Ha az idei nyár legfelkapottabb női előadóiról beszélünk, elkerülhetetlenül felmerül a turnékörútjával globális kulturális hatást kiváltó Taylor Swift neve, vagy éppen Sabrina Carpenteré, aki az elmúlt hónapokban egymás után szórta a fülbemászó slágereket. Fekete lóként vagy nevető harmadikként – nevezzük bárhogy – Chappell Roan is a befutók közt van, aki bár
Hogyan lett Chappell Roanből queer ikon?
Roan nem számít zöldfülű zenésznek, csaknem tíz éve írja és adja elő saját dalait. Először a YouTube-on próbálkozott, majd egy kiadó leszerződtette 2017-ben, akkor jelentek meg első számai, amikkel még nem igazán sikerült berobbannia a köztudatba.
Az a Chappel Roan még merőben más volt, mint akit ma ismerünk: főleg búskomor balladákat írt arról, hogyan szenved egy fiú szerelméért, és színpadi megjelenése is jóval letisztultabb volt a mostaninál.
Los Angelesbe költözve azonban kinyílt előtte a világ, ami elindította a felszabadulás útján.
Azt mondták nekem, hogy ez egy démoni, sátánisták által lakott város. De amikor Nyugat-Hollywoodba kerültem, rádöbbentem: minden, amitől valaha rettegtem, nem teljesen igaz – különösen amit a queer közösségről mondtak nekem. Amikor először elmentem meleg klubokba, az felért egy spirituális élménnyel
– mondta utóbb erről az időszakról, hozzátéve, jókora kulturális sokkot okozott neki a nagyváros, mivel előtte még drag előadót sem látott soha.
Hosszú évek kitartó munkája, egy stílusbéli párfordulás és az első kiadójával való szerződésbontás után apránként növelte követőtáborát olyan „alvó slágerekkel”, mint a Pink Pony Club, ami ugyan a pandémia alatt nem volt képes elérni a szórakozóhelyekről kiszorult közönségét, de később a TikTok segítségével mégiscsak felpörgött.
A dal több, korábban kiadott, mérsékelten befutott kislemezével együtt helyet kapott a tavaly megjelent debütáló, The Rise and Fall of a Midwest Princess című nagylemezén.
A camp-pop hangzású album magánéleti ihletésű, melyen nagy szerepet kap a Kayleigh Rose Amstutz néven született énekesnő útja a keresztény-konzervatív gyerekkortól (mikor azt tanulta, „melegnek lenni rossz és bűn”), identitáskeresésén és önmaga felfedezésén át az álmai megvalósításáig. Egy queer felnövéstörténet, aminek témái között van szerelem, szívfájdalom és szexuális identitásának elfogadása, amire elmondása szerint a lemez megírása közben került sor.
Amikor elkezdtem dolgozni az albumon, négy és fél éve kapcsolatban voltam egy férfival, de lányokról és a róluk való gondolataimról írtam dalokat. Azt gondoltam, arról fogok írni, amit mindig is érezni akartam: a teljes szabadságról, az eufóriáról és a csillogásról.
– fogalmazott az énekesnő.
Az album nem lett azonnal bombasiker, fokozatosan ért el egyre több embert, és tett szert nagy népszerűségre.
A Z generáció Madonnája
Chappell Roan zenéjében visszaköszön a nyolcvanas évek szintipopja és a kétezres évek eleji popslágerek hangulata, miközben az énekesnő esztétikáját erősen befolyásolják a drag queenek, színpadi megjelenését is ők inspirálják. Stílusát hasonlították már a karrierje korai szakaszában lévő Madonnához, Cyndi Lauperhez vagy éppen Lady Gagához, aki maga is elismerően nyilatkozott a feltörekvő LMBTQ-ikonról.
Roan magára csak „turkáló-popsztárként” és „csináld magad-királynőként” hivatkozik, mivel fellépőruháit előszeretettel szerzi be másodkézből, és attól sem riad meg, ha magának kell felvarrnia a flittereket egy-egy jelmezére.
Ha egy ötéves gyerek lerajzolna egy popsztárt, az úgy nézne ki, mint én
– jellemezte egy interjúban a színpadi megjelenését, aminek tipikus elemei a hatalmas, tűzpiros parókák, a kissé elszabott hercegnőhacukák és a bohócokra jellemző arcfestés. Akár egy 21. századi női tag az KISS együttesből.
Az egésszel a tízéveskori önmagam előtt tisztelgek. A karakter lényege, hogy hódoljak önmagam azon változata előtt, aminek létezését sohasem engedélyezték nekem
– mondta Roan, aki úgy tartja, Chappell az ő „drag queen változata”, minden, amit kislányként szégyellnie kellett a neveltetése miatt. A bohócsmink is amiatt szükséges, mert „a vidéki fiúk így hívták a melegeket a szülővárosomban: bohócoknak”.
Nekem – Kayleigh-ként – nagyon bonyolult a viszonyom a szexszel. Nehezemre esik szexjeleneteket nézni vagy flörtölni emberekkel. Nagyon kellemetlenül érzem magam, ha valami hiperszexuális. De az általam játszott drag queen, Chappell, nem ilyen – ő nagyon magabiztos, és könnyen énekel ezekről a dolgokról.
Stylistja, Genesis Webb szerint bár az énekesnő dalai tele vannak szexualitással, a stílusa ennél sokkal többről szól. „Nem akarunk szexet árulni” – fejtette ki Webb, aki Roan színpadi énjéről így vélekedik: „Az emberek egész nap görgetnek, ezért az a célunk, hogy okot adjunk arra, hogy megálljanak. Még ha azt is mondják, hogy »pfuj«, kinevetik vagy csak jól megbámulják a ruháinkat – legalább megállnak, és elgondolkodnak azon, amit látnak. A művészet és a kultúra fontos részei ezek a megjelenések.”
Besokallt a rajongóktól
Roan felemelkedés-története elsőre sikersztorinak tűnhet, hiszen karrierje szárnyal, és elérte, amire mindig is vágyott: világszerte milliók hallgatják a dalait (a Spotify-on kevesebb mint egy év alatt például negyvenszer annyian, ami azt jelenti, hogy augusztusban már 40 millió havi hallgatót ért el), de hamar meg kellett tapasztalnia a hírnév hátulütőit is.
Augusztusban TikTokon szólította meg azokat a rajongóit, akik átlépték a határokat a vele való interakcióik során. Első videójában Roan feltette a kérdést követőinek: kiabálnának-e, zaklatnák-e vagy kérnének-e fotót egy „random nőtől az utcán”, és dühösek lennének-e, ha az illető nemet mondana.
Megsértődnél, ha nem áldozna rád időt a saját idejéből? Kutakodnál a családja után? Követnéd őt mindenhová? Megpróbálnád kielemezni az élete összes mozzanatát, és zaklatnád őt az interneten? Ez egy nő, akit nem ismersz, és ő sem ismer téged. Feltételeznéd, hogy jó ember? Feltételeznéd, hogy rossz ember? Feltételeznéd, hogy minden, amit az interneten olvasol róla, igaz?
– sorolta a kérdéseit a felvételen, majd mondandóját azzal zárta:
Én egy random ember vagyok. Te egy random ember vagy. Gondolkodj el ezen egy pillanatra, oké?
@chappellroan ♬ original sound - chappell roan
A második videóban arról beszélt, egyáltalán nem érdekli, hogy sokak szerint a híres embereknek el kell fogadniuk a folyamatos figyelmet. Ő ezt nem akarja. Szerinte attól, mert mostanra normalizálódott a rajongás ezen fajtája, még nem helyénvaló ez a fajta viselkedés.
Nem akarok részt venni abban a szarságban, amiről azt hiszed, hogy jogod van hozzá, amikor meglátsz egy hírességet. Leszarom, ha önzőnek tartasz, amiért nemet mondok egy fotóra vagy egy ölelésre. Ez nem normális. Ez furcsa! Furcsa, hogy az emberek azt hiszik, hogy ismernek egy embert csak azért, mert látják őt online, és hallgatják a zenéit. Ez rohadt furcsa. Mondhatok nemet az ijesztő viselkedésre, oké?!
– fakadt ki az énekesnő, aki pár nappal később az Instagramon is közzétett egy hosszú bejegyzést a témában.
Ebben újfent kiemelte, amit már korábban is hangsúlyozott:
Úgy fogalmazott: amikor épp „nem dolgozik” és a pihenőidejét tölti, akkor nem tartozik semmivel azoknak az embereknek, akik megszólítják őt. Hozzátette, bár szereti a zenélést, és a tisztelettudó rajongókkal nincsen baja, de nem tolerálja a zaklatás semmilyen formáját. Arra is megkért mindenkit, hogy ne szólítsák őt Kayleigh-nek.
Végső soron ez is csak egy munka, amit nem tervezek életem végéig csinálni. Szükségem van rá, hogy ezen kívül is legyen egy identitásom, amit meg tudok tartani magamnak, hogy ne égjek ki 20 éven belül
– mondta Roan egy évvel ezelőtt egy interjúban.
Ez már az utolsó csepp lehetett a pohárban, ugyanis korábban egyszer megpróbált jobban a háttérbe vonulni azzal, hogy a fellépések előtti közönségtalálkozók helyett elkezdte úgy hirdetni ezeket az alkalmakat, mint „VIP-élményt, csoportbeszélgetéssel”. Akkor azzal magyarázta, hogy a négyszemközti találkozók a fanokkal kiváltották a szociális szorongását. „Amit a rajongók mondanak nekem, az nagyon hízelgő, és nagyon hálás vagyok érte, de néha pánikrohamom volt utána, annyira túlterheltnek éreztem magam. Nagyon nehéz volt ezzel megküzdeni, aztán megcsinálni egy show-t” – mondta.
Roan nincs egyedül a véleményével, a közelmúltban más női zenészek is hasonló tapasztalatokról számoltak be toxikus rajongóikkal kapcsolatban.
- Halsey a júliusban megjelent, Lucky című visszatérő dalára kapott reakciókra válaszul írta azt egy posztjában, hogy „a saját rajongóim gonoszabbak velem, mint bárki más a világon.”
- Doja Cat tavaly veszített egymillió követőt, amikor kijelentette: nem szereti a rajongóit. Ezek után ahelyett, hogy menteni próbálta volna, amit lehet, kijelentette: „Látva, hogy ezek az emberek kikövettek, úgy érzem, legyőztem egy nagy fenevadat, ami oly sokáig visszatartott engem.”
- Úgy tűnik, még Taylor Swift is kezd belefáradni a hatalmas méreteket öltő rajongásba, ami övezi őt világszerte. Erre dalaiban is tesz utalásokat, legutóbbi albumán például egyenesen „szabotőröknek”, „empata ruhába bújt viperáknak” és „ítélkező nyomorultaknak” nevezi a fanbázisát, akik ennek ellenére is imádják őt.
Chappell Roan júliusban egy interjúban is szót ejtett már a tolakodó rajongókról, akkor azt mondta, most kicsit „behúzta a féket mindenen, ami még ismertebbé teheti.”
Zenéje kedvelőinek azonban nem kell attól tartaniuk, hogy az énekesnő szépen lassan eltűnik, menedzsere ugyanis a múlt hónapban elárulta: már dolgozik a következő albumán.
