A háborúra való felkészülés jegyében a magyar országgyűlés is hozzájárult a Monarchia megnövekedett hadi költségvetéséhez, amiért a Magyar Királyság lehetőséget nyert a Tegetthoff-osztályon belül egy saját hadihajó felépítésére. Ennek eredményeként pedig 1915 novemberétől szolgálatba állt a 150 méter hosszú, 20.000 tonna vízkiszorítású Szent István csatahajó – írja a Rubicon.hu. Ideje java részét Pola kikötőjében töltötte, elsősorban – leeresztett horgonnyal – a légvédelem terén hasznosította magát, első és egyben utolsó küldetésére egészen 1918 júniusáig kellett várnia. Horthy Miklós ellentengernagy ekkor a Korfu hadművelet keretében indított akciót az Otrantói-szorosban felállított szövetséges hajózár áttörésére, amivel az Osztrák–Magyar Monarchia flottája kiszabadulhatott volna az adriai „teknőből”.
A Szent István egyik testvérhajója, a Tegethoff valamint számos torpedóromboló kíséretében 1918. június 9-én éjjel indult első és egyben utolsó bevetésére. Másnap hajnalban a Premuda-szigettől délkeletre jártak, amikor két olasz katonai motorcsónak kiszúrta őket. Észrevétlenül sikerült megközelíteniük a köteléket, és körülbelül 500 méterről kilőtték torpedóikat a Szent Istvánra, majd elmenekültek. A hajót legalább kettő, de a roncsok vizsgálata alapján lehetséges, hogy három vagy négy úszó lövedék találta el.
A Szent István a betörő víztől jobbra kezdett dőlni, ekkor a roppant ágyúcsöveket ellensúlyként mind balra fordították, sikerült is javítani a helyzeten, a Tegethoff vontatókötélre vette és a sziget felé kezdte húzni. De a kötél elszakadt, az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb és legmodernebb csatahajója három órányi haldoklás után orra bukott, és elsüllyedt. Orral az aljzatba fúródva eltört, és jelenleg is így fekszik 60–70 méteres mélységben.
Jelen ismereteink szerint a hajó 1087 fős személyzetéből összesen 89 tengerész vesztette életét, közülük 41 magyar nemzetiségű és nem azért, mert arányaiban több magyar szolgált volna a Szent Istvánon. Hanem, mert egy közel 30 fős, zömében magyarokból álló különítmény menekülés helyett a sérült kazánházba ment menteni a menthetőt. Meg akarták előzni a további vízbetörést és szivattyúztak: ha a tengervíz elönti a tűzforró kazánokat, hatalmas robbanás veti szét a hajótestet. Úgy tudjuk, önként vállalták az öngyilkos küldetést a Szent István és közel ezer bajtársuk megmentéséért – a magyar csatahajó pusztulásáról itt írtunk bővebben.
