A nyilvánosság előtt folyton jókedved van és mosolyogsz. Ez otthon is így van?
Én is szoktam morcos lenni. Sőt, kiabálok is! Minden reggel 7:36-kor őrjöngök, hogy induljunk már el, mert még senki nincs kész, nyári ruhában van a gyerek, nem ették meg a reggelit, és nincs összepakolva a cuccuk… A gyereknevelés egy halom gonddal jár, de valahogy együtt mindig túljutunk rajtuk. Én sem mosollyal kelek fel és fekszem le, de nagyon szerencsés embernek tartom magam. Csodálatos családom van, és a karrierem is összejött, úgyhogy szégyellném magam, ha nem mosolyognék. Emellett pedig imádok pörögni, akkor érzem magam jól. Alapvetően két üzemmódom van: vagy nagyon pörgök, vagy alszom. Szoktam mondani, hogy néha meg kéne találnom magam a kettő között, és csak úgy lenni…
Mennyit tudsz aludni?
Mennyit tudok, vagy mennyit tudnék?! Nagyon sokat tudnék, egyébként pedig ügyeskedem. Éjjel nem nagyon tudok, mert sokszor fennmaradok éjszaka. Direkt akkorra teszem a stúdiómunkákat, mert akkor még én altathatom a gyerekeket, és utána lépek le otthonról. Reggel viszont a férjem nagyon korán megy, és nagyon későn jön haza, úgyhogy a két gyereknek az intézményesítése az én feladatom. Megyünk iskolába, bölcsödébe, a picit összeszedem ebéd után, a nagyot meg délután. A kicsivel még alszom ebéd után, ott tudok lopni magamnak egy kis időt.
(Fotó: RTL Klub)
És mi a helyzet akkor, amikor napközben is dolgod akad?
Van egy bébiszitterünk és két csodálatos nagymamánk is, akikért tűzbe mennék. Emellett nagyon precízen és szigorúan osztom be az időt. Többnyire délelőttre próbálom rakni a dolgaimat, vagy altatás utánra.
Azt hallottam, hogy kértél a menedzsmentedtől három napot, ami csak a tiéd…
Igen, igen! Ez most már bevált. Amikor vége lett az X-Faktornak és a nyakamba zuhant a sok feladat, tudtam, hogy szabályok nélkül nem fog működni. Ekkor kértem őket, hogy egy héten minimum három napot hagyjanak nekem üresen, akkor is, ha piros hó hullik. Enélkül nem működne.
Vannak még ilyen szabályok?
A munkában ez a fő pillér, de otthon azért még akadnak. Kellenek határvonalak a gyerekeknek, mert az senkinek sem lenne jó, ha minden úgy alakulna, ahogy ők gondolják. A legkeményebb szabály, hogy nyolckor fekvés van.
Kevés művészről hallani, hogy ennyire szabályok szerint éli az életét. Hogy alakult ez ki nálad?
Ezt valószínűleg az apukámtól tanultam és örököltem. Ő ugye zeneszerző. Azt láttam rajta, hogy amikor zenét szerzett, sosem lehetett zavarni. Bement a dolgozószobájába és a saját világában élt. Nyilván komponálni nem lehet úgy, hogy ki-be szaladgál az ember… Én egy elég precíz, meg racionális típusú valaki vagyok. A zenében szeretem elengedni magam, de anyaként és a magánéletben nem szoktam szétszóródni.
(Fotó: RTL Klub)
A férjed hogy viseli a körülötted lévő felhajtást?
Amikor megismert, én már énekeltem. Napközben dolgoztam rendesen egy irodában titkárnőként, hétvégente pedig mentem fellépni. Belelátott már abba a világba is, és nagyon szerette, meg nagyon büszke volt rám. Az tény, hogy ez az ő támogatása nélkül nem menne. Ő ugyanannyira benne van ebben az egészben, mint én. Nem hagyom ki belőle, mindent átbeszélünk, mindent tud, és mindenbe van beleszólása. Lelkileg is nagyon fontos, hogy mellettem áll.
Viszont ha jól tudom, ő jobban szeret megmaradni a háttérben…
Igen, volt, aki azt mondta, hogy olyan, mint Columbo felesége. Ő egyáltalán nem akar szerepelni, nem olyan típus. Ellene van annak, hogy őt mutogassuk, és én is azt gondolom, hogy valahogy a gyerekeimről szívesebben beszélek, mint róla. Az ember párkapcsolata és otthoni élete tényleg csak oda tartozik. Egyébként amikor az X-Faktor ment, akkor valahogy rávettük, hogy egy kisfilmben nyilatkozzon… családi ünnepség volt, hogy megszólalt egy kamera előtt!
(Fotó: RTL Klub)
Azért jut időd magadra is?
Nagyon szeretek olvasni, az kapcsol ki, de másra nincs is nagyon időm. Ha már elegem van az éneklésből, és nem akarok magas sarkúban járkálni, akkor csak lemegyek bakancsban a játszótérre a gyerekekkel. Amikor meg már nem akarok gyerekzsivajt hallani, és baromira nem akarok sütni még negyven palacsintát, akkor nagyon jó, hogy jön egy fellépés, és ezt hátrahagyhatom… Ez valahogy annyira jó így!
A nagynak most kezdődött az iskola. Hogy megy neki?
Nagyon jól! Ő egy gazdaglelkű, hihetetlen fantáziavilággal megáldott kislány. Rengeteget dicsérik a tanárok… Én hozom-viszem, minden nap találkozom az osztálytársakkal és a tanárokkal. A gyerekek még a mai napig odajönnek hozzám néha aláírást kérni, de ők valahogy sokkal természetesebben reagálnak erre. Jé, ott a Wolf Kati? Ja, jól van… Ennyivel elintézik.
Szerzett már barátokat?
Nagyon barátkozós lányka. Kicsit már túlságosan is. Mi vagyunk azok, akik ha lemegyünk a játszótérre, két perc múlva már mindenki meg van hívva hozzánk. Szerelme pedig már az oviban is volt. Akkor mindig sokat mesélt róla, de már nem mindig osztja meg velem a dolgokat, csak egy-egy félmondatból derül ki.
(Fotó: RTL Klub)
Próbálod felkészíteni a gyerekeket a nagybetűs életre?
Két lányom van. Totál be vagyok tojva, hogy mi lesz, ha felnőnek, mert nem egy gyerekbarát és lélekbarát világot élünk. Próbáljuk őket lelkileg felkészíteni arra, hogy elég erősek legyenek.
Jó hallgatni, ahogy a családodról mesélsz. Úgy látom, hogy élvezed, ha róluk van szó…
A visszajelzésekből kiderül számomra, hogy nagyon sok olyan nő van, aki erőt merít a példámból. Jó belelátni olyasvalaki életébe, aki normális családi életet tud élni amellett, hogy komolyan veszi a karrierjét. Ezzel nagyon sokan küzdünk, mert a munka rengeteg energiát és odaadást igénylő befektetés is egyben. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.
