Szoboszlai Dominik 12 pontot remélt, hét lett belőle – ennyit szerzett a magyar válogatott a Nemzetek Ligája 2026–27-es kiírásának első, dupla hosszúságú válogatott időszakában.
A szomorú véget ért vb-selejtező után közel egy évvel játszhatott újra tétmeccseket Marco Rossi csapata, immár a valós játéktudásához sokkal közelebb álló B-csoportban. A keretben is volt némi változás – a támadószekcióból a pótolhatatlannak tűnő Sallai Roland és Varga Barnabás hiányzott, érkezett egy rakás, ígéretesnek tűnő fiatal, akit a tavaszi, eredményes barátságos meccsek után téthelyzetben is ki kellett próbálni.
Biztató első félidő után váratlan kapott gól és értékelhetetlen második félidő Ukrajna ellen, kilátástalan szenvedés Belfastban, majd egy magabiztos produkció idehaza a meglehetősen passzív grúzok ellen és egy szerencsés győzelem ismét Ukrajna ellen – mit lehet mondani? Öt plusz egy pontban foglaljuk össze.
A keret igenis számít
Unalomig ismételt toposz a magyar válogatottal kapcsolatban – amit most, az elmúlt héten is rengeteget hallhattunk –, hogy az elmúlt évek felülteljesítése (már megint vagy még mindig?) bekérte az árát, és bizony: elegendő mennyiségű és minőségű topligás játékos nélkül nemhogy az A-, de a B-divízióban sem tudunk az idők végezetéig bravúrosan teljesíteni. Amennyire igaz, annyira triviális megállapítás, jelentőségét immár (legalább) két éve érezhetjük.
Nos, a pohár, mint látni fogjuk, félig tele, félig üres.
