Mindjárt itt van a Valentin-nap, ti hogy fogtok ünnepelni a feleségeddel?
Ami azt illeti, nagy ünnepség nem lesz. Nem igazán követem az amerikai hagyományokat, de azért mindenféleképpen valami kis jelképes dologgal megemlékezünk a szeretet ünnepéről. Konkrét terv nincs, de ki tudja? Talán egy közös vacsora! Tavaly például elutaztunk a nejemmel egy hétvégére, bár az inkább csak a véletlen műve volt, hogy pont február 14-re esett a dolog.
Akkor ezek szerint nem szoktátok nagydobra verni a Valentin napot…
Nem igazán! Persze, nem azt mondom, hogy a magunk módján nem szoktunk ünnepelni, de nem fektettünk rá nagy hangsúlyt. Számomra ez nem olyan jelentős alkalom. Szerintem, nem lehet kijelölni egy napot, amit kimondottan a szerelmünknek szentelünk, ez nem így megy. Nem csak február 14-én kell foglalkozni a kedvesünkkel, hanem mindig, amikor csak lehetőségünk van rá.
Te ki szoktad használni ezeket a lehetőségeket?
Úgy érzem igen… Bár erről lehet, hogy a feleségemet kellene megkérdezni – nevet.
Te hogyan találkoztál először a szerelemmel?
Egy középiskolás diák bulin ismerkedtünk meg a gyermekem anyjával. Azt nem állítom, hogy első látásra szerelem volt, de amikor megláttam, történt valami megmagyarázhatatlan. Amikor el akart menni, még utána is futottam, ő meg kinevetett! Egy hónappal később összeszedtem a bátorságomat és randevút kértem tőle, három évvel később pedig összeházasodtunk… a többi már történelem, olyannyira, hogy most lesz a 25. házassági évfordulónk.
Ennyi idő után is van szerelem?
Van, de ez már más fajta. Együtt élünk, ismerjük egymás minden mozdulatát, minden jó és rossz tulajdonságát, és nagyon tud hiányozni a másik, még ennyi idő után is. Lehet ezt máshogy nevezni? Szerintem nem!
Mit üzensz a Fehérvár24 olvasóinak?
Ne féljenek a szerelemtől, ha úgy érzik, eljött az igazi, mindent tegyenek meg, hogy együtt lehessenek azzal, akit szeretnek.
