‘Edelényi barátom unszolására rászoktam a cigarettára, és dohányoztam 2012. január 24-ig, tehát körülbelül negyven évig. Egy idő után aztán a haverokkal elkezdtünk inni egy kicsit, aztán elkezdtünk inni nagyon, úgyhogy már piáltam is” – emlékezett vissza a színész.
“Egy alkalommal, még arra is emlékszem, mikor volt, 1974-ben egy forgatáson, Mensáros László mellett felsóhajtottam, hogy úristen, mennyire másnapos vagyok, ez kész őrület. És a fejed nem fáj, kérdezte. De, mondom, az is fáj. Hát neki nem, mondja. Mert ő, ha iszik, este mindig bevesz egy Kalmopyrint. És akkor másnap nem fáj semmi. Mondom, ezt én is kipróbálom, és kipróbáltam, és tényleg nem fájt a fejem. És mivel az elmúlt negyven évben minden harmadik este ittam valamit, minden harmadik este be is vettem valamit. Kalmopyrint, később aszpirint” – tette hozzá.
Kern András arról is beszélt, hogy nem csupán a cigarettázást és gyógyszerszedést vitte túlzásba, kávéból is rengeteget fogyasztott. Ha megkínálták, többnyire elfogadta: évtizedeken keresztül, amíg meg nem lett a baj.
” Én egy linkóci, jópofa, kicsit gazember, jókedvű, jövő-menő, vagánykodó és közben azért ezt-azt létrehozó életet éltem, és ezt most mind elvették tőlem, és nem vagyok boldog. Nevezhetjük elvonási tünetnek. Ezért szívok elektromos cigit. Mert el vagyok vonva a valóditól. Valahogy szűnik meg minden… És nem ihatok meg egy rendes kávét se a gyomrom miatt” – vall kendőzetlen őszinteséggel Bárdos András hamarosan megjelenő könyvében a színész.
Hogy miképpen élte meg a rosszullétet, és milyen most Kern András egészségi állapota – a Bestben olvasható.
