A magyar stand-up valahol Hofi Gézával kezdődött, ő a műfaj etalonja, origója, nyilván mindenkit hozzá hasonlít a magyar társadalom két jól elsütött poén után. De egyrészt ez veszélyes, másrészt bőven van abban valami aggasztó és elgondolkodtató, hogy tényleg baromi nagy időközönként bukkan fel Hofihoz fogható humorgyáros. Fábry Sándor kétségtelenül ilyen volt a rendszerváltás után, bár valamelyest finomodott a hangneme, mióta a köztelevízióra költözött önálló műsora.
Az új generációnak, akiket a köznyelv stand-uposoknak hív, megvan a saját felületük a kereskedelmi csatornákon, a rádiókabaréban, és hakniszerű fellépéseikkel széles körben ismertté is váltak az országban. Ugyanakkor
De vajon ha ismételten egy ember lesz évtizedekig a magyar humor középpontjában, az romboló vagy motiváló hatással lesz az új stand-up generációkra?
Fábry után sok év kellett egy Bödőcshöz
A magyar közéleti humorba az 1990-es évek legelején lépett be Fábry, az évtized közepére pedig már önálló estekkel lépett fel színházakban, aktív szereplője lett a Rádiókabarénak, majd 1998-ban megtalálták egy önálló esti műsor gyártásával, aminek Esti showder Fábry Sándorral lett a címe, és a Magyar Televízió sugározta. Majd a show átkerült az RTL Klubra, ahol – a kereskedelmi tévézésből adódóan – sokkalta szabadabb kezet kapott Fábry mind politikai ügyek kivesézését, mind a szóhasználatot tekintve.
Fábry sikerében vélhetően az is közrejátszhatott, hogy late-night show-hoz hasonló műsorok Friderikusz Sándor politikai irányba való eltolódása óta nem voltak (a szórakoztató-jellegű Friderikusz show után inkább ugyanis elemző-műsorokat kezdett gyártani). Persze a politikai állásfoglalását sosem rejtette el, az RTL Klubon például rendszeresen ütötte a baloldali pártokat. Azonban a műsor ettől függetlenül is sikeres volt, akkoriban Fábry hatalmas összegeket tett zsebre, a csatorna legjobban fizetett arca volt.
Jól meg lehetett fogni, miért emelkedett ki a stand-up-szférából akkoriban, hiszen
- Fábry kiválóan ért a nyilvános beszéd művészetéhez (komoly szókincs, széles műveltség, karakteres kiállás),
- naprakész a közéleti témákat tekintve,
- interjúalanyaihoz általában jó kérdéseket szegez, publicisztikai munkásságából kifolyólag is.
Az RTL-től 2011-ben távozott, és átlavírozott a közmédiába, ahol Fábry címmel folytatta lényegében az Esti showdert, csak kevesebb celebbel, és finomabb hangvétellel. Azóta némi politikai fordulat is felfedezhető Fábryn, hiszen fasiszta-jellegűnek nevezte az azóta már megszűnt Echo TV-t, illetve munkaadóját, a köztévét is, valamint bírálta a Fidesz migránspolitikáját és „pökhendiségét” is:
A köztelevízió által képviselt ájult kormányfényezés nem szimpatikus a nézőknek, és szerintem nem is hatékony.
Szép csendben megjelent Bödőcs, aki egyeduralmat épített ki
Bödőcs 2004-ben csatlakozott a Dumaszínházhoz, majd 2005-ben feltűnt Fábry műsorában is, ugyanis az RTL Klub akkoriban kísérletezett azzal, hogy megalkotja a Showder Klubot mint kizárólag stand-upra épülő tévéműsort. Először az Esti showder adott helyet ennek, Bödőcs is a fiatal stand-upos generáció tagjaként kapott szerepet a műsorban. Egészen nagy sikert aratott legelső fellépésével, ezt pedig követte még néhány megjelenés Fábrynál.
A Showder klub állandó és egyik legnépszerűbb fellépője lett, „Kis Hofiként” kezdték emlegetni, és mint az új generáció legfényesebb humorista csillagát. Később önállósodott, és egyéni műsorokat kezdett el készíteni, így gyakorlatilag mint kívülálló helyezkedik el a magyar stand-up térképén — ráadásul valószínűleg ő legismertebb és legnépszerűbb humorista az országban, YouTube-csatornáján csaknem 115 ezer feliratkozó gyűlt össze.
Bödőcs tulajdonképpen sok dologban nagyon hasonlít Fábryhoz: Bödőcs két dologban kifejezetten erős más stand-uposokkal ellentétben:
- Kiválóan ismeri a vidéket, ezt pedig félelmetesen jól tudja átültetni a műsoraiba. Mivel testközelből látta/látja az életmód különlegességeit, hiteles tud maradni a színezett sztorik esetében is (érdekes módon, a vidékkel/vidékről való humor szinte csak nála működik ennyire sikeresen).
- Rendkívül erőteljes kulturális ismeretekkel rendelkezik, behatóan ismeri a magyar irodalmat, amit gyakran átültet műsoraiba is. Nagyszerű dramaturgiai érzékkel építi fel műsorait, tűpontosan tudja, minek hol van a helye egy másfél órás stand-upban. Azt is érdemes megjegyezni, Bödőcs kimagasló intelligenciája ellenére legtöbbször a búcsúszentlászlói életből adódó poénokat veszi legjobban a közönség, a mélyebb, összetettebb utalások csak egy réteghez tudnak elérni.
Amellett, hogy sok dologban hasonlítanak Fábryval, legalább annyiban különböznek, például politikai nézeteiket tekintve. Míg Fábry inkább a jobboldallal szimpatizál, addig Bödőcs liberalizmusa főként abban csúcsosodik ki műsoraiban, hogy felmossa a padlót a kormány némely zavarba ejtő, sokszor felháborító ügyeivel. Egyszer páros interjúra is hívták őket, de Fábry nemet mondott, mert úgy látta, nincs értelme barátokkal szócsatába bonyolódni.
Bödőcs kormánykritikus gondolatainak sokszor hangot adott már interjúkban, paródiáinak pedig visszatérő szereplője Orbán Viktor. Ugyanakkor azt mondja, a közéleti témákat a legnehezebb poénba csomagolni, mert nem feltétlenül érti meg mindenki, viszont járható út a hatalommal szemben:
Van ez a szerb tanácsadó, Szrgya Popovics, aki az erőszakmentes forradalmak apostola, és könyvet írt arról, hogy buktatták meg Milosevicset. Az egész arról szól, hogy a humornak milyen fontos szerepe lenne, meg hogy érthető témát kell találni, ami apró győzelem, ott szállni szembe a hatalommal, ahol legyőzhető. Le van írva, és én nem értem, hogy ezt nem olvassák az ellenzékiek? Vagy olvassák, és direkt azért nem csinálják, mert ki vannak fizetve? Arról beszélnek évekig, aminek semmi köze ahhoz, amiben élünk, meg amivel foglalkozniuk kéne
— mesélte Bödőcs egy két évvel ezelőtti HVG-interjúban.
Mi lesz így a fiatalokkal?
Az influenszertrendeket megnézve, a stand-up világa is hasonló irányba halad, csak nyilván más korosztály a megcélzott közönség mindkét szegmensben: míg a YouTube-videókban a leegyszerűsített, többnyire univerzális humorral lehet széles tömegeket elérni (ott is inkább a fiatalokat), úgy a stand-up esetében is a mostani popkulturális trendeket veszik figyelembe a humoristák.
Értendő ezalatt például a sokszor trágár nyelvezet, a bulvár témák felszínre hozása, unalomig ismételt celebek poénná alakítása, és persze néhány történetről két perc után lerí, hogy semmi köze a valósághoz, a stand-upos pedig túlzottan is kiszínezte a sztorit.
Ha pedig politika, fennáll a megosztottság veszélye, hogy a közönség két részre szakad, amit ahogy az influenszerek, úgy a humoristák sem mernek bevállalni. Fábry, még inkább Bödőcs útját kevesen követik, mert egyfelől nehéz ennyire komplex módon humort csinálni, és még arra is figyelni, hogy ne simuljon bele a tucatparodisták közegébe. Nem csoda, hogy évtizedenként kerülnek ki kivételes poéngyárosok a közéletbe, bár az is igaz, ma már nem feltétlenül lenne szükség tévés megjelenésre az ismertség miatt, elvégre ott a YouTube, ami szintén milliókhoz szólhatna.
Az alap kérdésre választ adva: a mostani Bödőcs-uralom olyan hatással lehet a fiatalabb stand-upos generációkra, mint amilyen hatással volt Fábry és Hofi Bödőcs Tibor karrierjére. Már ha hajlandóak befogadni a nem csak bazdmegekre épülő humort, és mélyebbre is kívánnak menni a közélet olykor mocsaras részében:
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
