Nem kell Szocsiig menni, hogy kutyapusztítást láss. Az Orpheus Állatvédő Egyesület évtizedes tapasztalata az, hogy Magyarországon is (bár nem ilyen látványosan és nyilvánosan) legtöbbször hasonlóan bánnak el az utcára engedett, senkinek sem kellő kóbor állatokkal. Az állatvédelmi reformprogram, a sintértNE! évek óta a problémák megoldásán dolgozik!
De hogyan kerül a házi kedvenc az utcára?
Az állatokat megvásárló / örökbefogadó lakosság egy része felelőtlen döntést követően lesz állattartó. Az állat egész életében gondoskodás helyett gyakran költözés, anyagi helyzet, tartási hely probléma vagy egyéb ok miatt feleslegessé válik. Az utcára dobott kutyusokban legtöbbször se féregtelenítő, se veszettség elleni oltás, se kötelező azonosító chip nincs. Állatot így utcára kitenni Magyarországon börtönnel is sújtható bűncselekmény, de az elkövetőkre szinte lehetetlen rábizonyítani a tetteiket. A közterületen kóborló állatok „tulajdonosa” tulajdonképpen a területileg illetékes önkormányzat lesz, a hivatal feladata ide kapcsolódóan a kóbor állatokkal kapcsolatos humán és állategészségügyi feladatok ellátása.
Sintértelep, gyepmesteri hóhértelep?
Az országban 3200 település van, évente százezernél is több kutya kerül a tartók felelőtlensége miatt az utcára. A legtöbb helyen az utcáról befogott kóbor állatot (gazda, örökbefogadó hiányában) elaltatják. Nem kellene így lennie – fogalmaz Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület vezetője – hiszen ha nem szaporítaná túl az ember a kutyáit, macskáit, nem lenne ilyen sok kóbor állat. Az állatvédő egyesület ide vonatkozó jelmondata, hogy „…Annak a kóbor állatnak a legjobb, amelyik meg sem születik…”. Megengedhetetlen, hogy emberi hanyagságból érezni, szenvedni képes élőlények ezreit elpusztítsák.
