Elsőre talán nem ez tűnt a legizgalmasabb párosításnak a legjobb 32 között, azonban Anglia eddig épp abban szenvedett, amiben a kongóiak jó: a felállt fal elleni játékban. Mindezek után korai sokk ért az európai csapatot, ugyanis az afrikaiak megnyomták a meccs elejét, majd a 7. percben a vezetést is megszerezték, teljesen elcsúszott az angol védelem, Cipenga így üresen kapta a labdát a hosszún, az alsó sarokban küldött lövését pedig nem tudta kiütni Pickford.
Anglia csak a 30. percben találta el először a kaput, amire 1966 óta nem volt példa egyenes kieséses mérkőzésen. Mondjuk ezőttal ez egy komoly lehetőség volt, Mpasi Bellingham közeli fejesét ütötte ki. A 42. percben kis híján a második gólt is megszerezte a kongói csapat, Wissa a kapufát találta el.
A második félidőben folytatódott a játék képe, azaz Anglia nyomás alatt tartotta a kongói védelmet, ugyanakkor igazán komoly helyzetbe nem került. Egészen a 75. percig, amire már három cserét is végrehajtott a sokszor idegesnek tűnő Thomas Tuchel, és pont az egyik friss ember, Anthony Gordon beíveléséből fejelt gólt Kane a 75. percben.
A csatár végül a meccset is megnyerte csapatának, amikor a 86. percben ismét Gordon játszotta meg, Kane három védő közt megtolta a labdát, majd a léc alá bombázott.
Az angolok következő ellenfele a társrendező Mexikó lesz majd Mexikóvárosban.
