Sokan csak most, hogy megnyertétek az eurovíziós válogatót, tudták meg, hogy a zenekar egyik tagja, Csaba egykor jelentkezett a Megasztárba. Adódik a kérdés: milyen érzés volt egykori Mega-győztesekkel versenyezni?
Őszinte legyek? Nem bánom, hogy Csaba akkor nem jutott tovább a tehetségkutatóban. Erre valahogy számított is, de úgy gondolta, ismertebbé teszi az akkori zenekarát. Marketingfogás volt. Én is a Megasztárban láttam meg őt énekelni, ennyi haszna biztosan volt az ottani szereplésének. Ezek a műsorok olyanok, mint a sztárgyár, mégis sokan azt hiszik, ha nem kerülnek be, vége a világnak és a zenei karrierjüknek. Vagy el sem kezdődik. A szuperprodukciók csillogó világában egy-egy előadónak nincs ideje kifutnia magát, nem állnak rendelkezésükre évek, hogy fejlődjenek, három hónap alatt kell befutni egy pályát, nem tanulnak meg dalt írni, talán éppen ezért van, hogy sokan aztán eltűnnek a süllyesztőbe. Persze, tisztelet a kivételnek. Most, hogy mi nyertünk, néhányuk nyilatkozata persze nem esett jól, Tóth Gabi cinikus volt, a Megasztár 4 győztesének, Király Viktornak a papája pedig azt nyilatkozta, mit is lehetett várni, „mutyiországban” élünk. De erre nem is érdemes több szót vesztegetni, ez őket bántja, nekik kell dolgozniuk magukon.
Fotó: MTI / Mohai Balázs
Napok alatt megsokszorozódott a rajongóitok száma, pörög a Facebook-oldalatok, de bőven vannak fanyalgók is…
Nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebben ismertek eddig minket, mint a megasztárosokat. Mi négy év alatt váltunk azzá, amik most vagyunk, nem volt mögöttünk kereskedelmi csatorna támogatása, a saját tempónkban fejlődtünk, saját ízlésünknek megfelelő dalokat írtunk. Fanyalgók pedig mindig lesznek: amikor az első elődöntőn Rakonczai Viktor megjegyezte, hogy olyan minőséget produkálunk, mint a Coldplay, másnap azzal voltak tele a lapok, hogy a brit zenekart utánozzuk. Ezeken túl kell lépni. Aki meghallgatja bármelyik albumunkat, rájön, hogy nincs sok közünk hozzájuk.
Miben rejlik a titkotok? Akárhogy is nézzük, nagy szó, hogy Magyarország legismertebb énekeseit utasítottátok magatok mögé? És egyáltalán… honnan jött a Compact Disco név?
Különös, de talán éppen abból sikerül előnyt kovácsolnunk, hogy nem vagyunk agyonsztárolva, soha „nem nyomtak le minket az emberek torkán”. A undergroundból jövünk, egy egyre rohamosabban bővülő kör már régóta ismert minket. Aztán ahogy mi is fejlődtünk-változtunk zeneileg, úgy hallgattak bennünket egyre többen. Jó ideje több rádió és zenetévé is játssza a dalainkat, de azt nem lehetett ez idáig elmondani, hogy a csapból is mi folynánk. Igaz volt több olyan számunk, ami külföldre is eljutott, sőt, pozitív visszajelzéseket kaptunk. Ha továbbgondolom, országhatáron kívül a megasztárosok sem ismertebbek, mint mi, nem kisebb az esélyünk, mint nekik lett volna. A nevünk? Szóviccből, a Compact Discből indult. A kezdetekkor az aktuális trendeket vegyítettük a nyolcvanas évek zenei hangzásával. Ez utóbbiból lett a disco. Vagyis , mi így asszociáltunk.
Facebookos oldalatokon a rajongók mellett vannak, akik azt firtatják, miért nem vidámabb dalt visztek Bakuba.
A Sound of Our Hearts, szerintem, a remény dala. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy nem éppen jó felé tart a világ. Sosem volt még ennyiraeszükségszerű, hogy az emberek meghallják a szívük hangját, és aszerint cselekedjenek, ne az eddig elfogadott “észérvek” mentén vezessék életüket. Hisz láthatjuk hova vezetett ezutóbbi gondolkodásmód. Mindemellett nem érezzük depressziósnak a dalt, inkább, ha mondhatom így: himnikus.
Fotó: MTI / Zih Zsolt
Korábbi szerepléseinkből kiindulva sokan úgy vélik, felesleges Magyarországnak elindulni az Eurovíziós Dalversenyen. Magatokra veszitek a kritikát?
Hazai divat, hogy csípőből leszólunk, fikázunk mindent. Nem értem, miért nem adják meg az esélyt és a támogatást, hogy akár sikerünk is lehet. Ráadásul a májusi versenyen abban a három percben mi nem csak a Compact Disco leszünk, hanem Magyarország. Úgyhogy bízunk benne, hogy ezt megérzik mind a hazai nagy cégek, akiknek támogatására szükségünk lesz, mind a honfitársaink és sikerül egy valós összefogást megteremtenünk az ügy érdekében, ami már nem csak rólunk, hanem az országról fog szólni. Egyébként néhány versenydalt már ismerünk, amelyekkel ringbe szállunk. Erős a mezőny, de mi nyerni megyünk.
