Felelősség a felelőtlenségben, hitelesség a hiteltelenségben. Stohl András nem várja tétlenül a másodfokú ítéletet, országszerte egyik középiskolából a másikba megy, hogy elmondja a történetét. Vállalása, hogy beszél drogról és alkoholról, a sors furcsa fintoraként sikeres. Az iskolák szinte lecsaptak rá, hívják mindenhová, hiszen a diákok általában nem figyelnek a felvilágosítónak szánt foglalkozásokon, az ismert arc azonban vonzza a tizenéveseket. Záporoznak a kérdések minden iskolában.
„Amikor az első találkozás volt így az emberekkel, akkor könnyebb volt valahogy, most egyre nehezebb. Ha azt mondtam, hogy öngyógyítás, akkor most egy kicsit mást mondok, most olyan, hogy bántás, önbántás, saját magamat. Állandóan föltépődnek a sebek, és teljesen jogosan kérdeznek keményeket, de azokra is válaszolni kell. Mindig van egy kemény srác, aki bekérdez, és mindig van olyan, akin érzem, hogy ahogy a kérdés fölteszi, és abban van vélemény” – nyilatkozta a Reflektornak a színész-műsorvezető.
András tudja, hogy tettét már nem tudja semmissé tenni. De tovább kell lépnie, folytatnia kell, és ennek egyik módja, hogy azoknak a fiataloknak, akik még egy ilyen hiba előtt állnak, elmondja, hogy mivel kell szembenézniük, ha tényleg megtörténik. Azt mondja, egy új úton jár, de a vége még messze van.
„Egyre nő a félelem attól, hogy ez a két év négy hónap ki lett mondva, letöltendő börtönbüntetés, ez mindenkinek ott van a feje fölött, és ahogy megy előre az idő, úgy közeledik a másodfokú ítélethozatal, és egyre inkább nyomaszt mindenkit, nemcsak engem, hanem az egész családot, de ezt is én okoztam” – mondta Stohl.
