Tavaly nyáron férjhez ment Agárdi Szilvia. Párjával, Czerődi Gergővel csak az esküvő után költöztek össze, így az elmúlt fél évük arról szólt, hogy megtanuljanak együtt élni. Tapasztalataikról a Story magazinnak beszéltek.
Geri költözött hozzánk, így nekem könnyebb volt, hisz tudtam, mi hol van a házban és a kertben is. A szüleimmel közös házban lakunk, ők a földszinten, mi felül. Két külön háztartást viszünk, habár a legtöbbször apukám főz. Ha nem ér rá, akkor Gergő a szakács. Olyankor én vagyok a kuktája, hámozom a krumplit és kóstolom az ételt, aztán pakolom a mosogatógépet
– árulta el az énekesnő, aki attól függetlenül, hogy nem lát, kiveszi a részét a házimunkából. „Felporszívózok, de Geri ellenőrzi a sarkokat” – mondta, hozzátéve: a mosással sincs gondja, és kerti munkákat is el tud végezni.
A mi házasságunk kulcsa a szeretet és a humor. Még nem veszekedtünk, de vitáink voltak. Igaz, azok is csak pár percesek. (…) Gergő korábban nem volt az a beszédes fajta, nehezen állt át, de megértette és elfogadta, hogy nekem csak a szavak vannak. Én nem tudok olvasni a mosolyából, a tekintetéből, a gesztusaiból. Hozzám beszélni kell, tapintani, érezni, ölelni. Így aztán mi nagyon sokat beszélgetünk, és mindent kimondunk. Ez pedig nagyon nagy ajándék egy házasságban.
Habár Agárdi Szilvi nem látja a férjét, tudja, fontos neki a külseje, ráadásul mindenkitől azt hallja, milyen jóképű. Czerődivel állítólag több nő is megpróbált már ismerkedni, mióta az énekesnő bemutatta őt a médiában. Azt azonban már kapcsolatuk elején megbeszélték, hogy náluk nem lesz féltékenység.
„Persze egy egészséges féltékenység van, de hát az mindenhol akad. Mi hiszünk magunkban, a szerelmünkben, és vannak előttünk jó példák, a szüleink, nagyszüleink házasságai, de a legfontosabb, hogy szeretjük és megbízunk egymásban. Viccesen szoktuk mondani, hogy muszáj is, hiszen én nem tudom elolvasni a telefonján az üzeneteket, ő pedig nem tudja kezelni az elsötétített mobilomon azt a programot, ami felolvassa az én smseimet, leveleimet” – fogalmazott Agárdi, majd így foltatta:
De persze ez csak tréfa, hiszen hogy ne bíznék abban a férfiban, aki egy vak lányt vett feleségül, aki szó szerint fogja a kezemet, aki annyit alkalmazkodott, mint ő, és aki észreveszi, hogy elfogyott a kedvenc joghurtom, és a munkából hazafele hoz nekem egyet?
