Amikor nekilátott önéletrajzi könyve megírásának Arnold Schwarzenegger, azt ígérte, hogy semmit nem fog eltitkolni, és mindent „kiír magából”, ami vele történt. Ám talán jobban járt volna, ha bizonyos gondolatokat meghagy magának. Az egyik fejezetben ugyanis arról értekezik, hogy bő harminc évvel ezelőtt valósággal csodálta Adolf Hitlert, persze csak a szónoki képességét, amellyel elérte, hogy milliónyian kövessék vakul. Szerinte a Führer azon kevés történelmi nagyságok egyike, akik arra születtek, hogy vezetők legyenek, ez pedig kivételes adottság, bár azzal a legkevésbé sem tud egyet érteni, amire felhasználta a képességeit.
A kijelentésével pedig nemcsak az a baj, hogy a „csodálat” és a „Hitler” szavak egy mondatban szerepelnek, hanem az is, hogy lerántotta a leplet egy korábbi hazugságáról. A kormányzóvá választása előtti kampányban ugyanis rákérdeztek fiatalkori idoljára, de ő akkor letagadta, hogy Hitlert bármilyen módon is csodálta volna.
A másik probléma pedig az, hogy a könyvében sem pontosan azt írta le, amit régen gondolt. Egy 1975-ös felvételen ugyanis George Butler rendezővel való beszélgetése közben azt mondta, hogy csodálja Hitler szónoki képességeit, és azt, amire felhasználta a tudását. Ami ugyan lehet csak balszerencsés fogalmazás, de lehet, hogy Arnie nem mindig ítélte el a náci vezér szörnyű tetteit.
