Megnéztem a YouTube-on a megasztáros bemutatkozó videódat 2003-ból, abban azt mondtad, benne volt a pakliban, hogy csak ötven embernek tetszel majd. Ehhez képest a legjobb férfi énekes lettél a szériában. Ahogy néztem az akkori nyilatkozataidat, áradt belőled az őszinteség. A hangod mellett ez volt a kulcs? 

Számomra akkor jó egy előadó, ha őszinte, és ez a színpadon is látszik. Ami pedig csak úgy működik, ha valaki az életben is ugyanilyen. Amikor szerepet játszunk az életben, az a színpadon is lejön a közönségnek.

Ezt tanácsolod annak is, aki most kezd bele?

Nemcsak tanácsolom, hanem sugallom. Ha valaki velem beszélget, rögtön levágja, hogy ez a csávó őszinte, kimondja, amit gondol, ami felszabadító. Amikor az X-Faktorban együtt dolgozom énekesekkel, az első percben érzik ezt és arra ösztönzöm őket, cselekedjenek ők is ugyanígy.

Néhány helyen még most is olvasom, hogy Gáspár Laci megváltozott, nagyképű lett a sikertől.

Szerencsére már nem nagyon írják, de tény, hogy ez sokáig nagyon zavart. 2003-ban tűntem fel a Megasztárban, hirtelen kaptam a nyakamba nagy sikert, plusz az volt az első tehetségkutató. Nagyon-nagyon szerettek az emberek: hónapokon keresztül bárhová mentem, szinte semmit nem tudtam venni magamnak, mert mindent ajándékba adtak. Én is tudom, a barátaim is tudják, hogy ugyanaz az ember maradtam. Megmaradtak a régi haverok, nem felejtettem el azokat az időket, amikor nélkülöztem.

Emlékszem, hogy a barátaimmal elmentünk az első pizzériába, ami Balassagyarmaton megnyitott, hogy érezzük a pizza illatát. Aztán nagy nehezen összegyűjtöttünk hatan-heten egy pizzára, és úgy tudtuk megvenni. Egy nap visszamentem, összerántottam ezeket a haverokat, elmentünk a pizzériába, és azt mondtam, annyi pizzát esztek, amennyit csak akartok.

És ennek ellenére 2006 környékén egyesek elkezdték mondogatni, hogy Gáspár Laci nagyképű lett, de nem vettem magamra, azt gondoltam, nem kell ezzel foglalkozni, úgysem tudják mire alapozni. Gondolom, erre az is rátett egy lapáttal, hogy vettem egy sportautót, mert ez az egy őrületem van – lehet, már betegségem is. Ezért persze áldozatot is hoztam: volt, hogy elmentünk fellépni, reggel hétkor meg az autópályáról hívtam a trélert, mert szerelni kellett a kocsit. Szerencsére mindig odaértem mindenhová. Régóta van egy RX-7-es Mazdám, amit saját magam is tudok szerelni, sokan nem is gondolják, én cseréltem ki rajta például a benzincsövet. Tudok injektort, gyertyát cserélni, blokkig le tudom bontani az egészet. Nem vagánykodásért vettem, hanem mert beleőrültem.

Hogy történt?

2005-ben meghívtak a Mecsek Rallye-ra. Beültettek egy versenyző mellé, azt mondták, nem kell énekelni, kapok gázsit, csak menjek egy kört vele, és utána adjak interjút. Én meg belementem. Beültem egy Balatonyi Árpád nevű pilóta mellé, akit akkor még nem ismertem, most már tudom, ki ő. Egy VFTS Ladába ültettek, amiről szintén nem tudtam semmit. Most már tudok. Beültünk, mondtam neki, ne nyomjad, mert félek, hányingerem van. Mondta, hogy ó, nem, a gumi is hideg, nem fogja ő nyomni neki. Aztán olyat szlalomozott, hogy sose felejtem el. Megálltunk, persze a szervezők készültek az egészre, kinyitották az ajtót, tartották a mikrofont, én meg úgy szálltam ki: kurva élet, hogy soha többé nem ülök ilyenbe.

Másnap hazajöttem, beültem a sajátomba, és azt kérdeztem magamtól: mi ez az autó, ez nem is megy?! Ugyanazt akartam érezni, mint a Ladában. És szerettem volna ugyanazt a remek élményt én is átadni valakinek. Meghívtak fellépni egy autókereskedés megnyitójára. Épp behoztak oda egy Subaru WRX STi-t, ki lehetett próbálni, én be se akartam ülni. Aztán végül hazavittem az autót, és megpróbáltam élményt is adni: hátrányos helyzetű gyerekeknek léptem fel egy faluban, a sportautóval mentem, és a fellépés után még fel-alá furikáztam a kicsiket az autóval, annyira tetszett nekik. Végül kifogyott a benzinem.

Miért hiszik ezt az emberek kérkedésnek?

Persze volt néhány ember, akiknek ez nem tetszett. Amikor ezeket visszahallottam, elkezdtem rájátszani az egészre, de mégis egyszer csak azon kaptam magam, hogy a piros lámpánál takargatom az arcomat, hogy a mellettem lévő autóból ne lássák, ki ül a piros sportautóban – mintha ezt szégyellnem kéne. Végül rájöttem, nem kell ezzel foglalkozni, én erre büszke vagyok, a tehetségemből vettem meg. Még abban a hullámban voltam benne a zeneiparban, amikor jól mentek a lemezek is. Aztán amikor nem számítottam rá, a Celeb vagyok… ments ki innen! című műsorban jött egy változás: minden egyes nap láttak az emberek, feltűnt nekik, hogy ez egy rendes gyerek, önmagát adja, azóta is ez a kép van meg rólam az emberek fejében.

Van egy emblematikus médiapillanatod, ami nekem is eszembe jutott negatív példaként: a Hal a tortánban hajszált találtál Völgyi Zsuzsi sütijében, meg voltak ott még más problémáid is. Mi volt a baj? 

Tizenöt éve vagyok a szakmában, ennyi idő alatt nagyon sok mindent történt, sok jó és voltak ballépések is. Akkor ott, abban a műsorban volt egy konfliktushelyzet, amiből rosszul jöttem ki, de levontam a megfelelő következtetéseket.

Ezek miatt vagy óvatos a médiával?

Ezekből tanultam. Amikor az RTL-hez kerültem, ott is nagyon figyeltem. Nem lejáratásért megyek valahova, tiszteletből elmegyek, ha meghívtak. Vagy itt ez az interjú most: nektek jó, hogy megjelenek, nekem jó, hogy megjelenhetek, kölcsönös dolog. Ha ezt úgy írnád meg, hogy az összes szavamat kiforgatnád, továbbra is bizalmatlan, óvatos lennék. Veled is az vagyok. Ritkán tapasztalom, hogy nekem jót akar valaki, nem pedig lejáratni szeretne, és az RTL Klub, illetve az X-Faktor kapcsán csak jó tapasztalataim vannak, és ezért tudom még jobban magamat adni.

És kinek ad többet egy tehetségkutató 2019-ben: a versenyzőnek vagy a mentornak? Volt egy cikkünk a tavalyi X-Faktor kapcsán, ahol ByeAlex követőinek a száma megduplázódott, ami valahol egyenlő a profittal.

Ez már oda-vissza működik. A USNK-t elnézve, ők óriási dolgot kaptak, Tamáska Gabival együtt. Most már nem lehet azt mondani, hogy egy mentor kap többet. Többen is fognak emiatt jelentkezni a műsorba: ha én most lennék pályakezdő, tuti jelentkeznék, mert nem csak a győztes az egyetlen nyertes. Sőt, meg se kell várni, hogy vége legyen a műsornak. Itt már közben klipek születnek, az se baj, ha valaki nem az első helyen végez.

Ha 2003-ban lett volna Instagram, változtatott volna valamit rajtad? Például a személyiségeden?

Nem tudom. Most könnyebb az előadóknak, akkor még csak blog volt. Mindig azt olvastuk. Néztük, kinek mit írnak. Emlékszem, nekem soha nem írtak rosszat, amire nagyon büszke vagyok. A származásomat se hozták fel, ami előbb-utóbb úgyis kibukik valakinél. Egyszer az egyik versenyző kiesését úgy fogták fel a rajongói, hogy miattam történt. Beírta egy csávó, hogy „miattad esett ki, te büdös cigány”. Ez volt az első, én meg csak néztem. Szerintem tök mindegy, milyen származású valaki, az a lényeg, amit tesz. Gondolkoztam, visszaírjak vagy ne. Nem írtam semmit, eltelt egy hét, jött a szombat, otthon néztem a blogot, ismét írt a srác. „Laci, ne haragudj a múltkoriért, ma nagyon jó voltál”. Én ezt hatalmas dolognak gondolom. Jó is lett volna az Instagram akkoriban! Facebookozni későn kezdtem. Ha hamarabb eszméltem volna, több követőm lenne.

Másra is jó a közösségi média: mémek készülnek a beszólásaidból.

Azokat nagyon szeretem, meg is szoktam osztani néhányat. Talán túlságosan is szeretem ezeket a mémeket, vicces videókat. Van, hogy a színpadon állok, és két szám között összekötő szöveget mondok. Aztán eszembe jut valamiről egy videó, egy mém, sokszor az emberek azt sem tudják, miről beszélek. Van az a bolond skibidi-tánc, néha úgy megyek fel a színpadra, de sajnos kevesen tudják, mi az.

Mennyire más a tévés Gáspár Laci attól, aki mondjuk leül egy interjúhoz beszélgetni? A műsorszerkesztés felerősít rajtad bizonyos dolgokat? Harsányabb vagy?

Én nem bírom, amikor valaki csendes, majd jön egy kamera, és egyből ő akar a középpontban lenni. Én nem ilyen vagyok, ugyanúgy viselkedem mindenhol. Sőt, ha nincs kamera, talán még jobban középpontban vagyok, például egy baráti társaságban.

A YouTube-on nem vagy túl aktív, pedig jó kis platform.

Nekem ez hiányosságom. Nem foglalkoztam ezzel régen sem, azt se tudom, hol vannak a klipjeim. Ezt fel kéne futtatnom, majd szólok valakinek, hogy segítsen, én nem kenem ezt annyira.

És azokhoz mit szólsz, akik két perc alatt ott futnak fel?

Ez van, ebben élünk. Szerintem nem is nagyon van ennek rossz oldala, azt tükrözi, amit az emberek szeretnek. Ebből le lehet vágni, mi jön be a tömegnek. Én nem irigylem senkitől a hírnevet, ha jókor volt jó helyen, az király.

Gondolom Mr. Missh balhéját láttad, mikor a fél színpadot szétverte. Ő a YouTube-on futott fel. Egy ilyen színpadi jelenlét mi, ha nem rossz oldala a dolognak?

Alex átküldte, azt láttam. Nagy volt a hasa, annyi maradt meg belőle.

Ez jót tesz a gengszterrapper imidzsnek?

Ha megengedik neki, ha a közönség ezért szereti. Minden tőlük függ. Csak az a baj, sok előadó ezen bátorodik fel. A szereteten. Visszaél vele, és csinál egy ilyet. Én mindig figyelek arra, hogy ne tegyek így. Az nem jogosít fel arra, hogy így viselkedjek, vagy hogy elhiggyem, valaki vagyok. Ebben az országban senki nem mondhatja el magáról, hogy ő valaki. De tényleg: ez egy pici piac, lehet bármennyi slágered, de nem fogsz tudni annyit keresni, mint egy hollywoodi sztár vagy világsztár énekes. Meg kell becsülni mindent.

És létezik ez fordítva is: Lil-G-t pohárral dobták meg a fellépésükön. Hogy látod, átalakult a közönség is az évek alatt? 

Persze, más lett. Engem az zavar, hogy mostanában a tiniket nem ösztönzik arra, hogy az igényességet szeressék. Olyan dolgokat hype-olnak sokszor, ami mögött nincs teljesítmény. Egy előadónak ma már nem kell énektudás. Külföldön nincs ilyen, nézd meg a világslágereket, mindenki tud énekelni. Én ezt erősíteném, ezt képviselném, hogy aki koncertezik, annak legyen is tehetsége.

Fontos, hogy példakép legyél? Az És mégis forog a Föld egy szerelmes szám, de ahogy sokszor olvasom, kapaszkodópont embereknek, a társadalom nehéz sorsú tagjainak. 

Nekem majdnem minden dalom olyan, hogy lehet több szemszögből nézni, több üzenete van: benne van a hit, a szerelem, az emberi sors, a motiváció, ami segíthet az embereknek egy-egy nehezebb időszak átvészelésében.

ByeAlex azt mondta nekünk egy interjúban, ő azért nem politizál, mert a könnyűzenészek munkája nem erről szól, amúgy is hiteltelen a politika itthon. Te sem nagyon nyilvánultál meg karriered alatt politikai kérdésekben.

Ha valaki előadó vagy énekes, nem kell, hogy a politika részévé váljon. Nem kell politizálni, felszólalni, a tetteinkkel viszont tudunk példát mutatni. A társadalmi és roma kérdések is ilyenek. Egy előadónak nem feladata, hogy beálljon egy szervezet mögé, és onnan kiabálja, hogy ezért meg azért ki kell állni. Úgy kell viselkednünk, hogy ha mindezt egy hátrányosabb helyzetű régióban is látják a cigányok, gondolják azt, ez nekem is sikerülhet, büszkék lehetünk a csávóra, én is ilyen akarok lenni.

A te véleményed épp ezért lenne az átlagnál hatásosabb, nem?

Én nem érzem úgy, hogy bele kellene ebbe mennem a politikába. Vannak énekesek, akik megteszik ezt, elég, ha ők csinálják azt. Ha öreg leszek, akkor se fogok belefolyni politikai témákba.

Mennyire foglalkoztat, hogy mit mutatsz magadról a külvilágnak? Nagyon belemerültél pár éve a kondizásba, elég sok konditermi szelfid is van. Fontos, hogy lássák, na, igen, ez a csávó nemcsak jól énekel, külsőleg is ad magára?

Fontos. De inkább magamnak akarok megfelelni. Ha arra gondolok, hogy mit szeretnék visszahallani magamról, és akkor vegyük az edzést, az edzőtermet, örülnék, ha azt látnák, én nem adom fel. Eljövök minden egyes nap, addig fogok járni, amíg van rá lehetőségem. Ha elkezdtem valamit, nem fogom abbahagyni. Magam miatt ugrottam bele: fittebbnek, egészségesebbnek érzem magam ettől. Harmincévesen nem voltam ilyen fitt, mint most. Az embernek foglalkoznia kell magával, ki kell hozni magunkból azt, amit tudunk.

A családodat is sokszor látjuk a közösségi médiában. Neked erről szól inkább a platform? Vagy inkább egy kvázi muszáj dolog az online jelenlét?

Amikor megcsináltam a Facebook-profilomat, nem szerettem, de tudtam, ha nincs ilyenem, hátrányba kerülök. Előnyszerzésre nem csináltam volna egyébként. Ma már megbékéltem a Facebookkal, de az Instagramot jobban szeretem. A feleségem, aki gyakran nézi hírességek profiljait, mondta, hogy „látod, az ő oldala nem jó, mindig csak azt teszi fel, hogy itt-ott szerepel, a magánéletéből semmi nem derül ki”. Van, akiről csak beállított képek vannak, én meg nem akartam ilyet. Fontos, hogy lássák, milyen vagyok a színpadon kívül.

Függő azért nem vagy, ugye?

Abszolút nem. Ha elmegyek valahová kajálni, sokszor be se viszem a telefont az étterembe. Az ember ezt általában érzi, bár vannak olyanok, akik nem. De én tudom, mikor kell és mikor nem.

Van egy dalszöveged, ami szerintem illik rád. „Küldj rám jégesőt, zivatart, de nincs levegőm, ha elveszed tőlem a dalt”. Ha most Gáspár Lacitól elvennék a dalt, mit csinálna? 

Többféleképpen is el lehet venni a zenét valakitől. Ha nem zenélhetnék tovább, az is nagyon rossz lenne, de ha nem tudnék tovább zenélni, az lenne a legrosszabb. Azt nem tudnám elviselni. Nem a lehetőségről beszélek, csak ha hirtelen valami történne, azt képtelen lennék elviselni. Ez a szöveg is arról szól, amit Istentől, a közönségtől is kértem: hagyja meg nekem a dalt. Ezt mindig elmondom, ha felmegyek a színpadra, pont ez előtt a dal előtt: én nem felejtem el, hogy a közönség szavazott be, nem felejtem el Isten segítségét, hiszen azt kértem, hagyja meg a dalt, és ő meghagyta. Sokan kérdezik, mi a titka annak, hogy egy tehetségkutató után fenn tudjon maradni az ember. Sokáig nem tudtam erre mit mondani, de ma már sejtem: ebben az első dalomban elismertem valamit, nem azt, hogy milyen vagány vagyok, vagy honnan jöttem, hová tartok – hanem elismertem, nem lennék sehol Isten és a közönség nélkül. Ez pont így is van.

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu