Nyilvánvaló, Liptai Claudia előbb-utóbb túl lesz szakításán és afelől sincsen kétségünk, hogy hamarosan ismét megtalálja a sokadik “igazit”. A kérdés inkább az, hogyan tudja feldolgozni kislánya, Panka, hogy életéből egy idő után mindig eltűnik az, akit mamája mellett tudott és megszeretett. Miként éli meg az újra és újra megtalált majd elveszített biztonságot, teljescsaládélményt?
Fotó: TV2
Hevesi Kriszta pszichológus szerint a problémát nem csupán a gyerek, hanem az édesanya szempontjából is meg kell vizsgálni. A szakember úgy véli, nagyon sokan járnak ugyanebben a cipőben. Különösen igaz a gyakori partnercsere azoknál, akik bohémebb pályát választottak, ingergazdagabb környezetben mozognak. “Claudiának a nem szokványos élet- és munkastílusa, valamint ismertsége miatt nehezebb lehet stabilizálnia egy párkapcsolatot, mint a civil foglalkozást űzőknek. Ugyanakkor az is igaz, hogy ő kifejezetten szerelmes típus és érthető módon keresi a boldogságot. Ráadásul csinos, sikeres nőként folyton ki van téve a kísértésnek is” – vélekedik a pszichológus.
Hevesi Kriszta mindemellett úgy látja, a folyamatos változás nagy hatással lehet Panka (és a hasonló módon felnövő gyerekek) későbbi életére. “Hogy miként dolgozza fel a gyermek, hogy a mamának gyakran új párja van, függ a személyiségétől. Az is sokat számít, hogy pluszban milyen ingerek érik. Panka esetében pozitívum, hogy édesapja, Gesztesi Károly szoros kapcsolatot tart vele, kifejezetten jó, gondoskodó szülő hírében áll. Így a kislánnyal nem történt meg az, ami sok válásnál megesik, hogy a gyereknek nemcsak széthullik a családja, de elveszíti a papáját is. Emellett természetesen pontosan érzékeli édesanyja viszonyát a férfiakkal, akikhez valószínűleg egy idő után kötődni kezd. Amikor kilépnek az életéből, mindenképpen veszteségélmény éri, amire gyásszal reagálhat. Sok gyereknél előfordul, hogy magukat hibáztatják ilyen esetben. Ők úgy fogalmaznak, hogy rosszak voltak, nem tudták a “papit”, “pótpapit” megtartani. Különösen a kislányoknál gyakori ez” – mesélte a szakember.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a “folyton változó összetételű” családban felnőtt gyermekek milyen esélyekkel alakítanak ki a későbbiekben stabil érzelmi kapcsolatokat. “Az ilyen tapasztalatokkal felnövő gyerekek gyakran bizalmatlanok lesznek az ellenkező nemmel kapcsolatban. Levonhatják például azt a konzekvenciát, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, ami kötődési problémákat okozhat. Másrészt meg is edződnek, hiszen egészen fiatalon megismerik a realitást” – vélekedik a pszichológus.
Hevesi szerint gyakran előfordul, hogy a gyermek az azonos nemű szülője mintáit viszi tovább, és építi be aktívan az életébe, a szaknyelv ezt intergenerációs spirálnak nevezi.