darvasi lászló

Kitalálta a felesége ajándékát, mondta.

Megtalálták Istent, bujkált egy kiskirgiz fészerben, csikken, fakérgen és eldobált konzerveken élt?

Lentről jött, a hideg, fagyott, lehugyozott, összecsinált földről, onnan, ahol a kába mámor hever.

A női test igazi, nagy apály-dagály történet, most fogyókúra zajlik, önkínzás, most kicsi följött rá, ide, meg ide, picsába, szereti a kacsazsírt kiskanállal, na és?

Elmennek hátra, és lassan, megfontoltan, alig emelkedő pulzusszámmal elérik közösen a gyönyört.

Kardigánnal bukott le a balfék.

Ájulással, habzással érkezett a migrén.

Elszállt a fiatal férfi lelke egy délután. És itt maradt neki az összes földi mindene.

Nedves, fényes, vaddisznó túrta, csiga mászta, vadorzó taposta, nem lekaszált, fánkmeleg, mert igenis a régi iskola híve, horhos!, huhh.

Izzadság, nem tétovázik, máris acetonosabb lesz a hónalj, fájront neked, kicsi merevedés.

Kislányom, a múltkor találtam a kézmosónál egy olyan, izét. Gumit? Azt. Na. Hála a jó istennek, csak használják.

Nem rutinműtét volt, dehogyis. Életmentő műtét volt. És nem sikerült.

A pénztáros lány picit elemeli föltehetően gömbölyded, és barátságos fenekét a nemzeti áruházlánc székének műbőr ülésétől, és sóhajt.

És ahol már fillér sincsen, onnan a nő kimosolyog mégis.

Ez női észjárás, mutat valami speciálisat, egyedit, szépet, jót, gonoszt, könnyű parfümmel hintett titkos északfényt, anyát, nővért, álmos szeretőt.

Kezdtük a kutatást, ahogy a csendőrség keresi az eltűnt gyereklányt, olyan aggodalommal.

Húzzák föl a karikagyűrűt, amit örökké kell hordani. Puszi.