Képtelenség belenyugodni abba, ha valaki önkezével vet véget életének. Ha pedig ezt egy ismert ember teszi, netán nézetei, tettei miatt üldözött politikus, a kétkedés még erősebb, rövidesen megszületnek az összeesküvés-elméletek: gyilkosság volt.
Beteg volt
Széchenyi betegségét ma már nem tudjuk diagnosztizálni, feltehetően több betegség összekeveredő tüneteit mutatta. Már 1848 augusztusában összeomlott, öngyilkosságot kísérelt meg: Esztergomban a hajóhídról a Dunába ugorott. Ekkor vonult a döblingi idegszanatóriumba, ahol a nyugodt környezet jót tett egészségének. Hiába látta úgy még Deák Ferenc is 1857-ben, hogy a gróf meggyógyult, “esze járása éppen olyan, mint előbb volt”, ez is feltehetően az elmebetegségeknél tapasztalható egyik “feltisztulási” periódus lehetett.
Széchenyi Döblingben (Wikipedia)
Ekkor írta meg a neoabszolutista Bach-rendszert nevetségessé tevő cikkét, amely 1859-ben jelent meg Londonban. Ezután, 1860 márciusában házkutatást tartottak nála, azzal fenyegették, hogy állami elmegyógyintézetbe “zárják”. Fogságtól és orgyilkosoktól tartva állapota gyorsan romlott. Azt azonban nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy Széchenyit valóban a zaklatások hajszolták-e öngyilkosságba, vagy a külső körülményektől függetlenül, elmeállapotának egy újabb elsötétülésének volt következménye – állapítja meg Csorba László a Rubicon történelmi magazin hasábjain..
Volt egy “biztos módszere”
“A gróf felöltözve, szétroncsolt fejjel ült a karosszékben, és a jobb kezében tartotta még a pisztolyt, amellyel a halálba küldte magát” – vallotta az először benyitó szolga. A helyszínelő bizottság jelentése alapján a sajtó így írt: “A gyilkos szerszám ferdén feküdt a combon és a bal kézen. Fejének bal oldala teljesen szét volt roncsolva, a koponyafal négy-öt lábnyira hevert a földön, a szétloccsant agyvelő a falakon és a mennyezeten volt”.
A halott helyzete – a gróf jobbkezes volt, a tetthely balkezes lövést sugallt – és persze a mély fájdalom azonnal elindította a találgatásokat: Széchenyit meggyilkolták. A gróf bizalmasa, Tolnay Antal nagycenki plébános feljegyzéseiben kifejezetten a gyilkosságot firtató pletykákra gondolva írta: bármit is mondjanak, “ő maga magát végezte ki”. Morbid módon épp magától Széchenyitől tudjuk, hogyan.
Szoba Széchenyi döblingi lakosztályában (Wikipedia)
A pap emlékezett rá, hogy egy beszélgetés alkalmával “még egészséges korában” maga a gróf említette: öngyilkosság esetén a legbiztosabb az agyonlövés. “…legbizonyosabb, ha az illető bal kezét élére állítva, bal szemöldöke alá szorítva helyezi és a pisztolynak csövét alájateszi és elsüti, a fenntartott bal kéz nem engedi a pisztolynak billenését. S csakugyan, halála után combján nyugvó bal kezének tenyere (Zselle székben ült) fekete volt a lőpornak füstjétől, jele, hogy a fentebbi módon cselekedett” – idézi az atyát Csorba László.
Itt van hát a magyarázat, és az utóbbi évtizedekben szakmabeli történész nem is képviseli komolyan a gyilkosság elméletét.
