Szívszorító gondolatokat fogalmazott meg a nemzet komikája, amikor idei karácsonyáról faggattuk. A korábban mindig vidám színésznő ma már alig tud mosolyogni. Elveszítette szeretteit, a házát, kedvenc társát, a kutyáját, és úgy érzi, már csak azért kell élnie, hogy vezekeljen. Betegsége miatt nem tud fellépéseket vállalni, a nyugdíjából viszont nem tud megélni. Az újévre mégsem magának kíván egészséget és pénzt, hanem azt mondja, annak az idős néninek a házába szeretne meleget varázsolni, aki nemrég a Híradóban azt mondta, csak annyira vágyik, hogy karácsonykor be tudjon fűteni a kis házában.
Fotó: RTL Klub / Sajtóklub / Bársony Bence
Régóta egyedül él, de lesz valaki, akivel karácsonykor megfogják egymás kezét a fa alatt?
Sajnos a legfontosabb embereket már eltemettem. Az édesanyám és a férjem is elment. Két nővérem van, de ők nagyon öregek, és nehezen élik az életüket. Egyikük Budapesten él, a tervek szerint együtt töltjük a szentestét. Egyébként karácsony kapcsán nemrég megfogalmazódott bennem egy gondolat. Hétéves voltam, amikor valaki elmondta, nem létezik a Jézuska. De ezt nem akartam elhinni, sőt, tovább áltattam magam, tündérvilágban akartam élni. Most eszméltem rá, hogy az egész eddigi életem erről szólt. A színház is épp ilyen mesevilág. Éppen ezért éreztem úgy, hogy meghaltam, amikor megszűnt a Vidám Színpad. Pedig azt gondoltam, onnan visznek majd el, amikor meghalok. Mindent megtettünk, hogy meg tudjuk menteni, de nem sikerült. Az a társulat volt a második családom, és a férjem után őket is elveszítettem. Mióta nincs színház az életemben, feladtam mindent, már nem harcolok.
Ráadásul az egészségi állapota sincs rendben. Ezért nem vállal már fellépéseket?
Igen. Gerincsérvem van, ami miatt alig tudok járni. Harminc évvel ezelőtt játszottam egy darabot, amelyben a hátamra kellett kapnom az egyik férfi kollégámat. Valószínűleg nem megfelelő technikával csináltam, mert egyszer csak egy dudort fedeztem fel a gerincem mellett. Kiderült, hogy gerincsérvem lett. Meg kellene operálni, de ebben a korban én már nem akarom alávetni magam egy operációnak. Még valamennyire tudok járni, ha kimegyek a kertbe, kapaszkodom a fákba, bokrokba. Ha nagy ritkán színpadon vagyok, akkor egy esernyőre szoktam támaszkodni, mert botot nem szeretnék a kezembe venni. A kollégák nagyon rendesek velem, mindig figyelik, hogy ne essek el. Akkor érzem magam a legnagyobb biztonságban, ha zongora van a színpadon, mert arra tudok támaszkodni. Karácsonykor is meghívtak egy helyre, rögtön kérdeztem is, lesz-e zongora? Egyébként nagyon rendesek velem, szerintem azért kértek fel, mert tudták, hogy rosszul állok anyagilag.
Csak a nyugdíja az állandó bevételi forrása?
Igen, és az is nagyon kevés. Alig tudok megélni belőle, de persze nem szeretnék panaszkodni, mert tudom, hogy mások még rosszabb helyzetben vannak. Életem nagy fájdalma volt, hogy el kellett adnom a házamat. Egy sokkal kisebbe költöztem, de most már a félretett pénzem is fogytán van. Semmire nem költök, csak a legszükségesebb dolgokat veszem meg magamnak. Ha van egy kis plusz bevételem, akkor azt inkább elviszem az állatmenhelyre.
Fotó: RTL Klub / Sajtóklub / Bársony Bence
Hűséges kutyáját, Babát elveszítette a közelmúltban. Nem akar másikat?
Nem. Egy ember megérti, ha elveszíti a kutyáját, de annak az állatnak hogyan lehet majd megmagyarázni, hogy meghalt a gazdája? Én már öreg vagyok egy új kutyához. Ráadásul nem tudnám már elviselni, hogy ismét az ölemben pusztuljon el a kedvencem, mint ahogyan eddig minden esetben történt. Így ment el a Baba is.
Mi az, amit legjobban megbánt a tettei közül?
Azt, hogy a férjemmel nem törődtem többet, amíg élt. Tulajdonképpen önző voltam. Állandóan rohantam, dolgoztam reggeltől estig. Igaz, eközben más embereknek, a közönségnek derűs perceket okoztam. Ki tudja, hogy merre billenne a mérleg nyelve, ha ezt a két dolgot egyszerre rátennénk. Úgy érzem, már csak azért élek, hogy vezekeljek az ilyen vétkeim miatt.
