Már elég régen húzzuk a szánkat, mert a Forma–1-ből kiveszett az izgalom, de ettől függetlenül mindig ott ülünk vasárnap a tévé előtt – szerencsésebbek a lelátón –, és várjuk a csodát, hogy újra le legyünk nyűgözve. A Német Nagydíjon – részben az esőnek is köszönhetően – le is voltunk, megkaptuk az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb futamát.
Sok mindenről lehetne beszélni a hockenheimi hétvége kapcsán:
- elég csak a lassan tényleg a mezőny legjobbjává váló Max Verstappent,
- az utolsó helyről indulva, minden egyes előzésével hangorkánt kiváltó, végül másodikként célba érő Sebastian Vettelt,
- a szombaton apává váló, vasárnap dobogóra álló Danyiil Kvjatot,
- a nyolc és fél év után újra pontot szerző Robert Kubicát,
- az évek óta először látványosan szenvedő – és egyébként betegen versenyző – Lewis Hamiltont,
- vagy az egyetlen apró hiba miatt kieső, de mégis egy újabb kulcspillanatban bakizó Charles Leclerc-t említeni.
De történt itt még valami, ami talán az egész hétvége, sőt, egy karrier drámája volt. Ez egy évek óta húzódó történet, aminek, meglehet, sosem fogjuk látni a csattanóját.
A 31 éves német versenyző egy sajátos rekordot tudhat magáénak, amire biztosan nem büszke. Eddig 168 F1-es futamon indult, de még egyszer sem sikerült a legjobb háromban végeznie, sőt, negyedik is csak háromszor volt. Ilyen hosszan még senki sem volt dobogószűz, a második a sorban a szintén német Adrian Sutil, akinek 128 versenyen nem sikerült a bravúr.
Hülkenbergnek Hockenheimben is jó esélye volt az átok megtörésére, a hazai futamán állt a második és a harmadik helyen is, ráadásul neki kifejezetten fekszik az esős környezet is. Mégis elkövetett egy hibát, amire aztán ráment az egész versenye és a negyedik pozícióból kiesett: ahogyan sokan mások, ő is elrontotta a 16-os kanyart, nem is reagált jól a kicsúszásra, így a gumifalban kötött ki. Taposta ugyan tovább a gázt, hátha kivergődik a kavicságyból, de neki nem jött össze az, ami korábban Hamiltonnak, így fel kellett adnia a versenyt.
Hülkenberg kiesése a Német Nagydíjon:
Ha valaki 168 futamon képtelen felállni a dobogóra, akkor nyugodtan mondhatják róla, hogy nem elég jó. Hülkenbergnek valóban megvannak a maga korlátai, ám az biztosan nem igaz, hogy rossz pilóta lenne. Bizonyítja ezt az is, hogy még feltörekvő fiatalként már az első szezonjában bajnok volt a GP2-ben, a Forma-1-ből kikacsintva pedig a Porschéval megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt 2015-ben. Az F1-ben viszont elég szerencsétlen eddig, és ezt senki ne értse pejoratívan, egyszerűen csak sosem jön ki neki a lépés. Hol ő, hol a csapata hibázik, hol a körülmények miatt nem tud sikeres lenni.
Pedig nem így indult a karrierje, hogy évekkel a bemutatkozása után is azt találgassuk, miért nem akar összejönni neki a kiugró eredmény. A 2010-es újoncévében például a lesajnált Williamsszel szerzett pole-t a Brazil Nagydíjon a második Vettelnek jó egy másodpercet adva. A biztató szezonja ellenére mégis dobta őt a csapata, hogy aztán a Force Indiánál tartalékból verekedje fel magát, majd nyújtson olyan teljesítményt később egy másik istállónál, a Saubernél, amely után a pletykák szerint
Megoszlanak a vélemények arról, hogy miért nem ment végül. Hülkenberg a maga 184 centiméterével kifejezetten magas a Forma-1-hez, ebből kifolyólag bármennyire is figyel az étkezésre, nehezebb a riválisoknál, ez pedig sokáig elég nagy hátrányt jelentett a többiekkel szemben, emiatt sem lett volna nyerő húzás a Ferrarinál – ez a hendikep azóta több szabályváltozás miatt is megszűnt. És voltak olyan szóbeszédek is, ami szerint Fernando Alonso nem szerette volna maga mellé.
Bármi is állt a háttérben, Hülkenberg sosem került a Ferrarihoz. Maradt neki a Force India, majd – miután Sergio Pérez túlnőtt rajta, a mexikói a dobogós helyeket is gyűjtögette – 2017 óta a Renault, ami attól még azért messze van, hogy komolyabb veszélyt jelentsen a Mercedes, Ferrari, Red Bull hármasra, ugyanakkor mégiscsak a német pilóta eddigi legkomolyabb csapata.
És talán fordulóponthoz is ért most a karrierje. Megkapta maga mellé a mezőny egyik leggyorsabb versenyzőjét, Daniel Ricciardót, aki ugyan saját bevallása szerint is nehezen vette fel a ritmust a Renault-nál, de ha csak öt ponttal is, mégis vezet a csapatnál sokkal több tapasztalattal bíró Hülkenberg előtt a házi versenyben. A német közben látványosan szenved az idén, az eddigi tizenegy futamból csak négyen tudott pontot szerezni, a hetedik helynél előrébb pedig egyszer sem végzett.
Nem ehhez vagyunk szokva tőle mi sem és a Renault sem. A francia csapat bizonygatja ugyan, mennyire hálásak neki az eddigi munkájáért, a helyzet az, hogy Hülkenberg 31 éves, a szerződése pedig 2019 végén lejár. Van benne hosszabbítási opció, kérdés, hogy ezt majd lehívják-e, miközben olyan versenyzők várnak a kiugrási lehetőségre, mint például az idén partvonalon kívülre került Esteban Ocon és Pascal Wehrlein, hogy a Forma-2 tehetségeiről ne is beszéljünk, akik szívesen robbantanának úgy, mint Lando Norris és Alexander Albon idén.
Ha nem látunk Nico Hülkenbergtől valami nagy feltámadást, akkor nem az lesz a kérdés, szerez-e dobogót valaha, hanem, hogy lesz-e még hely neki Forma-1-ben.
Nyitókép: HOCH ZWEI / dpa Picture-Alliance
