Magyar György az egyik legismertebb ügyvéd Magyarországon, ennek ellenére próbál a földön járni. Már a beszélgetésünk elején leszögezte, őt bárki felhívhatja, mert nincs kis ügy vagy nagy ügy, tudja, az ügyfélnek a sajátja a legfontosabb. Még egy tévhitet próbál eloszlatni, miszerint a sztárügyvédek maguk rohangálnak a bulvárlapok főszereplőihez, hogy híres ügyfeleket fogjanak maguknak. Mint mondja, akár lehet is ilyen kollégája, de őt nem ilyen fából faragták. Magyar György 1973 óta van az ügyvédi pályán, családjában nem voltak jogászok, csak olyan humán beállítottságú emberek, akik nagy dumás gyerekként ezen hivatás felé terelték.
„Ügyvédhez a sztár szó nem illik, ez a kifejezés a szórakoztatóiparba való”
Melyik volt az első olyan ügye, amely által megismerte a közvélemény?
Talán ott kezdeném, hogy 1993-ban több kollégámmal és barátommal együtt megalapítottuk a Köztársaság Pártot, amelynek én lettem a főpolgármester-jelöltje. Demszkyvel szemben persze elbuktam én is, de ekkor ismertek meg az emberek. Az volt a szlogenem, amit ma is vallok: „A város olyan, mint egy cipő, az a fontos, hogy az emberek kényelmesen érezzék benne magukat”. Ügyvédként azonban Ambrus Attila ügye volt az, ami a nagy áttörést jelentette. Az emberek mindent szerettek volna tudni Attiláról, akit népi hősnek tartottak. Épp a rendszerváltás idején követte el a bűncselekményeit, amikor az emberek rendőrellenes, bankellenes, rendszerellenes hangulatban voltak. Ügyfelem pedig számukra megtestesítette mindazt, ami az igazi szembeszegülést jelentette. Ráadásul addig az újságírók nem beszélhettek a rabokkal, nekem sikerült elérnem, hogy ezen a téren is változás történjen. Attila kapcsán bepereltem a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát, és nyertem. Attól kezdve lehetett interjúzni az elítéltekkel.
Egy ügyvéd megengedheti magának, hogy közel kerüljön az ügyfeléhez? Ön közel került Ambrus Attilához?
Egyértelműen nem a válaszom. Nem szabad túl közel engedni magamhoz az ügyfelemet, mert akkor nem látok tisztán. A jó együttműködéshez meg kell találni a megfelelő távolságot, és ez nem könnyű. Ugyanakkor nagyon fontos a bizalom, anélkül ugyanis nem lehet dolgozni. Mindig azt mondom, hogy egy ügyet elvállalni nem nagy kunszt, de azt elengedni, ha látjuk, hogy nem vagyunk közös nevezőn az ügyféllel, na az már nem egyszerű dolog. Szerencsére nekem ezt nem kellett túl sűrűn megtennem.
Mi az, amire biztosan nemet mondana?
Kiskorúak sérelmére elkövetett cselekmény gyanúsítottját soha nem védeném.
Ügyvédi munkája során került életveszélybe? Volt, hogy megfenyegették?
Szerencsére sosem bántalmaztak, fenyegetni is csak kevesen próbáltak. A kolontári iszapkatasztrófa kapcsán egy féltékeny kollégám lejárató kampányt indított ellenem, de ezt nem veszem komolyan. Ismerem a motivációját. Egyébként is, én már megválogathatom a konfliktusaimat. Az irónia és a humor jó fegyver az ilyen esetekben is.
A sztárügyvédekkel kapcsolatban az emberek többségében az él, hogy óriási pénzekért dolgoznak, milliomosok. Mi az igazság?
Nem vagyok milliomos, és a díjszabásom sem magasabb, mint a kevésbé ismert kollégáimé. Meg sem tehetném, hogy többért dolgozzam, hiszen az ügyfelek hamar közkinccsé teszik az árakat, amivel ha elszállnánk, nem vetne ránk jó fényt. Szociálisan érzékeny ember vagyok, természetesen egy rossz anyagi helyzetben élő embernek nem annyiért dolgozom, mint például egy jómódú üzletembernek. A díjszabás mindig megállapodás tárgya. Egyébként szeretném leszögezni, hogy ügyvédhez a sztár szó nem illik, ez a kifejezés a szórakoztatóiparba való. Az igazságszolgáltatásban pedig a maximális tájékoztatásra, és nulla szórakoztatásra törekszünk. Aki az utóbbira vágyik, annak a krimiket ajánlom. Egyébként attól, hogy valaki ismert, még nem lesz jobb vagy több a kollégáinál. Nagyon figyelni kell arra, hogy az ember ne váljon nagyképűvé. Én saját erkölcsi normáimnak és a szakmai elvárásoknak akarok megfelelni. Szem előtt kell tartani, hogy akit a média felemel, azt ugyanolyan gyorsan el is tudja engedni.
Úgy tudom, nagy izgalomban van a család, hiszen hamarosan megszületik a negyedik unoka.
Így igaz. Márciusra várjuk a középső fiam második kislányát. A legnagyobbnak két kisfia van. A lányom, aki egyedüliként nem az ügyvédi hivatást választotta a gyerekeim közül, Norvégiában él a férjével. Mindannyiukra nagyon büszke vagyok, sikeres ember lett belőlük. A feleségem nagyon szépen összetartja a családot. Ragaszkodik hozzá, hogy minden vasárnap tizenketten üljünk az asztalnál. Ilyenkor tizenkét féle étel kerül az asztalra, amit tizenkét perc alatt megeszünk. Boldog embernek tartom magam.
