Az r&b-t mindenki a feketék zenéjeként tartja számon. Ami igaz is, viszont a stílust népszerűvé és elfogadottá egy fehér énekes tette. A negyvenes-ötvenes években Amerikájában a színes bőrűek és a kultúrájuk még mindig a perifériára szorult, így az akkoriban virágozni kezdő rhythm and blues sem jutott el a nagyközönséghez. Amíg meg nem jelent Johnny Otis Willie and the Hand Jive című dala, ami az egyik legnépszerűbb lett korában. Majd hirtelen az összes klub, tévé show és rádió Otist akarta, és így szép lassan a fehérek is megszerették az r&b-t.
A Willie and the Hand Jive-ból másfél millió példányt adtak el, ami abban az időben igencsak szép eredménynek számított. A dal mellesleg az idő próbáját is kiállta, és a köztudatban maradt, főleg miután Eric Clapton feldolgozta. 1950-ben pedig tíz szerzeménye is felkerült a Billboard r&b listájára, amit nem sokan mondhatnak el magukról azóta sem.
Johnny azonban nemcsak énekesként tette rengeteget a műfajért, hanem producerként is. Ugyanis az ő bandájában kapta meg először a lehetőséget a bizonyításra Etta James, Hank Ballard és Big Mama Thornton is. Akiknek később első albumainál is segédkezett felfedezőjük. Sőt közvetetten még Elvis karrierjét is fellendítette, hiszen Otis írta a Hound Dog című számot, amit a Király később átvett saját repertoárjába.
Az R&B Keresztapja egészen 2005-ig aktív maradt, és folyamatosan voltak fellépései. Azonban egészsége alaposan megromlott, így kénytelen volt búcsút inteni a színpadnak és a zenének is. Rengeteg szenvedett, és szinte csak vegetált, így megváltás volt számára hét eleji halála.
