Gondoljunk csak bele, tizenöt-húsz évvel ezelőtt mennyire tűnt megugorhatatlan feladatnak az, hogy tisztes állást szerezzünk úgy, hogy jól látható helyen volt tetoválásunk vagy valamilyen testékszerünk. Szerencsére a világ változik, a pozitív folyamatok itt is tetten érhetők, mára mintha a munkáltatók sokkal nyitottabbak lennének az előbb említett extrém kiegészítőkre – de legalábbis egyre kisebb jelentőségük van ezeknek, amikor eldől, hogy az adott jelentkező alkalmas-e a meghirdetett pozícióra. Persze teljes fordulat még nem állt be, még manapság is hallani olyan példákat, hogy a munkavégzés idejére ki kell venni a piercingeket, vagy épp hosszúujjút kell hordania a delikvensenek, így takarva el a tetkókat.
Nem úgy tűnik tehát, hogy egyhamar olyan fordulat áll be a munkaerőpiacon, ami kedvez a walesi származású Melissa Sloannak. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az ő példája igen extrém, ugyanis legalább 800 tetoválás borítja a testét, a lábujjaitól a feje búbjáig.
A 46 éves nő kálváriájáról a Vt cikkezett, hiszen mint kiderült, Sloan évek óta reménytelenül próbál valamilyen munkát szerezni, de kinézete miatt senki nem hajlandó őt alkalmazni.
„Nem tudok elmenni dolgozni. Senki nem vesz fel. Még vécépucolásra is jelentkeztem, de nem vesznek fel a tetoválásaim miatt” – nyilatkozta a nő, aki a jelek szerint teljesen megszállotja a tetkóknak, hetente legalább három újat varrat magára a legkülönbözőbb méretekben. Bár a testén egyre kevesebb a szabad felület.
„Az első munkám évekkel ezelőtt takarítás volt, vécék tisztítása. Az emberek azt mondják, soha életemben nem dolgoztam, de egyszer volt munkám igaz, nem tartott sokáig. De ha valaki holnap munkát ajánlana nekem, mennék” – mesélte Sloan, aki jelenleg állami segélyekből él, de szemmel láthatóan elkötelezett, hogy hamarosan a saját lábára álljon.
A nőt az általa elmondottak szerint egyébként nem csak a munkaerőpiac veti ki magából, de a helyi közösségek is. Erre mondta példaként, hogy a gyerekei iskolai rendezvényein sem látják szívesen. Több ízben is megkapta már például, hogy egy-egy műsor alkalmával ne menjen a többi szülővel a nézőtérre, inkább nézze az egészet kintről, az ablakon keresztül. Az iskola dolgozóinak hozzáállását olyannyira zokon vette, hogy egy ideje már nem látogatja ezeket a rendezvényeket. Ahogy nem látogatja a helyi tetoválószalonokat sem, a legtöbből egyszerűen kitiltották. Ennek tükrében kénytelen arra hagyatkozni, hogy párja saját kezűleg vigye fel az új tetoválásait minden héten.
„Már nem vállalják, mert nem tudnak rajtam segíteni, túl messzire mentem” – fogalmazott sejtelmesen egyik legnagyobb nehézségéről.
Megpróbáltatásai ellenére Sloan szilárdan kijelentette ugyanakkor, hogy büszke a testére és sem az emberek által tanúsított bánásmód, sem a munkáltatók ítélete nem veszi el a kedvét attól, hogy újabb tetoválásokat szerezzen.
Az mindenesetre vigasztalhatj a walesi nőt, hogy nincs egyedül, nagyon is akadnak sorstársai. Például az a texasi onlyfanses tartalomgyártó, aki soha véget nem érő harcot folytat a külsejét kritizáló kommentelőkkel. Ő mindenesetre nem borul ki a támadások miatt, inkább viccesen fogja fel az egészet.
