Hogy fogadta, amikor felkérték zsűritagnak a Szombat esti lázba?
Hallatlanul örültem, mert úgy érzem, hogy ez igazán az én területem. Gondoltam, hogy előbb-utóbb sor kerül rám, mert van egy táncművészi és egy színművészi diplomám is, és ez a kettőnek az ötvözete. A tánc az éltető elemem. Nagyon várom már, de olyan messze van még… március kilencedikén indul a műsor.
Mi alapján fogja értékelni a párosokat?
Úgy fogom megítélni, hogy ki honnan indul és hová érkezik. Figyelem majd a technikát, az odaadást, a szorgalmat és az akaraterőt is. Még az is lehet, hogy az lesz a győztes, akit most falábúnak nézünk, mert akkora utat tett meg közben.
(Fotó: RTL Klub)
Nemrég ünnepelte a 70. születésnapját. Belül hány évesnek érzi magát?
Háromnak. Sok unoka van a családban, és leginkább én szeretek velük játszani. Nem lehet olyan kicsi a gyerek, hogy ne legyek én még fiatalabb nála. Amikor csecsemők, akkor is imádom őket. Imádok bohóckodni, és szeretek örömet okozni, főleg gyerekeknek. Annak idején a színésztársaim gyerekeivel is rengeteget játszottam, ezt még a mai napig emlegetik.
Lehet, hogy ezzel pótolja azt, hogy saját gyermeke nem született?
Ez olyan, mint a színészet mellett a festészet, a kerámia és a tánc. Egyik sem pótolja a másikat, mindegyik külön-külön öröm. Ha lett volna gyerekem, most már nagymama vagy dédnagymama lennék, és nyilván sokkal boldogabb és teljesebb lett volna az életem, de ezt a “JÓISTEN” nem adta meg, ő tudja, hogy miért.
Mit tesz azért, hogy ilyen jó formában legyen?
Az ég világon semmit! Nagyon szeretem a kolbászt és a szalonnát. Olyan dolgokat eszem, amitől más már réges-régen feldobná a talpát…
Ez genetika?
Igen, biztos. Persze lehet, hogy majd a következő percben meghalok, de ez sem zavarna. Feltéve, ha hirtelen jön. Nem szeretnék szenvedni! Már ki van fizetve a temetésem és az urnám helye is.
Miért döntött így?
Az Érdemes művész címmel járt, hogy ingyen eltemettek volna a Farkasréti temetőben, de ezt már több mint tíz éve eltörölték. Aztán 2002-ben úgy döntöttem, hogy én magam elmegyek és befizetek mindent. Nem akartam, hogy más bajlódjon ezzel.
Nem lepődtek meg?
Dehogynem, de nem foglalkoztam vele! Az elmúlás nem érdekel. Nagyon kiegyeznék azzal, ha hirtelen halnék meg, de persze nem most, hanem majd 193 éves koromban. Addig pedig legyen egészség, béke és megélhetés. Egyik nélkül sem lehet tovább élni, a többit meg kitalálja az ember.
(Fotó: RTL Klub)
Jelenleg hét darabban játszik, mellette pedig a Szombat esti lázban zsűrizik. Meddig lehet bírni ezt a tempót?
Életem végéig! Egy színész addig tud játszani, amíg ki tudja nyitni a szemét. Imádom a szabadságot! Azt csinálom, amit szeretek és amit akarok.
Hogy jött az életébe a képzőművészet?
Amikor vége lett a Famíliának, nagyon sok időm maradt. Az egyik unokahúgomért mentem az óvodába tizenkét évvel ezelőtt, és ott csináltak kis karácsonyi meglepetéseket sókerámiából. Mondom az mi? Az óvónéni elmondta a receptet. Miután hazamentem, csináltam egy figurát, utána pedig napokig próbálkoztam. Aztán az egyik sógornőm beavatott a kerámiázás rejtelmeibe. Megmutatta, hogy hogy lehet mázazni, színezni, égetni, és minden jött magától… Közben úgy megfeledkezem magamról, hogy nincs semmi mellette. Csak az létezik, és kész.
Esztergályos Cecília művei (Fotó: E. C.)
Van, amit el is ad belőle, vagy csak a saját örömére készíti a szobrokat, tárgyakat?
Igen, volt már rá példa. Például Kínába is vettek már tőlem vázát, de nem ez a lényeg.
Vannak gondjai?
Most sokkal több a jó az életemben, mint a rossz. Persze azért megvan a hitelem, amit még vagy tíz évig fizetnem kell. Amikor építkeztünk azt gondoltam, hogy biztosan tudom vállalni minden hónapban azt az összeget, amit kell. Ez talán hiba volt.
Azt olvastam, hogy 16 éve nem volt külföldön…
Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára! Talán legutóbb Miamiban voltam 1996-ban, de ez nem tudatos. Annyi minden van még, amit szeretnék az életemben. Nem mondom, hogy nem lenne kedvem kiruccanni Olaszországba, Franciaországba, Spanyolországba, Görögországba, ha úgy hozná az élet. Már nem turistának, hanem úgy finoman élni. Egy-egy hónapokra. Persze lehet, hogy nem bírnám ki, mert amikor nyaralni mentem régen, már négy nap után mindig szerettem volna hazajönni.
(Fotó: RTL Klub)
Hogy áll a modern dolgokkal? Telefon, internet?
Még famíliás voltam, amikor vettem magamnak egy mobiltelefont. Először azt hittem, hogy meghülyülök, de megtanultam kezelni. Van egy ilyen kis régi telefonom, de ezt nem cserélem le, mert az érintőképernyős nem azt csinálja, amit én akarok. Nekem ez a kopott kis egyszerű nagyon megfelel. Az internetet pedig egy éve használom, akkor kaptam az öcsémtől egy gépet. Már ötezer ismerősöm van a Facebookon, és nagyon szeretem. Mindig megosztom a képeket, frissítem az állapotomat. Szeretem, ha szeretnek. Szeretet és szeretet adás nélkül nem tudok élni!
Kitől kapja a legtöbb szeretetet?
Most a “JÓISTENTŐL”, de amíg éltek, a szüleimtől és a nagymamámtól kaptam. Fájdalmas dolgot fogok mondani, de tény és való, hogy a szülőktől kapja az ember a legtöbb szeretetet. Emellett nagyon fontos nekem a rajongók szeretete is. Sokan megszólítanak, megpuszilnak. Mindig mondják, hogy jé, maga ilyen kicsi?! (nevet)
A felsorolásból kihagyta a férjét…
Igen. Nagyon szükségem van rá, és neki is rám, de egy férfi ezt nem mutatja ki. Valamiért elrejti előlem a szerelmét. A múltkor olvastam az egyik lapban, amit ő nyilatkozott a kapcsolatunkról, és elájultam, hogy így szeret engem? Mondtam is neki, hogy miért nem mondja?!
Emlékszik még, hogy hogyan ismerkedtek meg?
A színházban ismerkedtünk meg, és 1984 november 30-án randevúztunk először. Már 29 éve élünk együtt, és nagyon finom a kapcsolatunk. A jelszavunk: élni és élni hagyni. Tudom, hogy nem könnyű velem. Vízöntő vagyok, muszáj, hogy ússzak. Nagyon szeretek nyüzsögni, aztán nagyon szeretek csöndben lenni, és egy szót sem szólni, de ezt már megszokta. Mindketten tiszteletben tartjuk egymás szabadságát.
