Kádár János Trianonnal érvelt a szovjet főtitkár előtt 1972-ben, majd egy ügyes „születésnapi csellel” bebetonozta magyarországi hatalmát. Ennél tovább nem jutott, heroikus kiállása a reformok mellett inkább csak legenda.
Mária Lujza azt várta, férje „a legszörnyűbb kínzás lesz”, Napóleon pedig csak annyit mondott: „egy anyaméhet veszek feleségül.” A találkozásuk után azonban gyorsan összemelegedtek.
Kádár zsigerileg irtózott az áremelésektől, az inflációt nem engedték 3-4 százalék fölé, az 1970-es évek kataklizmákkal felérő világgazdasági hatásait nem hagyták begyűrűzni – a hitelt hitelből törlesztették.
1944 elején a szövetségesek itáliai előrenyomulása megakadt Monte Cassino sziklás magaslatán, az ezután következő, hetekig tartó vérfürdő hátterében hibás vezetői döntések álltak.
Az ázsiai Hsziungnu Birodalom lakóival, sőt annak elitjével is leszármazási kapcsolat áll fenn a Kárpát-medencében, az itteni hun korban eltemetett személyeknél.