A problémát az iOS 7 operációs rendszer jelenti, amely jelentősen eltér elődeitől: színesebb, laposabb, de sokaknál nem az esztétika tette be a kaput.
Az új dizájn megalkotói leanimáltak mindent, amit csak tudtak. Bár kétségtelenül gyönyörű, amikor (az újabb készülékeken) a háttérkép az eszköz dőlésszögétől függően mozdul, sokak beleszédülnek attól, hogy az ikonok mozdulatlanok. Ráadásul mindegy, hogy egy alkalmazást megnyitunk vagy bezárunk, a kijelzőn megjelenő képek “közelebb jönnek” és “eltávolodnak” – legalábbis úgy tűnik.
És ez az utóbbi rész az, amivel számos, az Apple fórumain panaszkodó felhasználónak gondja akad.
Az agyunk ugyanis gyakran elhiszi, amit a szemünk lát – amennyiben a szemünk mozgást érzékel, az agyunk tényleges mozgást feltételez, a hányinger pedig épp abból adódik, hogy valójában testünk nem mozdult. Ugyanezen hatás okozza, hogy sokan nem tudnak autóban olvasni: a könyv mozdulatlan, a testünk nem, az agyunk pedig képtelen feldolgozni az eltérést.
Megszoksz vagy megszöksz, a probléma ugyanis nem orvosolható. Az operációs rendszer korábbi verziójára visszaváltani nem lehet (legalábbis a felhasználási feltételek megsértése nélkül semmiképp) és az a sok-sok animáció is gyárilag adott. Többen inkább oda se néznek, csak hogy elkerüljék a rosszullétet.
