A 127 óra című film alapjául Aron Ralston hegymászó története szolgált, aki 2003-ban kirándulás közben egy szurdok hasadékába zuhant, karja pedig beszorult egy legördülő szikladarab alá. 127 órán át várt, hátha megtalálják, majd úgy döntött, amputálja a saját karját, hogy kijuthasson a hasadékból.
A film készítőinek olyan érzékletesen sikerült megörökíteniük a jelenetet, hogy a torontói filmfesztivál nézői kimenekültek a teremből, hárman eszméletüket vesztették, egy ember pedig epilepsziás rohamot kapott.
Ralston, aki ájulás nélkül nézte végig saját szenvedéseit a filmvásznon, a vetítés végén könnyek közt mondott köszönetet a rendezőnek.
