roma-sorozat

A roma értelmiség felé dupla elvárás volt, hogy cigányokkal foglalkozzon, ami alapvetően határozta meg szerepvállalását – mostanában kezd nyílni a skatulya.

A kovács és a muzsikus a két legősibb, cigányok által mesteri fokon űzött szakma Magyarországon – utóbbit sem Isten adta, kemény munka és generációk szorgalma emelte fel a muzsikuscsaládokat.

Az oláh cigányok körében részben ma is élő romani kris nem írja felül az állam törvényeit, a legfontosabb feladata a belső békesség fenntartása.

A vándorlás mint a cigányok egészére jellemző, „hagyományos” életforma, nem több sztereotípiánál. Akik így éltek, kényszerből tették.

A Magyarországra érkező roma közösségeket patriarchálisan szervezett nagycsaládok alkották, a cigányvajdát pedig nem választották, hanem a király vagy földesúr jelölte ki.

Évszázados előzmények után a XX. század második felében általánossá tették a roma megnevezést, himnusz és zászló is született, ám azt nem állíthatjuk, hogy a különböző cigány etnikumok rohamtempóban haladnának az egységes nemzetté válás felé.

Egy eredettörténet azt mondja, a romák madarakból lettek, míg a másik Káli ősanyától származtatja őket, egy elbeszélés pedig úgy tartja, azért voltak szegények, mert annak idején nem mutatták be őket Istennek.

Mátyás király fellépett a Szebenben dolgozó cigányok védelmében, II. Ulászló megbüntetett egy magyar nemest, mert túllépte hatáskörét.

A romák első magyarországi említése 1423-ból származik, és nem sokkal később már cigány jobbágyokról is van tudomásunk. E réteg idővel vélhetően beolvadt az adott terület jobbágyságát alkotó népességbe.

Az első magyar források egyiptomiaknak vagy fáraóknak nevezték a cigányokat, akiknek erős bizonyosság szerint India volt az őshazájuk, és a XIV. században jelentek meg Európában. Feltehetően nem önszántukból indultak útnak.

Sem a cigány, sem a roma megnevezés nem sértő vagy helytelen, de egyik sem önelnevezés. Egységes cigány etnikum vagy nyelv nem létezik, legalább három nagy csoportról beszélhetünk, romungrókról, oláh cigányokról és beásokról.