Reggel fél kilenckor randevúzott a stáb az „áldozat” lakása előtt. Kíméletesek voltunk, kilenckor csengettünk be hozzá. Álmos tekintettel, de kedvesen invitált be bennünket. Lakása otthonos, minden giccstől mentes. Valamiért modern otthont képzeltem el hozzá, ezzel szemben 1890-ben készült bútorok és a dédnagypapa hintaszéke jellemezte a berendezést.
Jó reggelt Viktor!
Mivel tudtuk, hogy ez a legénylakása és nemrég vált el, így feltételeztük, hogy nem lesz egyedül. Tévedtünk. De érdeklődésünkre, hogy benézhetünk-e a hálóba, őszintén felelt.
– Nyugodtan! A hölgy már fél nyolckor elment. Marasztaltam, de sietős dolga volt.
Eközben kávét készített nekünk és elmondta, hogy szeretne leadni néhány kilót. Bár lehet, hogy nem sanyargatná magát túlságosan, mert a hölgyeknek ezzel a kis pocakkal is tetszik. Viktor váratlanul egy nagy titokba is beavatott minket. Mégpedig az agglegényhűtő belső tartalmának szabályait osztotta meg velünk. Lényeg, hogy tartós, jól zárható élelmiszerek legyenek benne. És persze néhány üveg finom bor. Mert hát soha sem lehet tudni. Mielőtt tovább indulunk, hősünk elmosogat. A kávéscsészéinket és két borospoharat. Utóbbiak nyilván estéről maradtak valahogy a konyhapulton.
Tudom ki rabolt ki
Nekiindulunk a napnak. Viktor figyelmeztet, sűrű lesz a program. Sebaj! Mi akartuk. Mielőtt Domonyvölgy felé vesszük az irányt, főszereplőnk autója mögé „kötöttük” a quadot, amit a nap folyamán a Kékesre szállítmányoztunk. A motort azonban nem volt egyszerű a kocsihoz illeszteni. Az őrzött parkoló őre kérés nélkül Viktor segítségére sietett. Ketten megoldották. Az őr vidáman integet, miközben Viktor megjegyzi.
-Most az gondolja:”milyen szerencsés alak ez a Klausnamm!” Tegnap is egy szép nővel jött haza, ma pedig egy másik szépséggel távozik. Zavaromat jegyzeteléssel palástoltam. Útközben még beugrunk a postára, ahol a műsorvezető elmondása szerint egy fontos papírt akart átvenni. A hivatalban kígyózó sor fogadott, húsz ablakból ha kettő működött. Negyed óra álldogálás után Viktorhoz odalép az egyik alkalmazott és érdeklődött, miben segíthet. Csodák csodájára még két ablak feltárult. Láttam, hogy rendőrségi papírt szorongat a kezében.
– Tavaly a domonyvölgyi strandról ellopták a többszázezret érő biciklimet. A nyomozást lezárták, a tettes ismeretlen címen. A fenét ismeretlen! – mondta mérgesen – Pontosan tudom, ki volt az. De nyugalom, a rossz elnyeri méltó büntetését. Erről kezeskedem”.
Árpa Attila és a vízhajtó
Áprilisban újra forog a Szerencsekerék, de addig is a díszlet a MAFILM egyik stúdiójában pihen. Utunk következő állomásaként ide is bekukkantottunk és Viktortól megtudtuk a népszerű játék történetét a kezdetektől máig. A Story4-en futó vetélkedő felvételei hamarosan folytatódnak, ahol Viktor műsorvezető váltótársa továbbra is Árpa Attila lesz.
– Attila nagyon kedves és profi. Alázatosan kezeli a munkát és elég egyedien is vezeti a műsort. Ő inkább a macsós vonalat képviseli és ez jól áll neki. Most éppen a kocka hasra hajt, ezért rengeteget edz és vízhajtón él. Az eredmény tehát garantált.
Amit a Szerencsekerékről tudni kell
Nyári menedék
Klausmann Viktor télen a Kékesen, a nagy melegben pedig a domonyvölgyi strand pénztárában vagy vízimentő pulpitusán találhatjuk. A műsorvezető évek óta üzemelteti a tóparti kis strandot, mely láthatóan a szívéhez nőtt. Valóban szép ez a táj. A kis tavat a távolban fák sora veszi körül, a stand lassan mélyülő partját finom homok borítja. Ráadásul Viktor szerint itt lehet kapni Közép-Európa legszuperebb lángosát.
– Képzeljétek ide a napernyőket és a bikinis csajokat – mondja, majd megmutatja, mennyire befagyott a tó. Nos, a jégre lépés feltétlenül úgy sikerült, ahogy szerette volna, mert bokáig elsüllyedt benne. Gyors nadrág és cipőcsere és már folytattuk is utunkat. Útközben Viktor volt barátnője telefonált, akivel vidáman elcsevegtek.
– Szinte minden volt barátnőmmel jóban vagyok-magyarázta. A gyermekeim anyukáival is. Csak arra kell vigyáznom, hogy ők ketten soha ne találkozzanak.
Gyöngyös és a nadrágtartó
Elindultunk végső állomásunk a Kékestető felé, útközben azonban megálltunk Gyöngyösön, ahol Viktor bevásárolt a vacsorához. Betértünk a helyi Tesco-ba, ahol nem csak élelmiszert, de nadrágtartót is akartunk venni. Ez utóbbi nem volt. A hipermarket kissé felbolydult, és sokan kedvesen köszöntik Viktort, aki eközben igyekezett mindent beszerezni. Tej, felvágott, virsli, túró rudi, barna kenyér és popsitörlő került a kosárba. Ezúttal is tanultunk valamit Viktortól. A műsorvezető ugyanis módszeresen választja ki, hogy melyik pénztárosnál fizet. Kizárólag a mosolygós pénztárosokat részesíti előnyben. Persze az sem baj, ha az illető csinos és fiatal nő. A „kiszemelt” hölgy kedvesen elpirult Viktor bókjaitól. A parkolóban főszereplőnk pedig levonta a végső következtetést:
„A gyöngyösi Tesco-ban ne keressetek nadrágtartót, minden más van.”
Viktor sms-t kapott. Barcelonából üzent az egyik barátja, aki látta a kis akciónak az interneten.
– Hihetetlen a technika!- örvendezett.
Kékes, a szerelem
Klausmann Viktor Hatvanban nőtt fel, és kisgyermekként is sokat ját a Kékesen. A síelés iránti szerelme máig töretlen és egy nagy álma vált valóra azzal, hogy sípályát üzemeltethet. Ráadásul így közel lehet kislányához, aki Gyöngyösön lakik az édesanyjával. Egy gyors estebéd után Viktor felcsatolta a síléceket és már tova is siklott. Az idő gyönyörű volt, hétágra sütött a nap.
Szerelme a hivatása:
Közben befutott a műsorvezető nagyobbik gyermeke az anyukájával. Ők is azonnal lécre pattantak. Az öt és fél éves Dominik máris kiválóan síel, azt mondja versenyző lesz. A büszke apuka ezt elégedett bólogatással nyugtázta.
Öt óra felé elindulunk Mátrafüredre Viktor kislányáért, Tamaráért. A kis Manóért, ahogy édesapja hívja, a bátyja is el akart menni, így a együtt keltünk útra. A kislány már messziről észrevette apukája kocsiját és boldogan ugrott a nyakába. A testvérek azonnal egymásra találtak és boldogan szaladgáltak a kocsi körül. Lassan sötétedett, így visszatértünk a Kékesre. A kicsik azonnal síelni akartak.
– Legalább így sokáig alszanak majd- állapította meg Viktor. A kivilágított sípályán mindkét csemete remekelt. Jöhetett a jól megérdemelt vacsora és a forró csoki. A menü tükörtojás sült szalonna és főtt virsli volt. Amíg az étel készült, betoppant az első vendég, aki esti síelésre vállalkozott. Szerencséje volt, mert Viktor örömében árengedményt adott neki. A gyerekek eközben türelmesen várták a “vacsorát, csilingelőn nevetgéltek, játszottak. Így vettünk búcsút a kis családi idilltől.
A nap teljes összefoglalója:
