A Nőfilter legújabb adásában Tóth Gabi, Gáspár Bea és Gáspár Evelin voltak a vendégek, és leginkább a Budapest–vidék ellentétről beszélgettek. A tapolcai származású Tóth azt mondta: „Sok mindent lehet rám mondani – és mondanak is –, egyre viszont nagyon büszke vagyok: hogy sosem felejtettem el, honnan indultam.”
Mint elmondta, mindent annak köszönhet, milyen környezetből jött: a festői Balaton-felvidéken nevelkedett, tanúhegyek között játszott, szőlőt metszett, tyúkokat látott el, tojást árult a piacon a nagymamájával.
Nekem a vidéki ember megvilágosult ember. Nagyon sokan lenézik a vidékieket, de sokkal többet tudnak a létezésről, a teremtés körforgásáról, mint az elurbánosodott emberek
– fejtette ki az énekesnő.
Nagy törés volt, hogy elküldték megtanulni „szépen” beszélni
Tóth Gabi felidézte, élete során ő is került olyan közegbe, ahol cikinek számított a származása.
Nekem nagyon erős tájszólásom volt, és elküldtek beszédtechnika tanárhoz Budapesten, hogy tanuljak meg szépen beszélni. Ez nekem nagy törés volt lelkileg, mert azt éreztették velem, hogy én egy vidéki paraszt vagyok, akinek szégyellnie kell azt, honnan jött. Volt egy idő, amíg nagyon próbáltam affektálni, de rájöttem, hogy mekkora hülye vagyok és mennyire nem önazonos ez. Mit szégyelljek ezen? Milyen gyönyörű, hogy megmaradtak ezek a kulturális örökségek, mint amilyen egy tájszólás
– fogalmazott.
Gáspár Evelin később arról beszélt, tudatában van annak, hogy nagyon palócosan beszél, de sosem akart emiatt elmenni beszédtanárhoz, mert nem akarja ezt a ritka kincset kiölni magamból. Ehhez szólt hozzá Tóth Gabi:
Én ezt nagyon sajnálom, hogy belőlem kiölték. Hallgatlak titeket, én imádom ezt a palóc tájszólást.
Elárulta, ha fáradt, vagy a nagymamájával beszél, azonnal visszajön a tájszólása.
Vidéki életre vágyik
A műsorvezető azon kérdésére, a vidéki vagy a fővárosi élet az élhetőbb, Tóth Gabi is felelt.
Nekem nagyon sok olyan incidensem volt, amikor engem lenéztek, mert nem vagyok tanult, nem vagyok értelmiségi család sarja. Egy egyszerű vidéki lány vagyok, és soha nem cserélnék senkivel. Annyira hálás vagyok ezért a létezésért, minden hibámmal együtt, amin majd dolgoznom kell még az életemben. Nagyon örülök, hogy vidéken élhetek, és az is a tervem, hogy vidéken éljek, mert én nem bírom a nagyvárost már.
