Mi volt az első alkalom, amikor kiálltál emberek elé szerepelni?
Gyerekkoromban mindig menni kellett a templomi karácsonyi előadásokra, verset mondani – ezektől rettegtem!
Rettegtél? Nem buzgott benned a szereplési vágy?
Bennem? Egyáltalán nem! Már két nappal a műsor előtt végem volt. Attól féltem, hol fogok majd bakizni, mikor sülök bele a négy mondatomba. Soha nem voltam magamutogató, azt gondolom, a civil életemben a mai napig nem vagyok az. Kerülöm a feltűnést. Sok olyan kollegám van, akik szeretnek hangosan beszélni, nagy mozdulatokkal felhívni magukra a figyelmet. Ez rám egyáltalán nem jellemző.
Hogyan és mikor fordult ez át benned?
A zenével fordult át. Megkaptam az első szintetizátoromat, autodidakta módon elkezdtem felfedezni a hangszert és a zenét. Édesapám, aki korábban zenész volt, látott bennem fantáziát. Bátorítottak, segítettek – és egyszer csak azt éreztem, tudok már annyira, hogy azt megmutassam. Érdekes, most jut eszembe, hogy az első dal, amit tizenkilenc éve megtanultam, az Komár László Marina című slágere volt.
Szóval a zene hozta a változást…
Átváltott bennem, elkezdtem komolyan foglalkozni vele. Ami az élet érdekessége, az az, hogy jelenleg több prózai darabban játszom, mint zenésben. És megmondom őszintén, nem bánom ezt most egyáltalán. A főiskola után csöppentem bele a Madách Színházban a zenés darabok világába, sorra jöttek ezek a szerepek, a Fantom, a József… Kicsit úgy éreztem, hogy be lettem skatulyázva ebbe a Bonvivan történetbe, és úgy éreztem, nekem valahogy több kell. Mindenki csak legyintett a musicalszínészekre, hogy fogalmuk sincs a színészetről, csak kiállnak, jól néznek ki, szépen énekelnek, de…
De ennél többet akartál!
Megfigyeltem, hogy egy prózai előadás sokkal többet hoz ki az emberből, ez igaz. Egy zenés darabban elég a felszínen maradni, ott a látvány és a hangzás dominál. Nem szeretem a felszínes dolgokat. Az Én, József Attilát azért szeretem nagyon, mert bár vannak benne dalok, alapvetően a sztori a lényeg, és hogyha az ember ott nem döglik bele a történetbe, akkor nem is érdemes csinálni. Ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném a zenés darabokat, csak bennem átértékelődött.
Talán nem is csoda, ha belefáradtál, hisz tizenévekig szerepeltél zenés darabokban.
Igen, egy kicsit belefáradtam. Régen az életem száz százalékát tette ki az éneklés, ma már inkább ötven-ötven. Sőt igyekszem a magánéletemnek is helyet találni, nem csak a munkának élni. Mert ha nem mozdulok ki a színház falain kívülre, nem lesz miből töltekeznem, építkeznem.
Szerencsére az éneklésed sem kell nélkülöznie a közönségnek, hiszen itt az új dalod, a Színezüst éjjel, ami egy kellemes karácsonyi nóta.
A dalt és a hozzá kapcsolódó videoklipet el is készítettük már. A videó nem tipikusan karácsonyi, de megvan benne az a hangulat, visszaadja a meghittséget, az összetartozást, amiről számomra ez az ünnep szól.
