Egy alig húszéves srác meglóbálta a farkát a tévében, mire mindenki nemzethalált, Armageddont kiált, kommentelők százai követelik, tilcsákbe, és nem értik, miért nem tesz valami a kormány, leánykori nevén Állam Bácsi, de az olyan szockós. Amit akarnak tőle, és amiért, az ugyanaz, ezt az Istennek nem vallanák be.
Hogy ki ordít a leghangosabban, tökmindegy. A tömeg homogén, nyilván azok a kádáristák, akik soha nem tartották magukat kádáristának és mindig a „rencer” ellenségei voltak és csak a sors nagyon gúnyos fintora, hogy ide születtek, a Kádár-rendszerben szocializálódtak, váltak felnőtté és „ledolgoztak negyven évet” a gyárban, holott kimehettek volna ötvenhatba ők is, de ők maradtak és szívükben mélyen őrzik most is a letűnt kor emlékét. Bezzeg az ő idejükben. Ők lehetnek hatvanpár, vagy huszonhárom évesek, a kádárkorszak-szívűség nem függ életkortól. Tudom, sokak számára kínos, de iskolai végzettségtől, lakóhelytől és anyagi helyzettől sem.
Az erős negyvenesek. Ők az én embereim.
A faszlóbáló fiúkák és az ötszáz férfival dicsekvő lányok szülei, és azok kortársaik. Helikopterezőket felnevelők, szevasztok!
Már nem tartoznak ahhoz a generációhoz, akiket a rendszerváltás nagy veszteseiként szoktunk emlegetni és kicsit fiatalabbak A Fiúknál. Ők azok, akik már látták a Nők a pult mögött c. filmsorozatot, a Sógunt, de a MacGyverből is simán idéznek párbeszédeket. A Szerencsi csokit és a Lila Pause-t is jól ismerik, és jól emlékeznek még az üveges kólára, amit lehetetlen volt kibontani. Futballt már ők sem láttak, csak magyarfocit, de néhány fanatikus fradistát még találunk köztük. Egyfajta pökhendiség és leereszkedéssel vegyes ki-ha-én-nem magatartás jellemzi őket pusztán amiatt, ők már nemcsak háromévente utazhatnak nyugatra.
A Hentes, a Bébiszitter és a Gipszkarton Szerelő
Utaztak is, az első generáció, aki nekiindult, mert itthon nem kapott munkát, nyelvet viszont tanult a gimiben. A lányok bébiszitternek álltak németbe’, felszolgáltak osztrákba’, vagy kurvák, oppardon táncosnők bébiszitterek voltak olaszba’, a fiúk hentesek voltak németbe’ vagy gipszkartonoztak Kanadába’, de ott kurva hideg van. Egyeseknek szerencséjük volt, a haverjuk (apja) csinált egy kft-t, elég jó pénzt kaptak, kisvárosi lányok műkörmözni tanultak, délelőttönként egy butikban ültek, néha beszaladtak a munkanélkülibe’, a segélyért, ami nem három hónapig járt és nem kellett érte napocskát rajzolni.
Az első generáció, aki megkapta az azóta is szidott demokrácia első rohadt nagy tasliját: köpködve kezdtek kommunistázni, miután ezek elvették a gyest meg a családi pótlékot, aztán most ott áll a terhes asszonnyal meg párszázezer forinttal, ami a menyasszonytáncból maradt és kurvára kéne a szocpol is, hogy befejezze a házat. Azt a házat, amit most nem tud kifűteni, mert rohadt fontos volt az emeletre a negyven négyzetméteres zsibongó meg a vendégszoba.
Pils típusú láger
Ők azok, akik megteremették a teszkógazdaságosság igényszintjét azzal, hogy Svájcból behozták a tizenhároméves Audit, rohad, rohad, de Audi bazmeg, olaszból nem jó kocsit hozni, azok trehányak, ez meg itt tiptop nép. Nekik volt először mobiljuk, aztán részletre, kétévente újabb, ők vettek fel először hitelt nyaralásra és egy újabb autót, lízingre, igaz, hogy nem értették, mi az. Nekik kellett először a műanyag rostos sarokkád meg a mosdószekrény sminktükörrel, nulla százalékos kamatra.
Ők azok, akik először szembesültek azzal, hogy kilenc év gyes után nem tudnak visszamenni dolgozni, mert a főnök felvett valami kis ribancot, diplomája van meg beszél két nyelvet, valami ösztöndíjjal volt kinn Koppenhágába’ is fél évet, nagy valami, mi? Röhej. Biztos dugja. Bezzeg ő a szakmai gyakorlatával elmehet a búsba. A kanadai gipszkartonozásból hazahozott négymillió gyorsan elment, a lakást még berendezni se tudta rendesen, már fél éve nincs meló, lehet, fel kéne menni Pestre. Akkor volt hülye, mikor nem ment bele abba a jó kis buliba, pár kamion cukor, most a feje se fájna.
Ők nézhettek először pornót a tévében rendes csatornán és rajtuk már nem a jó öreg hálós trikó, hanem Adidas póló feszült. Hétvégén a HBH-ban ültek, végre van normális sör, meg bárbekjúztak, és röhögtek, hogy a szomszédék kempingben nyaralnak, hát nem volt elég a szockóban anyámékkal a bolgár tengerparton? Dehogynem, én ólinkluzívba megyek jövőre is, az biztos. Csak most törökbe. Megint hitelből.
A kenyér mindig háromhatvan lesz
Ők azok, akik nem hitték el, hogy nem lesz nyugdíj, akik az előtakarékosságot elutasították, mert mit tudják ők, mi lesz tizenöt év múlva, azt se tudja, mi lesz jövőre. Akiknek most meglepő az Európai Unió, mert kétezerbe’ még csak annyit lehetett róla tudni, hogy majd nem kell útlevél.
A gyereknek megadott mindent, angol ovi, hip-hop tánccsoport, neki volt az osztályban először csillogós my little pónija, később okostelefonja, hordta szépségversenyre az asszony, mindenüket ráköltötték, azzal megalapozhatta volna a jövőt, ha felfedezi valami tévés vagy fotós, de csak az a bikinis kártyanaptár lett az egészből. Kommunikáció szak a fizetősön, de van diplomája, most meg Skóciában, egy panzióban recepciós. Menne ő is, de hát hova. Meg aztán, már minek.
Az én lányom nem olyan
Ezért fogja az akciós német sört, kicsit megigazítja magán az Adiods pólót és bekapcsolja a tévét, höhö, aztakurva, ez itt lóbálja a pöcsét, höhö. Aztán elgondolkodik, a rohadt életbe, ez itt mutogatja a farkát, etetik-itatják, biztos kap valami zsíros melót is a retekklubban, vagy szerepel valami reklámban a kis szaros, a fiam lehetne, ő meg itt ül, retteg az öregedéstől meg a jövő havi gázszámlától, a vécében meg a szuterénben már tavalyelőtt elzárta a radiátort, hát élet ez? Feláll, bekapcsolja a gépet, ez meg egyre lassabban áll fel, meg kellett volna venni karácsonykor azt az akciós laptopot, a bojlernek is akkor kellett lerohadni, hogy a franc essen bele. Majd felhívja az Öcsikét, holnap, ilyenkor buliban van, múltkor is, mikor beszélni akart vele, olyan részeg volt a kisgyerek, a felét nem értette, mit mond. Jó fej ez a kissrác, mintha magam látnám húsz éve! A csajok csak úgy ragadnak rá!
Mire idáig jut a gondolatokban, már jól felszívta magát, na, a neten is a faszlóbálás mindenhol, beleolvas a kommentekbe, igazuk is van, ezért tartunk itt, ez a jövő záloga, dögöljek meg, ha kiváltom, majd ráguglizok, ki mondta. És kommentel egy szaftosat. Aztán még egyet, és még egyet, mert ez elfeledteti vele, hogy VV Izát azért szívesen dugná. Aki a lánya lehetne.
