Igaz, öt hónappal korábban történt a kínos eset, amikor Harry egy kevésbé híres játékban, a vetkőzős biliárdban kikapott, és a játékszabályokat betartva, egy szál karórára kellett vetkőznie a hotelszoba kellős közepén. Persze az igaz barátok is jelen voltak, akik közül akadt olyan túlbuzgó úriember, aki megörökítette az eseményt az utókornak – és persze az újságíróknak. Harry maga is jól tudja, hogy ezzel szégyenbe hozta saját magát, a családját és még más embereket is. Továbbá hozzátette: „Ez egy klasszikus példája annak, hogy sokkal inkább vagyok katona, mint herceg.”
Utóbbi kijelentését az is alátámasztja, hogy húszhetes afganisztáni katonai kirendeltsége alatt mennyire katonához méltón cselekedett. Tette, amit tennie kellett. Nem mintha ezért külön dicséretet érdemelne, hisz a lőfegyver egyik végén sem számít a titulus, a rang vagy a vezetéknév, és Harry sem kacsalábon forgó kastélyban szállt meg a szolgálat ideje alatt.
