Két kiváló labdarúgó, akiket több mint ötven éves barátság kötött össze. Két sportoló, akik közösen nyertek bajnokságokat és Európa-bajnoki bronzérmet. A Ferencváros két legendás alakja, Dr. Fenyvesi Máté és Novák Dezső. Előbbi tavaly volt 80 éves, utóbbit hétfőn temetik. A veszteség nagy, de szerencsére hosszú a közös emlékek sora is. Ezekre emlékszik vissza Fenyvesi Máté.
Fiatalon kerültek anno a Fradihoz. Ez kovácsolta össze önöket?
Lehet, hogy igen. Ráadásul mindketten vidékről kerültünk felt fel a fővárosba. Mondhatni hasonszőrűek voltunk. De elsősorban az edzések alatt alakult ki köztünk az összhang, hiszen nagyon sok labdát köszönhettem neki. Aztán ez meghozta a barátságunkat is, olyannyira, hogy többször vendégeskedtek, illetve aludtak nálunk a feleségével, aki akkor már várandós volt az első lányukkal.
Miért aludtak önöknél?
A Fradinak akkor még tudott lakást biztosítani a vidékről igazolt focistáknak. A Margitsziget környékén lévő csónakházban szállásolták el őket. Ez nem volt első osztályú, sokkal jobban hasonlított egy kollégiumra, hiszen a mosdó és a fürdő a folyós végén volt.
Idővel kaptak lakást a csapattól…
Igen, de az összejárás ezután is megmaradt. Az asszonyok is jóban voltak egymással, közösen jártak ki a meccseinkre. Az évek során egyre szorosabb barátság alakult ki köztünk, többször ünnepeltük négyesben a névnapokat és a szilvesztert hol nálunk, hol náluk.
Gondolom a labdarúgás örök téma volt önök között…
Rosszul gondolja. Otthon mindenről szó esett, csak a fociról nem. Aktív futballistaként úgy gondoltuk, hogy a munkát nem visszük haza, miután visszavonultunk, pedig már amiatt.
Meséljen az első közös bajnoki címről.
Elég fura helyzet volt, hiszen mi, illetve a Honvéd is versenyben volt a bajnoki címért, és az utolsó meccs volt a döntő. A Honvédnak már egy döntetlen is elég lett volna a Csepel ellen, nekünk viszont nyeri kellett Salgótarjánban. A Honvéd otthon játszott, ezért joggal bíztak abban, hogy győznek az ellen a Csepel ellen, amely ifistákkal egészítette ki a csapatát, mert az alap játékosok nem utaztak el. Úgy voltak vele, úgyis kikapnak. De a Honvéd vesztett, mi pedig nyertünk. Így több mint tíz év után, 1963-ban ismét bajnok lett a Fradi.
Felemelő élmény lehetett…
Az volt, a buszon örömmámorban úsztunk, sokan még akkor is alig akartuk felfogni, hogy mi nyertük a bajnokságot.
A válogatottban is értek el közösen sikereket.
Az Európai- bajnoki bronzérmünket mindketten pályafutásunk egyik nagy eredményének tartjuk. A bronzmeccset a dánok ellen játszottuk, ezen a meccsen Novák kétszer is eredményes volt. Továbbá a gólkirályi címet is megszerezte. Sajnálom, hogy ezen kívül nem igazán adódott lehetőség, hogy együtt szerepeljünk a válogatottban. Szerettem volna, ha együtt vagyunk, ott van mögöttem. Alberttal többször is mondtuk Barótinak, hogy hozza be Novákot, de Dezső nem akart senkit kitúrni a védelemből, nem akart senkinek rosszat.
Hogyan töltötték a szabadidejüket?
Közösen elmentünk presszókba, magyar nótás helyekre. Jártunk Budára, ahol Kalmár Pál énekelt, illetve a Dohány utca sarkán volt egy csárda, ahol pedig László Imre lépett fel.
A visszavonulás sem ártott a baráti kapcsolatuknak?
Egyáltalán. Igaz ritkábban találkoztunk, mert én évekig vidéken éltem, de a hétfői öregfiúk mérkőzésein mindig részt vettünk. Az utolsó közös meccsünk tavaly ősszel volt Vámosgyörkön a helyi öregfiúk ellen.
Mikor derült ki Dezső bácsi betegsége?
A betegséget tudtuk, de a születésnapja körül vált súlyossá. A Fradi Baráti Kör már elkezdte szervezni a 75. születésnapját, amikor a felesége szólt, hogy el kellene halasztani, mert kórházba került. A halála előtt egy héttel voltam bent nála, a Honvéd Kórházban kezelték. Elég rosszul nézett ki, de még tudtunk beszélgetni. Az utolsó pár napban romlott meg nagy az állapota, akkor már beszélni sem tudott.
Mire emlékszik vissza szívesen Novák Dezső kapcsán?
A tizenegyes rúgásaira és a szabadrúgásaira továbbá körültekintően játszott, nagy hasznára volt a csapatnak, jól szerelt, helyezkedett. Nagyon jó rúgótechnikája volt. Továbbá az ellenfél kapujára is veszélyes volt, mert jobbal és ballal is ragyogóan rúgott. Szombathelyen balhátvéd volt, de nekünk jobbhátvéd kellet, ezért megtanult, azon az oldalon is játszani.
És magánemberként?
Szolgálatkész volt, mindig segített, bármikor lehetett rá számítani. Megtörtént, hogy az autómat el kellett vontatni, késő éjszaka, minden szó nélkül jött és csináltuk, de rossz helyre kötöttük a vontató kötelet a kocsiján, így amikor elindult az autó a lökhárítója elhajlott. De ekkor sem volt ideges. Nagyon jó barát volt, melegszívű, önzetlen. Sajnálom, hogy elment, tátongó űrt hagyott maga után…
