Próbálok a lehető legjobban teljesíteni, de ha nem látom az előrehaladást, váltani fogok
– nyilatkozta tavaly áprilisban a Cold Rainy Nights in Britannia nevű magyar fociblognak Szerető Krisztofer arra a kérdésre, meddig tervez Stoke-on-Trentben. A magyar U19-es válogatott szélsője akkoriban úgy számolt, a nyári felkészülési meccseken megkapja az esélyt a bizonyításra a Stoke City-nél, és ha jól teljesít, akár még az első csapat keretéhez is felkerülhet.
Élő szerződése volt (2020 végén járt volna le), de a Fradi kivásárolta. A klub csütörtöki bejelentésében ugyan titkolta a további részleteket, de forrásaink úgy tudják: 100 ezer euró körül összegért érkezett Szerető az Üllői útra. Ez a Fradinak aprópénz.
Kérdésünkre a Stoke City – amely tavaly esett ki a Premier League-ből a The Championshipbe – megerősítette a pénzmozgás tényét, de az árra vonatkozóan ők is azt írták, „undisclosed”, azaz nem nyilvános.
Ami tény, Szerető az utóbbi időben kevés lehetőséget kapott a klubnál. Az U23-as csapat (vagyis a tartalékok) keretéhez tartozott, de ősszel mindössze hat meccs és 232 játékperc került a lábába. Messze volt az első kerettől, pedig immáron nem is a Premier League-be kellett volna beverekednie magát.
Zsigeri és ösztönös, aki a taktikára soha nem volt vevő
A 2000-es születésű – tizenkilencedik születésnapját éppen a ferencvárosi szerződéskötés napján ünneplő – játékos 2016. nyarán a Honvéd akadémiájáról került Angliába. A Stoke megfigyelői egy utánpótlás-válogatott meccsen szúrták ki a többnyire jobboldali középpályást játszó Szeretőt, és egy próbajáték után szerződést is kínáltak neki. Eleinte az U18-as együttesnél vették számításba, és úgy tűnt, nem kis potenciál van benne, a Manchester United ellen például ilyen góllal tette le a névjegyét:
Előfordult, hogy a korosztályos csapat meccsén remek cselsorozat után rabonából adott gólpasszt, és ezt a klub hivatalos Twitter-oldala is megosztotta:
Tekkers, Krisztofer Szereto!
👌#Rabona #SCFC 🔴⚪️ pic.twitter.com/FD4OSZlah1
— Stoke City FC (@stokecity) 2017. október 16.
„Amikor kikerültem, nehéz volt, Magyarországon ugyanis a védekező feladatra minimális hangsúlyt helyeztek. Itt elmagyarázták, miként kell bizonyos játékrendszerekben helyezkedni, védekezésben miként kell az ellenféllel szemben kettő az egy elleni szituációkat kialakítani. Ilyen a Honvédnál nem volt” – mesélte korábban Szerető az angliai alkalmazkodási folyamatról, de elemzőkkel beszélgetve általában az merült fel legtöbbször, hogy a magyar képzés hiányossága miatt éppen taktikailag nem tudta felvenni a versenyt a külföldiekkel.
Zseniálisan ösztönös, zsigeri játékos, de taktikailag nem elég képzett. Ami nagyobb baj, hogy utóbbira soha nem is volt igazán vevő
– mesélte róla egy magyar videóelemző.
Idehaza ez általában nem különösebben nagy hátrány: a jól cselező, fineszes játékosoknak – pláne, ha támadók – több megengedett, mint társaiknak. Külföldön ellenben éppen ez a belépő a felnőtt fociba – senki nem a flikk-flakkra kíváncsi, hanem arra, lehet-e bízni egy játékosban, végrehajtja-e az edző utasításait, képes-e olvasni a játékot.
„Az angol korosztályos ligákkal az a legnagyobb gond, hogy nagyon az egyéni játékra épülnek, kevés csapatnak van csapatszinten is kiérlelt, tudatos játéka” – hívta fel a figyelmünket egy másik elemző. Ez az adottság egy bizonyos pontig kifejezetten segíti a technikailag képzett, jól cselező magyar fiatalok érvényesülését, azonban amikor a felnőttek közé kellene betörni, hirtelen elkezdenek hiányozni a taktikai képességek, a csapatszerkezetben betöltött szerep pontos ismerete. Szerető nem az első, aki ezen az akadályon hasal el, miközben persze az is igaz, hogy eleve elenyésző esélye van annak, hogy valaki egy angol csapatban külföldi játékosként az utánpótlás-szamárlétrát végigjárva bekerüljön az első csapatba.
De miért éppen az NB I?
Több forrásból is úgy értesültünk, hogy Szeretőnek nem csak itthonról volt ajánlata: állítólag kifejezetten szívesen látta volna őt keretében a lengyel Legia Varsó is. A Legia utánpótlása és megfigyelői rendszere a régiói egyik legjobbja, egy ilyen váltásban tehát komoly potenciál lett volna – még úgy is, hogy a lengyelek értesüléseink szerint először szlovák „fiókcsapatuknak”, a Fortuna Liga hetedik helyén álló Michalovcénak adták volna kölcsön a játékost.
Hogy miért lett ebből mégis Fradi, annak több oka lehet. Szerető első ferencvárosi játékosként adott interjújában azonnal leszögezte: egész családja FTC-drukker, ő maga is a klub rajongója, így az érzelmi kötődés nyilván komoly befolyásoló erővel bírt. Ne feledjük azt sem, hogy a játékos menedzsere, Schultz Levente szintén komoly ferencvárosi kötődéssel bír, így valószínűleg nem okozott neki nehézséget beajánlani ügyfelét a IX. kerületi vezetők figyelmébe.
Ne kerüljük meg az anyagi lehetőségeket sem – köztudott, hogy az NB I-ben most a régió legkomolyabb fizetéseit osztogatják, és ebben a télen újabb „szponzori” pénzeket behúzó Ferencváros kifejezetten az élen jár. Egy 19 éves, felnőttek között még soha nem szereplő játékos esetén nyilván ez is komoly vonzerő tud lenni, kár tagadni. Mint ahogyan azt is, hogy idehaza egyértelműen a felnőttek között számolnak vele: a Fradi aligha fogja a tartalékban, vagy Soroksáron parkoltatni, így a játékos lábába végre igazi, felnőtt tétmeccsek kerülhetnek gyerekfoci helyett.
De vajon Rebrov beleszeret-e Szeretőbe?
Más kérdés, hogy elemzőkkel, megfigyelőkkel beszélgetve egyértelművé vált: csak nagyon kevesen látják Szerető esélyét arra, hogy már tavasszal alapemberként számoljon vele a Fradi. Egyrészt a klub leplezetlenül a bajnoki címre tör – az ötpontos fór egyszerre ad komoly esélyt, és tűnik mégis képlékeny előnynek –, ez pedig nem az a helyzet, amikor 19 éves játékosokat próbálgat a legszívesebben egy edző. Szergej Rebrov rendelkezésére ráadásul kifejezetten jó szélsők állnak, Szeretőnek
- a jobb oldalon például a válogatottnál is számításba vett Varga Rolandot kellene kiszorítania,
- miközben a túloldalon az egész NB I egyik legjobb játékosa, Rebrob földije, az ukrán Ivan Petrjak játszik.
Ferencvárosi szempontból az igazolás annyiban racionális, hogy egy fiatal, karakteres, potenciálisan sokat ígérő magyar játékossal erősödött a keret, így pedig a klub az egyelőre csak kölcsönben náluk szereplő Petrjak esetleges nyári távozására is felkészült.
Fotó: Illyés Tibor / MTI
Ugyanakkor tagadhatatlan az is, hogy Szerető még nem kész játékos, Rebrov stábjának rengeteg munkájába kerül, hogy lenyesegesse róla a vadhajtásokat, ráadásul taktikailag kifejezetten sokat kellene még tanulnia a felnőtt futballhoz. Kérdés, vajon lesz-e erre lehetősége egy kiélezett bajnoki versenyfutásban, és ha nem, akkor vajon kinek használ az, hogy jobbára a padon ül?
Szerető szempontjából biztató, hogy a Ferencvárosnál ma sokkal racionálisabb alapon működik a játékosok kiválasztása, mint a Doll-időszakban – a Hajnal Tamás vezette játékosmegfigyelői stáb vélhetően pontosan tudja, milyen szerepet szán a játékosnak a jövőben. Ezzel együtt a külföldi futball és a Premier League előszobája után az NB I mindenképp visszalépés, és kár lenne tagadni, hogy még egy esetlegesen egy nyáron bajnoki címet ünneplő Ferencvárosban szerzett felnőtt tapasztalattal sem lesz könnyű visszakeveredni az angliai piacra.
Egy biztos: mind Szerető, mind a Fradi tehetséggondozása komoly megmérettetés előtt áll a következő időszakban. Ha pedig a fiatal szélsőnek látványosan bejön a hazaigazolás, akkor a jövőben akár többen is követhetik a példáját – nem csak anyagi megfontolások miatt.
Kiemelt képünkön: Szerető Krisztofer (elöl, b) és a norvég Mikael Ugland (j2) U17-es labdarúgók Európa-bajnoki elitköre 2. csoportjának zárófordulójában, a Norvégia – Magyarország mérkőzésen a telki Globall Sport Stadionban 2017. március 26-án. A magyar válogatott 1-0-ra győzött, így csoportelsőként kijutott a horvátországi Európa-bajnokságra.
Fotó: Szigetváry Zsolt/ MTI
