Ha valaki úgy dönt, szeretne megtudni többet Tiszazugról, mint a magyar Alföld egy tájegységéről, ma már könnyen számos információ birtokába juthat a modern technika eredményeként. Bepötyögve Tiszazug nevét az Internet keresőprogramjába, azonnal válogathat olyan honlapok közül, amelyek elárulják, hogy Tiszazug a Tisza és a Körös folyok közötti területen található, nagy része a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi területei közé tartozik, vagyis bőven kínál látnivalót, túra útvonalat a kirándulóknak. Ez egyébként Tiszazug legnagyobb „kincse” is, mivel a főbb közlekedési útvonalak elkerülik, és számottevő ipara sincs.
A terület 11 települést fog össze, köztük van Kunszentmárton, Szelevény, Csépa, Tiszaug. Tiszasas, Öcsöd, Mesterszállás, Cserkeszőlő, Riszakürt, Tiszainoka, Nagyrév, míg néprajzi szempontból ide sorolják Tiszaföldvár és Martfű városokat is. Területe 526 négyzetkilométer, mintegy 35 ezer ember otthona. Ez utóbbi szám is jól mutatja, hogy leginkább kis népességű településeket talál az ide ellátogató. És ha valaki még Tiszazug történetére is kíváncsi, sok egyéb mellett megtudhatja: a XIX. század végén lezajlott átalakulások számos kedvezőtlen tényező hatására a lakosság jelentős része elszegényedett, amin tovább rántott az I. világháborút követő gazdasági válság. És itt jön az a rövid szöveg Tiszazug honlapján, amit érdemes szó szerint idéznünk: „A megélhetési nehézségekkel is magyarázható a tiszazuginak nevezett, valójában döntően Nagyrévre korlátozódó úgynevezett tiszazugi arzénes per, amelynek azonban számos, máig sem teljesen feltárt összetevője is volt.”
Egy turistacsalogatónak szánt ismertetőtől nem is várhatjuk el, hogy nagyobb teret szenteljen Tiszazug „szégyenének”, pedig ha ez a terület szóba kerül, még sok-sok évtized távlatából is a legtöbb, magyar történelemben, krimiben járatos ember fejében az egykor világra szóló bűncselekmény sorozat kötődik Tiszazughoz.
Asszonyok ölték a férfiakat
Nem véletlenül. Ugyanis az 1912-től 1929-ig tartott „gyilkosságdömpinggel” Tiszazug beírta magát a kriminalisztika
történetébe. Ha röviden szeretném összefoglalni az akkor történteket, így összegezném: az említett másfél évtized alatt öltek Tiszazugon, fiatalt, öreget, háborúból hazatért rokkant, vagy éppen csak megunt férjet, a gyilkosságok kitervelője, előkészítője, lebonyolítója majd mindegyike nő volt, a gyilkos eszköz pedig a méreg, jelesül az arzén.
Ám a tiszazugi gyilkosság sokkal többet érdemelnek egy rövid összefoglalónál, ezért segítségül hívtam dr. Varga Árpádot, JászNagykun-Szolnok megye főügyészét, aki rengeteg munkát fektetett abba, hogy alaposan és tényszerűen feltárja – már amennyire lehet – a gyilkosságok hiteles történetét.
Az arzénmérgezések végigkísérték az emberiség történetét.
Magyarországon, paraszti körökben az emberek csak a XIX. század végén, a XX. század elején jutottak arzénes mérgekhez. A tiszazugi gyilkosságsorozat, bár megdöbbentő méretű, de nem páratlan, volt előzménye is – mondta el Varga doktor. – Ugyanis 1900 környékén Temes vármegyében zajlottak olyan mérgezési bűnperek, amelyek végén mintegy 260 embert ítéltek súlyos büntetésre. Nem sokkal az I. világháború kirobbanása előtt, egészen pontosan 1912-ben pedig az Arad vármegyei Lippán fordultak elő tömeges mérgezések. A gyilkosok mindkét helyen egy bizonyos „Szerecsika” nevű arckrémet használt fel, ebből vonta ki az arzént azért, hogy elsősorban a nem kívánatos családtagokkal végezzen. A tiszazugi asszonyok más módszerrel jutottak méreghez. Ekkoriban jelent meg és terjedt el az a ”légykő” illetve légyölő papír, és ebből könnyen ki lehetett áztatni az arzént.
Folytatása következik!
