Életének 87. évében csütörtökön elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész. A szívelégtelenségben elhunyt művésznő nagy űrt hagy maga után a magyar színjátszásban, ahogy ezt barátja és pályatársa, Törőcsik Mari mondta el a 24.hu érdeklődésére.
“Annyira friss a dolog, és annyira sokan mentek el már el a szakmából körülöttem… Ilyenkor mindig úgy érzem, elviszik az életem egy részét magukkal. Nagyon szerettem Irént, és ő is nagyon tudott szeretni. Bár ő eléggé bezárkózott, a szeretete áradó volt. Bármennyire is tudtuk, hogy beteg, hogy nagy a baj, a halálának híre mégis váratlanul ért. A magyar színészet nagy személyisége távozott közülünk, őt nem lehet pótolni.”
A Jászai Mari-díjas színésszel, rendezővel, Szerednyei Bélával az elhunyt művésznő nemcsak a színpadon, de a magánéletben is nagyon jó kapcsolatot ápolt.
“Nagyon végletes színésznő volt. Vagy nagyon forró és tüzes volt, vagy hideg, de sosem langyos. Éppen ezért szerették őt, ezért volt hatalmas rajongótábora. Igazi királynő volt, a szerepeiben is mindig ez köszönt vissza, ennek ellenére alázatos volt és a fiatalabb pályatársakhoz is jól viszonyult, tudott alájuk dolgozni.
Mi a civil életben is közel álltunk egymáshoz, szinte a pótanyám volt, gyakran jártam fel hozzá az utóbbi időben is. Egy erős, szívós nő volt, ez a betegség hirtelen jött. A combnyaktörése volt a legnagyobb baj, hiszen az ő korában ez már veszélyes. Még az elmúlt időszakban is mindig próbáltam visszacsábítani a színházba, az utolsó önálló estjét is én rendeztem, de ő már nem akart színpadra állni. Tisztában volt az állapotával és büszkén, királynőként akarta abbahagyni.”
Gáspár Sándor is velünk emlékezett; a Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színész színpadon és filmben egyaránt játszott az általa csodálatos nőként jellemzett Psota Irénnel, akitől hatalmas elismerést kapott.
“Az jutott először eszembe, hogy a fiát játszottam valamikor a Cserepes Margit házassága című darabban, amiben Papp Vera és Garas Dezső is szerepelt. Már Verus sem, Dezső sincs köztünk. Ez volt az első gondolatom…
Aztán az az emlék, hogy mennyire nagy dolog volt, és mennyire jólesett a hiúságomnak az, mikor régen megnézett engem színpadon, és azt mondta, hogy a fele Kossuth-díját nekem adná. Egy ekkora művész; ez minden szakmai díjnál nagyobb elismerés volt. Aztán mikor együtt forgattuk az Ördög vigye című filmet, szájtátva bámultuk, ahogy Frantiszek Pieczkával megértették egymást, szavak nélkül is.. Csodálatos nő volt, az Isten nyugosztalja!”
