Mikor utáltad magad utoljára?

Nagyon önkritikus vagyok, így sok mindenért utálom magam. Mostanság leginkább azért, mert keveset zenélek. Ami most, sajnos, nettó lustaság. Ott a stúdióm a lakásomban, mégsem ülök neki. Pedig hiányzik a zeneszerzés, a dalírás. Gyakran elhatározom, hogy visszatérek a huszonéves, állandóan komponáló önmagamhoz, de valami más feladat mindig beelőz. Ed Sheeran azt mondta, hogy…

Ő az angol Kasza Tibi?

Bárcsak. Szóval Ed Sheeran azt mondta, azért törölte magát a közösségi oldalakról, mert annyi impulzus érte, hogy képtelen volt befelé figyelni. A zene pedig belülről jön.

Dalt írni megterhelőbb, mint például műsort vezetni a tévében?

Időigényesebb.

Gondolom, kevésbé kifizetődő is.

Üzletileg elég jól felépítettem magam, így az, hogy egy dal mennyi pénzt hozna, nekem már szerencsémre nem fontos. Inkább az a gond, hogy az ihlet megérkezése időigényes, csend kell hozzá és magány. Régen azért zenéltem, mert ezen keresztül tudtam megmutatkozni, de ma már rengeteg más formában ki tudom fejezni magam.

Például az egymillió követőd előtt a Facebook-oldaladon.

Nincs annyi.

Jó, 988 ezer. Vagyis kell még 12 ezer új feliratkozó. Nagyon várod a milliót?

A félmilliót sokkal jobban vártam.

Azért megünnepled majd a hat nullát?

Élőben streamelt szimfonikus koncertet szeretnék majd csinálni a követőknek.

Negyedóránként frissül az oldalad. Miért ilyen sűrűn?

Mert magazinként tekintek rá, és oda tartalom kell.

Hányan dolgoznak a „szerkesztőségben”?

Ketten. Egyikük a kívülről jövő hírekért felel, a másik az önálló tartalomért. De ők nem adminok, csupán szerkesztők. Egyedül a bátyám kapott hozzáférést a profilomhoz. A Facebook-oldalam milliárdos érték, tilos bohóckodni vele.

Olvastam, hogy csomó mindenen osztozkodsz a bátyáddal. Nem lennék a csajod.

Nyilván csajon nem.

A bátyád kerüli a nyilvánosságot. Benne nincs meg a kaszai exhibicionizmus?

Jin és jang vagyunk. Kiegészítjük egymást. Gabesz rendszerező, pedáns, mindent kétszer végiggondol.

Néha megdorgál?

Hogyne.

Bunyó?

Annál civilizáltabban szoktuk megoldani a nézeteltéréseket. Én az élet minden területén megyek előre, de óriási kuplerájt hagyok magam mögött. Ő az, aki jön és összerendezi a dolgaimat, leszerződik, adminisztrál. Minden megkeresett forint gyerekkorunk óta közös. Köztünk nem létezik az enyém-tiéd fogalma.

Minden posztot leokézol?

A kevésbé fajsúlyosokat már nem feltétlenül. Másfél-két éve dolgoznak nekem a szerkesztőim, bízom bennük, és olyan szinten megtanultuk egymást, hogy félszavakból értjük, mit akar a másik. Akár két napra is kieshetnék, az oldalt ugyanolyan tökéletesen vinnék. De nem esek ki. Nem eshetek.

Fontos neked a Facebook?

Igen, nagyon, de sajnos elég rossz irányt vett. Nem is értem miért nem perelik sokan a Facebookot. Zuckerberg azt mondta annak idején, hogy dolgozz sokat, tegyél bele sok energiát, és elérsz majd a követőidhez. Most meg azt mondja, hogy oké hogy vannak követőid, de most már fizess érte, hogy elérhesd, akiket évek alatt összegyűjtöttél. De én nem fizetek, így organikusan csupán a követőim 15-20 százalékát érem el. Ezzel magyarázható a különbség a követők száma és posztok alatti lájkok között. Hol vannak már a 130 ezres kedvelési számok?!

Mennyit kellene fizetned havonta?

Nem tudom, nem is érdekel, így is 200 ezer a legalja a posztonkénti elérésemnek. Félek tőle, hogy ez csak rosszabb lesz, szerintem két év múlva mindenért fizetni kell majd a Facebookon.

Mi ezzel a baj? Olyan ez, mintha bérleti díjat kellene fizetned a boltodért.

Nekem másik hasonlatom van. Vásárolsz egy gyönyörű BMW-t, kényelmes, elvisz mindenhová, nem hagy cserben soha. Dolgoztál érte, a tied. Majd a BMW egyszer csak azt mondja, nem jó ez így, mert ő naponta nem keres már pénzt és bevezeti a napi fizetős PIN-kódot a saját autódhoz. Lemész reggel a kocsidhoz, és csak egy bizonyos összegért kapsz indítókódot, hogy használhasd azt, ami a tied. Most ugyanez történik a Facebookon.

Az én oldalamat nyolcezren követik. Megelégednék egy tízezres táborral.

Tízezer?!

Kiröhögsz.

Csak azon mosolygok, hogy álomszámnak tartod a tízezret. De segítek szívesen. Ha ránéznék az oldalad működésére, megmondanám, milyen tartalmakat kellene gyártanod, hogy elérd akár a százezret is.

Nekem elég a tíz. De beszéljünk inkább a te oldaladról: vannak exkluzív anyagok, amiket csak ott talál meg az olvasó?

Olyannyira, hogy saját gyártású, tévés minőségű tartalmak is, mint például a Kasza Taxi vagy a Kasza-szimfóniák. Járok tévés expókra, próbálom megismerni azokat a formátumokat, amelyek alacsony költségvetéssel, kis stábbal is megvalósíthatóak. Közel egymilliós videosmegtekintéseket stabilan hozok, a Fonsi-interjúmra több mint ötmillióan voltak kíváncsiak. A lényeg, hogy kell a tartalom nagy mennyiségben, mert csak veled sose fog annyi minden történni, hogy megtölts egy oldalt. A Facebookon naponta tizenkét óra értékes idő van. Ez alatt nem történik veled negyedóránként valami érdekes, ilyen sűrűn nem veszel észre valami izgalmasat a világban. Heteket kellene visszatekerned ahhoz, hogy rólam fotót találj az oldalamon, mert már nem erről szól. Inkább a világ az én szememen át.

Véleményvezérnek tartod magad?

Abszolút.

Ezért menekül innen ennyi fiatal külföldre?

Haha. A véleményvezért ne úgy képzeld, hogy egy óriási tömeg előtt vonulok egy fáklyával. Sokkal inkább társasjáték ez. Ennek az egymillió embernek óriási hatalma van feletted, mert valójában ők döntik el, hogy merre menjen az oldalad. Ők a véleményvezérek, nem én.

Mondtad, hogy kevés kép van rólad fent. Ők döntöttek így?

Nevetni fogsz, de igen. Ők döntenek mindenről. Nem abban vagy véleményvezér, hogy agresszíven viszed őket egy utcába, amibe ők nem akarnak bemenni. Abban kell, hogy éleslátásod legyen: tudd, ők merre szeretnének menni. Úgy kell szolgálnod őket, hogy amiben nyitottak, abban kapjanak tőled jó tartalmat.

Kezdetben voltak segítőid? Hallani, hogy Tibi atyáék jótanácsokkal láttak el.

A mai napig van köztünk párbeszéd, de nem fedek fel kulisszatitkokat. Amikor bedobták azt a médiahacket, hogy törölték az oldalukat, azonnal jeleztem nekik, hogy ott az enyém, oda azt pakolnak fel, ami akarnak. Nagyon tisztelem őket, de amit elértem, azt egyedül tapostam ki.

Mikor volt a nagy ugrás?

Amikor az agyonfikázott Kasza! show futott a tévében. Pedig akkor már rég szerepeltem a Morning show-ban, több évad lefutott a Nagy Duettel, de a közösségi robbanást a Kasza! show hozta meg. A műsor indulásakor heti húszezer új követő iratkozott fel az oldalamra, ami óriási szám.

Egy újság számítása szerint kerek egymilliárd forintot ér az oldalad.

Már többet is. Hiszen elindult a saját magazinportálom a TWN.hu, ami már most döbbenetes számokat produkál. 5-800.000 oldalletöltés naponta, nem rossz egy induló bulvároldaltól. Ezzel nagyot lépett előre a kis birodalmam és nem titok, több vevő is jelentkezett rá álomösszeget tartalmazó ajánlattal. Ha eladnám, életem végéig eléldegélhetnénk abból, amit a kereskedelmi jogokért kapok, de még nem érzem úgy, hogy ki kéne szálljak. Lehet, hülye vagyok, hiszen a Facebook gondolhat egyet, megnyom egy gombot, és az egész az egyik napról a másikra értékét veszítheti. De a TWN az enyém, azt „Cukiberg” nem veheti el tőlem.

Friss házas vagy, a magánéleted nem megy rá erre a pörgésre?

Abszolút nem, a feleségem tudta mire mondott igent. Öt éve együtt élünk, ő már így ismert meg. Ráadásul ő is ezen a piacon dolgozik, tudja, mivel jár ez. Azt is pontosan tudjuk, hogy most már babát szeretnénk, és ha megjön az ifjabbik Kasza, akkor látványosan vissza fogunk majd venni mindketten.

Hány gyereket szeretnél?

Minimum kettőt, jó, ha van tesód. De ha becsúszik egy harmadik, ám legyen.

Milyen más közösségi médiumban akarsz sikert elérni? Musical.ly?

Nem szeretnék playbackre kamera előtt tátogni. A Viberrel decemberben komolyan elkezdünk melózni, mellém áll abban, hogy Magyarországon teret hódítsanak a közösségi felületükön. Nagy lehetőség, izgalmas új platform, nincs benne az a banánhéj, ami a Facebookon fenyeget.

 A Viber is szigoríthat a feltételein.

Egyhamar aligha.

Mely médiumok fizetnek neked azért, hogy posztold a cikküket?

Posztolásért senki nem fizet.

Elég sok nálad a Ripost-cikk.

Sok újságból posztolok cikkeket. Ha van is médiumokkal együttműködésem, ezek a tudásomon alapuló média-együttműködések, amiért viszont fizetnek. Nem “bérposztolok”, nem árusítom ki az üzenőfalam, én döntöm el, milyen cikkeket posztolok a világból. Az együttműködés alapja, hogy segítek nekik megérteni és Facebook-kompatibilissé tenni a cikkeket. Például abban, hogyan kell kinézzen egy online cikk, melyik hírt, hogyan kell megfogni, hogy működjön online. Ebben a világban egyetlen vesszőn is múlhat egy poszt sikere. Nekem is szükségem volt az ilyen típusú tartalmakra. Win-win helyzet, mert a cikkek fontosak a Facebookon, és még fizetnek is a tudásomért. De ezekből az együttműködésekből hátra fogok lépni, mert már itt az önálló platformom,a TWN egy éven belül a legnagyobb bulvároldalak között lesz.

Ha egy párt bő kétmillió szavazóval kétharmados választási győzelmet tud elérni, akkor te az egymillió lájkolóddal száz helyet tudnál szerezni a parlamentben.

Ilyen értelemben nem lehet készpénzre váltani egymillió embert. Nincs politikai motivációm, sőt, a politika egyik oldalamon sem jelenik meg. Nem azért, mert érzéketlen vagyok erre a világra, hanem azért, mert ez egy szórakoztató oldal. Gálvölgyi János sem politizált a Gálvölgyi Show-ban.

Ezt az interjút milyen címmel lehetne a legjobban megfuttatni?

Küldd át a szöveget, megmondom. És még pénzt sem kérek érte tőled. Egyelőre!

(Megmondta – a szerk.)

Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta