Az alacsony növésű színészek showbizniszben betöltött szerepéről keveset beszélünk. Bár egy-egy mozifilmben vagy sorozatban feltűnnek kistermetű színészek, nem sokuknak akad lehetősége olyan jelentős szerepekben játszani, mint például Peter Dinklage-nek. Hogy ez miért van, arról megoszlanak a vélemények.
A filmekben leginkább szatirikusan, karikatúrába illően ábrázolják őket, így nemcsak a tehetségüket képtelenek megmutatni, de még a kisember-mivoltukban is megalázzák őket. Természetesen akadnak művészek, akik kifejezetten nevettetni szeretnék a közönségüket, ám sokaknak nem is marad más lehetőségük.
A Hollywood Reporter hosszú esszében foglalkozott a témával még 2016-ban. A cikkben több szakmabeli, illetve a hírhedt Beacher’s Madhouse üzemeltetője is megszólalt. Jeff Beacher éjszakai klubját a celebvilág krémje látogatta éveken át: Miley Cyrus, George Clooney, Sandra Bullock és Leonardo DiCaprio is gyakran megfordult a vendégek között. A kabaré állandó stábjához több alacsony növésű ember is tartozott. Volt, aki Kim Kardashian, Kanye West vagy Nicki Minaj kisméretű másaként szórakoztatta az A-listás vendégeket, de Beacher arra sem sajnálta a pénzt, hogy a kistermetű alkalmazottakat egy méregdrága szerkezet segítségével a plafonhoz rögzítse azt a látszatot keltve, mintha repülnének.
Megérte, mert kibaszott vicces
– mondta a Hollywood Reporternek.
A szórakozóhely üzemeltetője több panaszt is kapott a kisembereket képviselő Little People of America nevű szervezettől, ő azonban lerázta magáról a kritikákat. Állítása szerint sosem bánt degradálóan az alkalmazottjaival, rocksztárokként kezelték őket a bulikon, és a törpedobálás sem volt jellemző – ami bármennyire is meglepő, egy létező jelenség (volt).
A „játék” számos etikai problémát vetett fel, több helyen be is tiltották, míg másutt azt hangoztatták, hogy az alacsony növésű embereknek joguk van azt tenni a testükkel, amit akarnak. A Wall Street farkasában egyébként szintén elfért egy ilyen jelenet még 2013-ban, hiába kérte az alacsony termetűeket képviselő szervezet, hogy hagyják ki a filmből ezt a részletet.
Beacher kabaréjának kapcsán már az is kérdéseket vetett fel, hogy a teremben egy „Midget Bar” feliratú neontábla villogott. A midget (törpe) szó használatát illetően még az alacsony termetűek közösségén belül sincs egyetértés, ám sokak szerint a midget olyasmi, mint a feketék „leniggerezése”. Degradálónak, bántónak érzik a kifejezést, a „little people”, azaz a „kisemberek” megnevezést preferálják, bár olyanok is akadnak a közösségen belül, akiket mindez nem foglalkoztat. A szakmán belül egyébként arról is lehet olvasni, hogy a midgetet azokra a kisnövésű emberekre értik, akik arányosabbak, esetleg magasabbak társaiknál.
A műsor az életük
Természetesen nem Beacher műsora volt az egyetlen, amiben alacsony növésű emberek szórakoztatták a közönséget. Egy Chen Mingjing nevű ingatlan-befektető több mint egy évtizeddel ezelőtt azzal az ötlettel állt elő, hogy tematikus parkot hoz létre olyan kistermetű emberek számára, akik egyébként nem kapnának munkát Kínában. Kunming külvárosában 2009-ben el is indult a projekt, ami több mint száz embernek adott munkát és otthont. Reggel és este adtak kosztümös műsorokat, eközben úgy tettek, mintha apró gombaházikókban élnének, amikor pedig az előadás véget ért, visszatértek a parkhoz közeli kollégiumokba, ahol a miniatürizált szállásuk épült. A különös „látványosságot” számos kritika érte, mondván, semmiben sem különbözik egy állatkerttől, ráadásul az alkalmazottak a világtól elkülönítve kénytelenek élni. A vezetés azzal védekezett, hogy a náluk dolgozók saját akaratukból élnek és dolgoznak a parkban, sokan pedig nem is tudnának máshol munkába állni a sztereotípiák miatt. Mindezt több alkalmazott is megerősítette, hozzátéve, hogy a parkban végre otthonra leltek, és boldogok, hogy hozzájuk hasonló emberekkel élhetnek együtt. A Vice tudósítása szerint az itt dolgozók havi 52–156 ezer forintnak megfelelő összeget kerestek 2014-ben – a térségben ez egy diplomás fizetéssel ért fel. Ha valaki az említett közösség része kívánt lenni, mindössze három feltételek kellett megfelelnie.
- Ne legyen fertőző betegsége.
- Ne legyen idősebb ötvennél.
- Ne legyen magasabb, mint 130 centi.
Bár a parkban a nyitás után tolongtak a kíváncsi a vendégek, a CNN információi szerint 2017-ben már jócskán megcsappant a turisták száma, akkoriban napi 15 család váltott jegyet a különös tündérmesére. Jeff Beacher bulija szintén elcsendesedett az elmúlt években, a Discotech éjszakai életet figyelő applikáció szerint a hely végleg bezárta kapuit. A kisemberekkel való különös bánásmód azonban a szórakoztatóipar egy másik, sokkal elérhetőbb szegmensében is látványos.
A rekordot hosszú évek távlatából is az 1939-ben bemutatott Óz, a csodák csodája tartja a legtöbb alacsony növésű színész alkalmazását illetően. A stúdió eredetileg 300 kistermetű embert akart a filmhez, végül 124 felelt meg az elvárásaiknak. Az énekes manókat játszó színészeknél még a Dorothy kutyáját alakító Toto is többet keresett. Az eb heti 125 dollárral egészítette ki a gazdája és a trénere keresetét, míg az alacsony növésű énekesek mindössze 50 dollárt kaptak hetente, és a nevüket sem tüntették fel a film zárójelenét követően. A minimális fizetés mellett a megítélésüknek sem tett jót az együttműködésük a stúdióval. Állítólag maga a producer, Mervyn LeRoy kérte a stábtagokat, hogy pletykálkodjanak a részeges, orgiákat rendező kisemberekről. Egy 1967-es interjúban még a Dorothyt alakító Judy Garland is arról beszélt a tévében, hogy
Az „érintettek” tagadták, hogy a viselkedésükről szóló pletykák megfelelnének a valóságnak. Egyikük, Jerry Maren például később azzal vágott vissza, hogy mégis hogyan lehettek volna részegek heti 50 dollárból, bár hozzátette, hogy valóban volt egy német csapat, melynek tagjai rendszeresen italozgattak, de rajtuk kívül más nem csinált galibát. Margaret Pellegrini szintén kollégája szavait erősítette meg, hozzátéve, hogy felkavarónak találja azokat a történeket, amik róluk keringtek. Évtizedekkel később Judy Garland exférje, Sid Luft azt állította 2017-ben megjelent könyvében, hogy az énekes manókat játszó színészek molesztálták a tinédzserkorú színésznőt a forgatás alatt, ám ekkor már csak egyikük élt, a 98 éves Jerry Maren, aki nem reagált a sztorira.
Maren és Pellegrini mindenesetre jól jártak azzal, hogy vállalták a manószerepet, saját bevallásuk szerint ugyanis a film után meg tudták vetni a lábukat a szakmában, ami megalapozta az egzisztenciájukat. De nem lehetett mindegyiküknek szerencséje.
Kiélezett verseny, hálátlan szerepek
Több érintett is beszélt már arról, mennyire korlátozottak a lehetőségeik, amennyiben komoly szerepre vágynak Hollywoodban. Vagy legalábbis olyanra, ami nem arra összpontosít, hogy kistermetűek, vagy éppen rossz színben tüntesse fel őket.
Valahányszor szóba kerül egy kisembernek szánt szerep, kiélezetté válik a verseny, mert egyszerűen nem írnak elég szerepet nekünk. Ez szörnyű. A szerepek pedig egyáltalán nem jók
– magyarázta Tony Cox, a Tapló télapó sztárja, akivel egyébként már az első színi óráján közölték, hogy sosem lesz képes érvényesülni az iparban.
A tanár rám nézett és azt mondta: fekete vagy, ez tragédia rád nézve. Azt mondta, forduljak meg. Emlékszem, úgy éreztem magam, mint egy darab hús. Szóval megfordultam, egy srác meg azt mondta nekem, az egyetlen dolog, amibe valaha bekerülhetsz, az egy jelmez.
Ali Chapman, aki korábban maga is Beacher kabaréjában lépett fel, annak idején zaklatottan jegyezte meg, hosszútávú terve, hogy komolyan vegyék és mainstream színésznő lehessen belőle, de nincs olyan szerep, amivel meg tudná magát mutatni azon túl is, hogy kicsi.
Persze, Peter Dinklage ezt csinálja, de többen is lehetnénk. Úgy értem, lehetnék simán csak egy nővér egy műsorban, vagy egy édesanya vagy egy hölgy, aki a kutyáját sétáltatja az utcán. Ehhez közben manónak kéne lennem? Vagy koboldnak?
– kérdezte Chapman, aki az Instagramja szerint továbbra is kergeti az álmait, és hiányoznak neki a Beacher’s Madhouse színpadán töltött idők.
Hollis Jane Andrews ugyancsak arra vágyott, hogy színésznő lehessen. Diplomát szerzett és színházakban szerepelt, de többre vágyott. 2013-ban lehetősége nyílt Miley Cyrus háttértáncosaként is kipróbálnia magát, ám a medvejelmezes fellépésére élete egyik legmegalázóbb pillanatként emlékszik vissza. Hollis blogján arról írt, hogy már a ruhapróbán is többen megbámulták és kinevették a stábtagok közül. Kellékként kezelték, és azt érezte, hogy nem a tehetsége, hanem a termete miatt hívták el a fellépésre. Ugyan nyitva volt előtte az út, hogy az énekesnőt a turnéjára is elkísérje, végül lemondott a busás fizetségről, mert nem akart nevetség tárgyává válni, amit később kínos lesz kimagyaráznia az esetleg szintén alacsony termetű gyerekei előtt. Leszögezte, hogy senki véleményét nem kívánja befolyásolni, de szerinte amíg az alacsony növésű színészek elvállalják azokat a szerepeket, amiknek kizárólag az a céljuk, hogy kiröhögtessék őket, addig nem lesz változás azok számára, akik komolyan szeretnék venni a szakmát, és nem csak a pillanatnyi hírnév vagy a pénz motiválja őket.
Egyszerűen elmagyarázom, miért nem veszek részt ilyesmiben. Meggyőződésem, hogyha az alacsony növésű emberek közösségéhez tartozók továbbra is bevállalják ezeket a fellépéseket, akkor az átlagos méretű barátaink meghallgatásainak és lehetőségeinek csak a 2 százalékát fogjuk megkapni. A társadalom azt fogja gondolni, hogy jó nekünk, ha kinevetnek bennünket, mert továbbra is olyan dolgokat teszünk, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy röhögjenek rajtunk, vagy kellékként tekintsenek ránk
– magyarázta.
Akadnak persze olyanok is, akik nem bánják, ha elbagatellizált karakterek jutnak nekik. Terra Jolé például annak idején üdvözölte a lehetőséget, hogy a rengeteg sztereotip szerep áll rendelkezésre, amivel alacsony növésű emberként be lehet törni az iparba. Hasonló a helyzet a Jackassből ismert Jason Acuñával is, aki a műsorban nemcsak veszélyes mutatványokat vállalt be, de, ha úgy adódott, babának öltözve riogatta az embereket az utcán.
A Gyilkos koboldként, ewokként, illetve a fiatalabbak által a Harry Potter-filmek Flitwick professzorjaként ismert Warwick Davis nem panaszkodik. Úgy gondolja, őt épp a termete teszi különlegessé. Karakterszínésznek tartja magát, aki történetesen alacsony, ezt azonban nem hátrányként éli meg. A kistermetű emberek közösségének más tagjaival szemben ő egyenlőnek érzi magát a többi előadóval.
A szószóló nélküli közösség
Nem sok alacsony növésű színésznek volt lehetősége a filmtörténelemben, hogy világhírnevet szerezzen egy-egy szereppel. Peter Dinklage a kevesek egyike, aki nem mellesleg mindig is nagy figyelmet fordított arra, hogy sose vegyen részt olyan produkcióban, ami negatívan tünteti fel őt, mint kistermetű embert. Nagy figyelemmel válogatott a szerepek között, és bár saját elmondása szerint éveken át csak a csipszvacsorát tudta megengedni magának, inkább ette ezt, minthogy manónak öltözve parádézzon egy áruházlánc reklámjában. 1995-ben a Csapnivaló című független filmben hozta első emlékezetes alakítását, ami után ugyan döcögősen, de beindult a karrierje, aminek csúcsa egyértelműen a Trónok harca volt, legalábbis egyelőre. Tyrion Lannister szerepéért Emmy- és Golden Globe-díjat is kapott, miközben a kisemberek közösségének szószólója lett belőle. Amikor 2012-ben átvette a Golden Globe-díját, a köszönő beszéde végén elhintette, hogy mindenkinek érdemes lenne rákeresni Martin Henderson nevére, amit sokan meg is tettek.
Az alacsony termetű férfi (aki egyébként két Harry Potter-filmben is koboldot alakított) a 37. születésnapját ünnepelte egy kocsmában, amikor kiment dohányozni, egy ismeretlen pedig felemelte, majd a földre ejtette őt, miközben törpedobálást próbált imitálni. Hendersonnak eltört a karja, továbbá olyan súlyosan sérült a háta és a lába, hogy az orvosai arra is felkészítették, akár élete végéig kerekesszékbe kerülhet.
Peter Dinklage beszéde hatással volt a világra, bár sokan félreértették a szavait.
Az emberek úgy tettek, mintha neki ajánlottam volna a díjat. Romantikusabbá tették, mint amilyen valójában volt. Én csak azt akartam mondani, hogy ez az egész el van cseszve. Még mindig viccet csinálnak a törpékből. (…) Ez részben a színészek hibája. Mondhatsz nemet. Nem lehetsz nevetség tárgya
– mondta.
A színész arról is beszélt a New York Timesnak, hogy szerinte beképzeltség lenne a kisemberek szószólójának neveznie magát, hiszen a hozzá hasonló emberek eltérő élettörténetekkel rendelkeznek, és attól még, hogy úgy tűnik, ő együtt tud élni a kis termetével, nem tudja, hogyan kéne erről másokat is meggyőznie. Főleg, hogy időnként neki is vannak kétségei.
Dinklage idén mégis megszólalt egy, a kistermetű emberek közösségét érintő ügyben. A színész kijelentette, szerinte hülyeség élőszereplős filmet készíteni a Hófehérkéből, mert bár a Disney büszke arra, hogy latin színésznőnek adják a főszerepet, továbbra is
barlangban élő törpékről mesélnek történetet.
A szóban forgó kijelentés után a Disney már másnap hátraarcot csinált. A cég közleményben jelezte, hogy tisztában vannak a témában rejlő nehézségekkel, így az eredeti filmben rejlő sztereotípiák erősítését elkerülendő konzultálni fognak az alacsony növésű emberek közösségével. Nem sokkal később már arról szóltak a hírek, hogy a Disney CGI-karaktereket használ majd a színészek helyett, ami több érintettet felháborított az elmúlt hetekben. A felszólalók szerint nem szerencsés, hogy Dinklage az egyedüli döntőbíró a történetben, és a Disney lépése sokkal többet árt, mint használ. Például azért, mert máris hét embertől veszik el a munkát, ha CGI-ra cserélik a színészeket, az eljárás pedig önmagában is sértőbb, mintha valódi kisemberek játszanák el a karaktereket. Az Universal Pictures 2012-ben ráfaragott már hasonlóra, amikor a Hófehér és a vadász című filmben gépi technológiával kicsinyített le egyébként átlagos termetű színészeket, óriási felháborodást keltve az alacsony növésű emberek körében.
Peter Dinklage minden idők legnagyobb törpeszínésze, de ettől még nem lesz a törpék királya
– mondta a Daily Mailnek Dylan Postl, aki tíz éven át pankrátorkodott Hornswoggle néven, de szerepelt a Leprechaun eredete című horrorfilmben is.
A pankrátor-színész maga is jelentkezett az egyik törpe szerepére, és szerinte Dinklage megszólalása önző volt, amivel lecsökkentette az alacsony termetű színészek előtt álló, amúgy is véges munkák számát. Mint mondja, annak idején az volt az álma, hogy profi pankrátor legyen, ám erre soha nem lett volna lehetősége, ha a WWE nem keresett volna kifejezetten alacsony termetű karaktert. Ő viszont ennek a feltételnek tökéletesen megfelelt, így tíz évig a saját álomvilágában élhetett. Hozzátette, ha egy kisember arról álmodik, hogy színész legyen vagy Disney-filmben szerepeljen, akkor a szóban forgó szerepek egyike voltaképpen neki készült.
Jeff Brooks ugyancsak nyitott lett volna a Disney által kínált szerepre. 1979 óta dolgozik alacsony termetű színészként, és elmondása szerint ritkán sértődött meg egy neki felajánlott szerep miatt. Brooks reklámfilmekben kezdett, de játszott a Barney és barátai című beöltözős gyerekműsorban is. Reméli, hogy a cég nem hoz elhamarkodott döntést, és megadja a lehetőséget arra, hogy a karaktereket megtartva valóban alacsony növésű embereknek adja meg a lehetőséget arra, hogy beléphessenek a filmes világba.
Megrémiszt, hogy a Disney megváltoztatta a döntését egy színész megjegyzése miatt. Elhamarkodták
– jegyezte meg, hozzátéve, hogy Peter Dinklage egyébként pontatlanul fogalmazott, hiszen az eredeti mesében a törpék nem barlangban élnek, hanem a saját házukban.
Az IndieWire ugyancsak megkeresett a témában érintett művészeket, a nevét azonban nem minden megszólaló vállalta. Egyikük szerint azért nem merik hallatni a hangjukat, mert nem akarják felingerelni a stúdiót, ami az ipar közel 52 százalékát birtokolja. A korábban említett Terra Jolé szerint a csendben maradó alacsony termetű színészek az eltörléskultúra miatt is aggódnak, és attól félnek, hogy egy esetleges megszólalás negatívan hatna a munkájukra. Korábban még A Karib-tenger kalózaiból ismert Martin Klebba is azt nyilatkozta, hogy nincs értelme tiltakozni, mert egy esetleges tüntetésen a legtöbben csak nevetnének az apró tömeget nézve.
Jolé hozzátette, szerinte nem minden alacsony termetű előadónak van problémája a sztereotipizált szerepekkel. Ha nem akarják csinálni, egyszerűen mondjanak nemet ezekre a felkérésekre, de ezen felül nem kíváncsi a véleményükre.
Hollywoodba még tökéletes külsővel, remek kapcsolati hálóval és kivételes tehetséggel is nehéz jegyet váltani, nem beszélve azokról, akik kistermetű emberként vágynak nagyszerű szerepekre. Ahogyan Dinklage is fogalmazott, a témában érintett színészek sokan vannak és mindegyikük más. Nem csoda, hogy nem szeretne abba a hálátlan helyzetbe kerülni, hogy egyedüliként kelljen képviselnie őket. A jelek szerint ugyanis elég volt egyetlen véleménynyilvánítás, és minden felborult. Olyan pedig sosem lesz, hogy az eredmény mindenkinek maradéktalanul megfeleljen.
Magyarországon Köleséri Sándor az egyik legismertebb alacsony termetű színész. Ő például tavaly úgy fogalmazott a Qlissza.hu-nak adott interjújában, hogy a színészkedés számára egyfajta művészetterápia is volt, mert a játékának hála végre nem a termete miatt vonzotta magára az emberek tekintetét.
Nem Sándort, az alacsony termetű embert nézik, nem az az érdekes, hanem a játéka. Sok mindent segített elfogadni. Például a mai napig a termetem miatt gyereknek néznek, sokszor letegeznek, vagy azt gondolják, hogy a szellemi képességeim a magasságommal arányosan csökkentek. Gyakran előfordul, hogy ha társasággal vagyok, nem hozzám, hanem a másik emberhez szólnak. Régen ez zavart, ma már ez másképp van, megtanultam kezelni. (…) Felismertem, hogy ez nem az én döntésem, hanem az ő döntésük. Nem vívhatok szabadságharcot egész életemben, egy idő után le kell tenni a fegyvert.
Köleséri Sándorral korábban a 24.hu is készített interjút, melyben a színész többek között a gyerekkoráról és a karrierjéről is mesélt.
