Senkinek sem volt mersze hangosan vállalni a véleményét akkoriban, pedig a divatot nem szabad túl komolyan venni. Pont, hogy arról szól az egész, hogy kiszolgálod azt, aki a ruháidat hordja, és hogy valamilyen hangulatot közvetítesz. Nagyszerű dolog, hogy a divatot a művészetbe is át lehet emelni, de elsősorban az a feladata, hogy kiszolgálja az igényeket.
Ha valaki, akkor Manfred Thierry Mugler tényleg megfogadta saját tanácsát, hiszen egész életében játékként fogta fel a divatot, amivel bármikor kísérletezhetett, és amiben annyira teátrális lehetett, amennyire csak akart. Thierry Muglernél kevés látványosabb elemekkel dolgozó tervező létezik.
A hatvanas-hetvenes években a jellemzően letisztult divatbemutatók helyett gyakorlatilag showműsorokat hozott létre, melyeken pornósztároktól kezdve az éppen legmenőbb modellek (Linda Evangelista, Kate Moss, Naomi Campbell, Simonetta Gianfelici) mellett transzvesztiták és néhányszor Donald Trump exfelesége, Ivana Trump is fellépett. Annak ellenére, hogy a díszlet alapján előbb gondolná az ember, hogy rossz műsorra váltott jegyet, mert sokkal inkább érezhette azt, hogy egy dzsungelbe vagy cirkuszba keveredett, mint egy elit divatbemutatóra.
A díszlet és az előadásmód mellett lehetetlen lenne említés nélkül hagyni a ruhákat, melyekkel évről évre sokkolta vagy éppen ámulatba ejtette az embereket. A kollekciók minden esetben valamilyen tematikára épültek, ami önmagában nem feltétlenül izgalmas tény, Mugler esetében viszont kifejezetten fontos tényező. Mégpedig azért, mert annak ellenére, hogy nagyon is hétköznapi témákról van szó, egy divatbemutatón nem megszokottak például a rovarok, az afrikai vadon, a macskák, a motorok, a fembotok (feminin robotok) vagy éppen a kagylók.
Nem kell sokáig keresgélni, ha szeretnénk előtúrni egy-egy archív divatbemutatót, ugyanis Thierry Mugler maga is szívesen nosztalgiázott és rajongott a saját munkáiért, legalábbis az Instagram-oldalán temérdek mennyiségű posztja erről szól. Már pár másodperces felvételeket is nagyon szórakoztató nézni, mivel a modellek nem csak vonulnak, hanem különböző koreográfiákat, mozdulatokat adnak elő. Az sem utolsó jelenet, amikor macskának öltöztetve mancsukkal hadonásztak a levegőben.
Balett-társulattól egyenesen a párizsi divat elitjébe
Már nagyon korán érezte, hogy a művészettel szeretne foglalkozni, gyerekként ezt az igényét először csak a táncban élhette ki. Strasbourgban született, ahol kilencévesen beíratták balettozni – később akrobatikai elemeket is elsajátított –, amiben olyan tehetséges volt, hogy tizennégy éves korában felvették egy operaház társulatába, aminek hat éven át volt a tagja. Emellett párhuzamosan belsőépítészetet tanult, majd rájött, hogy túl tág az érdeklődési köre ahhoz, hogy lecövekeljen egy művészeti ág mellett, így nem sokkal később már jelmezeket is tervezett. 1968-ban Párizsba költözött, hogy táncosként folytassa a karrierjét, ám egyre jobban érdekelte a divat és a tervezés. Kapcsolatai révén kisebb-nagyobb márkáknak dolgozott, 1974-ben pedig megnyitotta saját divatházát, a Thierry Mugler House-t, melynek első divatbemutatóját a következő évben rendezték.
Kész csoda, hogy a Mugler divatház létrejött, mert iszonyatosan kevés pénzből hoztuk össze. Sikerült egy globálisan ismert márkát felépítenünk, és olyan dolgokat tervezhettünk és mutathattunk be, melyek sokakat inspiráltak. Büszke vagyok arra, hogy néhány fantasztikus ember a Muglernek köszönhetően teljesen új módon, eszközökkel tudta kifejezni saját magát.
Ezzel utalhatott David Bowie-ra, Diana Rossra – utóbbira múzsaként is tekintett – vagy akár Madonnára, akik előszeretettel hordták a márka ruháit, amit eleinte unisex viseletként hirdettek meg. Mugler már az első kollekciójától kezdve hamar elnyerte a szakmabeliek figyelmét, ugyanis rendhagyó módon a nőiességet kiemelő ruhákat ötvözte különböző sci-fi elemekkel, a végeredményt pedig megszorozta még tízzel, hogy biztosan elég harsány, látványos, de főként futurisztikus legyen minden ruhadarab, amit a kezeiből kiad. Mugler úgy vélte, az élet már önmagában is elég nehéz, ami ráadásul, bármerre is néz, tele van rondaságokkal, úgyhogy legalább az a pár dolog legyen szép, amibe beleszólása van.
Karrierje során számtalanszor nyilatkozta, a művészet számára menekülést és szabadságot jelentett a való élettől, amiben élt. A divat ehhez tökéletes kapaszkodót jelentett, a táncnak köszönhetően pedig részletesebben megismerte az ember anatómiáját, a test ábrázolását, valamint azt, hogy mit érdemes kiemelni azon. Hogy videóval is szemléltessük, miként kell elképzelni egy Mugler-divatbemutatót a fénykorában, itt van ez az 1992-es show, melyen Naomi Campbell és Cindy Crawford lődörögnek a kifutón.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Mugler a nyolcvanas években már a legfelkapottabb nevek közé tartozott. 1995-ben a márka fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte, amit azóta is a legjelentősebb divatbemutatójaként tartanak számon. Az egyórás (egy átlagos divatbemutató 15–30 percig tart) eseményen szupermodellek, pornósztárok, James Brown és chippendale táncosok is részt vettek.
Az emeletesre épített kifutót a show végén hatalmas konfettieső árasztotta el, a modellek és a fellépők magukról megfeledkezve úgy táncoltak, mintha az akkorra már bezárt legendás szórakozóhelyen, a Studio 54-ben lettek volna. Ebben az időszakban Muglert igyekezte magához csábítani az LVMH-cégcsoport (ami olyan luxusmárkákat ölel fel, mint a Fendi, a Givenchy vagy a Bvlgari), mivel nyilvánvalóan akart egy szeletet magának Mugler hírnevéből, így felajánlották neki a Dior kreatív igazgatói posztját. Bernard Arnault végül meggondolta magát és visszavonta az ajánlatot, mert úgy érezte, „túl sok” lenne a designer személyisége a kifinomultságról és eleganciáról ismert divatházhoz.
Kifutóról át a színpadra Beyoncéval
A kreativitásnál már fontosabb a marketing és az üzlet, arról nem beszélve, hogy lehetetlen határidőket kellett betartanunk annak érdekében, hogy ne csússzunk el a női és férfi viselet, haute couture és a ready-to-wear kollekciókkal. A divat szerintem a színpadi rendezés egy formája, ami nagyon hasznos, viszont megvannak a maga határai. Megszakad a szívem, hogy húsz éven át folyamatosan el kellett utasítanom különböző videóklipek, kisfilmek és projektek rendezését, mert egyszerűen nem volt elég időm.
Mugler ezt már egy visszatekintő interjúban mondta 2017-ben, amikor a divatházának 2002-es ideiglenes bezárásáról beszélt. Döntését akkor azért hozta meg, hogy azzal foglalkozhasson, amivel valójában mindig is kacérkodott, azaz a rendezéssel és a díszlettervezéssel. 1992-ben már kipróbálta magát rendezőként, George Michael felkérte ugyanis, hogy készítsen videót a Too Funky című dalhoz. A forgatáson viszont annyira összevesztek, hogy a klip végi stáblistán az énekes kérésére az utómunka során a vágók egy kérdőjelet tettek a „rendező” szó után. Mugler szerint a balhé forrása az volt, hogy annak ellenére, hogy képkockáról képkockára megtervezték, miként nézzen ki vizuálisan az egyébként szupermodellekkel telepakolt klip, Michael az utolsó pillanatban kitalálta, hogy mégis szerepelni akar a videóban (eredetileg nem lett volna benne), majd megsértődött, és bezárkózott az öltözőjébe, miután Mugler elmagyarázta, hogy kérése egyszerűen megvalósíthatatlan fizikailag, mivel nem lenne elég idő megtervezni és leforgatni. Végül a klip utolsó pillanatában egyetlen jelenet erejéig ő is feltűnik.
A kettőjük között lévő ellentétek rendezéséhez szükség volt Beyoncéra is, aki 2008-ban kérte fel Muglert, hogy tervezze meg az I am… turnéjának díszletét és jelmezeit, mely azonnal kasszasiker lett. Mugler beszámolója alapján George Michael ekkor felkereste őt, hogy intézze el neki, hogy felléphessen Beyoncéval, a tervező pedig elégtételként azt a kikötést találta ki, hogy csak az If I Were A Boy (magyarul: Ha fiú lennék) című számmal duettezhetnek.
Nemcsak George Michaellel gyűlt meg a baja, de összeveszett Helmut Newtonnal is, aki az egyik kollekcióját fotózta volna a nyolcvanas években. Mugler viszont annyi megjegyzéssel illette a divatfotós munkáját, hogy Newton megsértődve azt mondta, inkább csinálja meg ő a képeket, ha ennyire ért hozzá. Ennek köszönhetően kiderült, Muglernek tényleg olyan jó szeme van hozzá, hogy végül még a saját fotókból álló könyvét is kiadta 1988-ban.
Eredetileg nem divattervezőnek készült, hanem rendezőnek, emellett belekóstolt a parfümkészítés világába, a következő években pedig a Cirque du Soleil díszletét tervezte meg. Nem ritkaság, hogy a divatvilágban a tervezők az ipar különböző ágazatiban is kipróbálják magukat, Virgil Abloh lakberendezési tárgyakat tervezett, és kiváló érzéke volt a marketinghez, főleg, hogy iszonyatosan túlárazva adott el szó szerint bármit, ami a keze ügyébe akadt. Tom Ford a sminkek és a filmrendezés terén szerzett tapasztalatot. Mugler sminkek helyett az illatokért rajongott, első parfümje Angel néven jelent meg 1992-ben. Amiatt is különleges, mert ez az első kölni, amit kifejezetten ételre hasonlító illatokkal alkottak meg. Az Angel az egyik legtöbbet eladott parfüm a világon, olyan sikeres lett, hogy 2007-ben megkapta a parfümök Oscar-díját. A mainstream közönség szélesebb körben főleg a parfümjei miatt ismerte inkább a tervezőt, mivel a kétezres évek elején pihenőágra kerülő divatmárkája miatt kevesebbet emlegették nevét a magazinok.
Mugler alkotásai ettől függetlenül nem vesztek feledésbe a kétezres években sem, olyan sztárok élesztettek újjá egy-egy archív darabjait, mint Lady Gaga, aki a Telephone című videóklipje mellett cigizve és egy őrült magassarkú cipőben vonult végig a kifutóján 2011-ben. 2019-ben Cardi B kagylóként jelent meg a Grammy-díjátadón, amikor először nyert díjat, amit Mugler-ruhában vett át, és egy pávatollakkal ellátott, extravagáns ruhában lépett fel. Úgy emlékezett meg a tervezőről az Instagram-oldalán, hogy szerinte ő volt az első designer, aki valamennyi kockázatot vállalt azzal, hogy egy ennyire értékes és ikonikus ruháját odaadta az énekesnek, aki akkor még korántsem volt annyira híres, mint most. Ugyanebben az évben Kim Kardashian is Mugler kezeire bízta magát, a Met-gálára esőcseppeknek öltözött, később pedig egy kék szerelésben jelent meg, szintén Mugler alkotásában.
Thierry Mugler, a testépítő és az arcbaleset
Mugler extrém személyisége nemcsak a ruháin köszönt vissza, hanem a magánéletében is, ugyanis, miután visszavonult a divattervezéstől, kitalálta, hogy testépítő lesz, és onnantól kezdve úgy tekintett saját testére, mint egy művészeti alkotásra – igyekezett saját ízlése és adottságai szerint tökéletesre formálni.
Az egyik oka annak, hogy otthagytam a divatipart, hogy húsz évig nem aludtam, mert szuperhősöket és szuperhősnőket kellett megteremtenem. Elérkeztem egy ponthoz, amikor elegem lett abból, hogy másokat emelek fel úgy, hogy közben saját magamat lehúzom. Úgy voltam vele, hogy elég ebből a szarságból, mostantól figyelni fogok magamra egy ideig, hogy olyanná válhassak, mint amilyen gyerekként voltam: erős, izmos és küzdő típus.
Az elmúlt évek egyik legégetőbb kérdése Muglerrel kapcsolatban, hogy mi történt az arcával. Valamennyire hasonló átalakulások mehettek végbe rajta, mint Khloé Kardashianon, aki havonta új arccal örvendezteti meg a világot. Mugler egy interjúban arról beszélt, hogy egy edzőtermi baleset során összetört az arca, ami miatt plasztikai beavatkozásra volt szükség. És ha már plasztikáztat, úgy gondolta, változtat egy-két dolgon, így az orrát és a járomcsontját megigazíttatta. De nem akart akármilyen műanyag vacakot a bőrébe juttatni, emiatt a csontjából szedtek ki egy darabot, és azzal korrigálták az arcát. A végeredmény és az összhatás valóban elég látványos lett, de nem feltétlenül jó értelemben.
Szerintem Mugler teljesen mást csinált, mint amit az akkori ízlés és esztétika elvárt, de őt ez egyáltalán nem érdekelte. Számomra a történet lényege, hogy ez a férfi kiharcolta a saját útját, valamint a szenvedélyének élt. Inspiráló, hogy azt csinálta, amit a megérzése súgott neki, és nem félt attól, hogyha nehezen járható útra kellett lépnie
– emlékezett meg róla Casey Cadwallader, a Mugler jelenlegi kreatív igazgatója. A cikk végére hagytuk azt a divatbemutatót 1997-ből, ami karrierjének egyik legemlékezetesebb kollekciójaként maradt fent.
