Az Újpest FC viharos körülmények között készült az Európa Liga selejtezőjére. A Neftci Baku otthonában elszenvedett 3-1-es vereség után igen kevés esély látszott a továbbjutásra, ráadásul a csapatkapitány, Litauszki Róbert is kiteregette a szennyest.
A hátvéd elmondása szerint teljesen amatőr körülmények között, a lehető legolcsóbban szállították a játékosokat Azerbajdzsánba. A vereséggel végződő mérkőzés előtt két újpesti labdarúgót az országba sem engedték be az azeriek, mert a klubnak nem sikerült elintézni a vízumokat.
A fejetlenség után sokak fejében megfogalmazódott a kérdés:
A lilák végül a visszavágón parádés játékkal, 4-0-ra nyerve jutottak tovább.
Az Újpest működési modelljének megértéséhez tökéletes segítséget nyújt a Duchatelet család többi futballvállalkozása.
Fotó: Kovács Tamás / MTI
Roland Duchatelet
Kezdjük azzal, hogy ki is az a belga üzletember, aki a háttérben meghozza a fő döntéseket. A 71 éves Roland Duchatelet közgazdász és mérnök végzettséget szerzett, a 90-es években pedig felismerte, hogy az elektronikai termékekben van a jövő. Tudását és teljes – akkor még csekélyke – vagyonát ebbe az új, fejlődő iparágba invesztálta. Számos nemzetközi céget alapított termékei előállításához. Ezek közül a Melexis és az X-Fab is óriási hasznot hozott, ezek úgynevezett félvezetőket gyártanak.
Duchatelet az üzleti sikerek után politikai karrierbe fogott. A cél érdekében könyvet írt – „NV België, verslag aan de aandeelhouders” címmel, szabad fordításban „A belga részvénytársaságok, beszámoló a részvényeseknek” –, amelyben azt követeli, hogy a politikai és gazdasági élet is legyen átlátható, tiszta.
Fotó: Yorick Jansens / AFP
Ennek jegyében megalapította saját pártját 1998-ban, a VIVANT-ot, amely egy rövidítés: szabadságot és munkát mindenkinek a jövőben. Háromévnyi szövetség után, 2007-ben összeolvadt a flamand liberális párttal (Open VLD), azóta a belga parlamentbe tagja.
A figyelme a kétezres évek elején fordult a futball irányába, először csak szponzori megállapodást kötött az elsőosztályú Sint-Truidense VV-vel, amelytől nem messze lakott, majd 2004-ben megvásárolta a klub többségi tulajdonát, így ő lett a elnök is.
Duchatelet és a Sint-Truidense
A „Kanárik” szurkolói megtapasztalták már a mélységet és magasságot is, a csapat sokat ingázott az első- és másodosztály között. A 18 csapatos bajnokságban ekkor 14. helyen szerénykedő csapat szurkolói reménykedni kezdtek.
A Sint Truiden stagnált, évről évre a kiesés ellen küzdött, míg végül 2008 nyarán valóban a másodosztályba csúszott. Egy rövid ráncfelvarrás után – a pályát és az egész stadiont felújíttatta – azonban visszajutott a csapat a Jupiler Ligába, sőt rögtön ötödik lett 2010 nyarán a csapat, az európai szereplés azonban nem jött össze. A kimagasló évet hanyatlás követte és a „Kanárik” inkább a kiesés ellen harcoló csapatok táborát gyarapította – tavaly az első osztály 10. helyén végeztek.
Miután a hatalom Roland Duchatelet kezében összpontosult, olcsó, vagy ingyen beszerezhető játékosok jöttek, akik közül azt, aki bevált, haszonnal továbbadták.
Duchatelet a Standard Liége-ben
Mindenkit meglepett a hír, amikor 2011-ben a Sint Truiden tulajdonosa váratlanul bejelentette, hogy megvásárolt egy másik élvonalbeli csapatot. A lehetőség azért adódott az üzletember előtt, mert a Standard Liége-nek két többségi tulajdonosa is volt: Dominique D’Onofrio és Robert Louis-Dreyfus. Utóbbi elhunyt, a felesége viszont nem akart a labdarúgással foglalkozni. Az nem volt kérdés, hogy eladja a csapatot, a kérdés az volt: kinek? Ekkor került Duchatelet képbe, aki korábban egy kisebb összeggel már segítette a Standardot és ezáltal némi tulajdonrészre már szert tett.
Fotó:Michel Krakowski / AFP
D’Onofriónak azonban nem maradt volna érdemi beleszólása a klub ügyes-bajos dolgaiba, így ő is eladta a maga részét. A demorgen.be portál szerint összesen 41 millió euróért a Vörösök Duchatelet birtokába jutottak.
A család házon belül oldotta meg a problémát;, Roland Duchatelet élettársa, Marieke Höfte vette át a klub irányítását. Érdekesség, hogy 2008-ban egyébként is átírták a nő nevére a részvények 80%-át. Így aztán a szövetséget megkerülve, két csapat is a családé lett. A Standard Liége szurkolói aggódva várták a jövőt.
Megosztotta a szurkolókat az érkezése. A pesszimisták aggódtak, hogy egy üzletember kerül a csapat élére, aki keveset tud a futballról, mások reménykedtek, hiszen az ország egyik leggazdagabb embere vette át a klubot.
– mesélte a „RSCL mercato” felhasználói nevet használó szurkoló lapunknak, amikor a 2011-es eseményekre emlékezett vissza.
A pesszimistáknak lett igazuk. A csapat edzői egymásnak adták át a kilincset. Jose Riga egy szezont húzott le, Ron Jansnek hat hónap jött össze, majd a klub korábbi játékosa, a román Mircea Rednic Európa Ligába vezette a csapatot, mégis mennie kellett. Lapértesülések szerint az volt a „bűne”, hogy a csapatépítés érdekében játékosokat akart igazolni…
Többre van szükség, de ehhez minden poszton versenyhelyzetre van szükség. Már beszéltem a klub elnökével, mondtam neki, hogy több játékos kell
– idézi Rednicet a román gsp.ro.
Fotó: Nicolas Lambert / AFP
Miután a „Vörösök” sikeredzője szerződést bontott és visszatért Romániába, egy interjúban alaposan kitálalt.
Nem engedtem, hogy mindenki beleszóljon abba, amit csinálok. Roland Duchatelet azonban nem jó edzőt akar, hanem egy bábot, aki pontosan azt teszi, amit mond neki. Felnőtt ember vagyok, nem veszek leckéket az elnöktől. Ezért rúgtak ki.
– dohogott az elhajtott edző a prosport.ro oldalnak.
Pénzkifizető hely
Mindezek tetejébe az egyik legnevesebb belga lap, a HLN arról számolt be, hogy a klub elnöke időnként kivett pénzt a klubkasszából. Egy 2015 augusztusi cikkben azt írta a portál a staatsbladmonitor.be portálra hivatkozva megállapította, hogy a Standard Liége tíz millió eurót fizetett a részvényeseinek.
Egyébként is ügyesen bánt a pénzzel Duchatelet, olyan magas fizetést szabott ki saját magának, hogy amikor 2013 májusában 20 milliót leemelt a klub számlájáról, már ugyanott állt pénzügyileg, mint amikor megvette a klubot.
2015-ben mégis kénytelen kelletlen eladta Belgium egyik kirakatcsapatát. Hogy miért?
A Standard Liege tábora szintén nehezen viselte a klub körüli fejleményeket. Rednic menesztése után ennek úgy adtak hangot, hogy egy csoport behatolt az elnök irodájába. Az esetről videó is készült, amelyben nem éppen irodalmi stílusban vonják kérdőre az elnököt. Követelték, hogy áldozzon többet a csapatra, mert egyébként sincs Duchatelet-nek helye a klubnál.
A helyzet tarthatatlanná vált, a saját szurkolói átkozták a csapatot, ha nyertek azért, ha kikaptak azért. Ezért döntött a legegyszerűbb megoldás, az eladás mellett. Ekkor persze már a Duchetalet-futballbirodalom részét képezte a fiának megvásárolt Újpest FC, az angol Charlton Athletic, míg a felesége tovább tulajdonolta az St. Truident is.
Szerintem nagyszerű üzletemberek, de borzalmas elnökök. Különösen Roland. Kirúgta Mircea Rednicet, amikor végre eredményesek voltunk, pedig csak erősebb csapatot akart építeni. Pocsék játékosokat kapott, főleg a francia másodosztályból, akik nem ütötték meg a szintet. Az ügyesebb játékosok túl drágák lettek volna neki, ő pedig kapzsi.
– summázta a Duchatelet-éveket RSCL mercato.
Duchatelet a Charlton Athleticben
2014 januárjában újabb piacra tört be a Duchatelet-család azzal, hogy az akkor másodosztályú londoni klubot megvásárolta (jelenleg az angol harmadik vonal, a League One tagja). A csapat látott szebb napokat is, de a kilencvenes években gyakorlatilag minden pénz elfogyott a klub háza táján. Mivel viszont Angliában vagyunk, a szurkolók magukénak érezték a Charltont és nem hagyták annyiban a dolgot: pénzt gyűjtöttek, kitakarítottak, festettek, a gyerekeket szállították, óriási összefogással életben tartották a klubot.
Ennek a közösségi munkának olyan ereje volt, hogy nem is számított, melyik bajnokságban szerepel a csapat, hisz a lényeg a Charlton-család maga. Hosszú távon azonban ez nem jelentett megoldást, kétségbeesetten kerestek egy tulajdonost, aki kihúzza a klubot a gödörből. Ekkor jött Roland Duchatelet.
Az előző tulajdonosok csődbe vitték a klubunkat, elkeseredetten kerestünk valakit, aki megment. Eleinte elég naivak voltunk, Duchatelet-ről annyit tudtunk, hogy a Standard tulajdonosa. Abban reménykedtünk, hogy ez a gazdag üzletember majd befektet a csapatba és megindulunk fölfelé
– mesélte lapunknak Jon, a klub egyik hű szurkolója.
Rendkívül hamar kiderült azonban, hogy nem kompatibilis a belga tulajdonos és a családias hangulatra igen büszke angol drukkerek. Az öltözőben annak ellenére is jó hangulat uralkodott, hogy a kiesés elől menekült a csapat, ennek pedig egy helyi hős volt az egyik legfőbb oka: Chris Powell. A klub korábbi játékosa 2011 és 2014 között irányította a csapatot, ám két hónappal Duchatelet érkezése után távozott.
Fotó:Adriann Dennis / AFP
A közönségkedvenc hiányát a labdarúgók és a rajongók is megérezték, ráadásul Powell azt mondta, azért kellett távoznia, mert nem hagyta, hogy az elnök beleszóljon a csapatválasztásba.
Olyan játékosok érkeztek, akik az amatőr ligákban is küszködtek volna, miközben a Charlton legendája, Jon távozott. Eladták a csapat összes tehetségét – ráadásul áron alul. Amelyik játékos felszólalt a vezetés ellen, azt kipaterolták a csapattól. Ilyen volt például az egyik kedvencünk, Yann Kermogant. Dilettánsokat ültettek vezetői székekbe. A családias hangulatnak, amit korábban felépítettünk nyoma veszett
– magyarázta Nick.
Koalíció Duchatelet ellen
A korábban megszólaló Jon is hasonló véleményt formált meg, amikor a klub tulajdonosáról kérdeztük:
Rolandot nem érdekli sem a klub, sem a szurkolók, sem a történelem. Meglátta a lehetőséget a jól kiépített utánpótlás-rendszerünkben és úgy döntött, megfeji a fiatal tehetségeken keresztül a klubot. Ezt egy alkalommal el is ismerte.
Duchatelet csak maradandó értékekre hajlandó saját pénzéből költeni. Az ingatlanokra például, hiszen annak az értéke folyamatosan emelkedik, így, ha megszabadul a klubtól, bármilyen szintű is a játékosállomány, a csapat, azon búsás a haszon. Az STVV-hez hasonlóan a londoni klub stadionját is felújította.
Hiába azonban a szép stadion, ha nincs, aki megtöltse.
A klubunk csak árnyéka annak, ami valaha volt. A stadion harmada sem telik meg a meccsnapokon, pedig a nehéz időkben is teltház körüli nézőszámunk volt. A klubban éppen annyian dolgoznak, amennyi embert muszáj alkalmazni ahhoz, hogy működni tudjon. Csak egy csontváz
– mesélte Thomas, aki akkor lendült bele igazán, amikor megkérdeztünk, mivel bántották meg ennyire a szurkolókat?
A végtelenségig sorolhatnám. Azzal vádolt minket a vezérigazgató – aki hibát hibára halmozott – hogy mi akarjuk a klub bukását. Fölvettek egy 22 éves srácot a játékosmegfigyelés vezetőjének, aki minden futballtudását számítógépes játékokban szerezte. A szurkolókat egy alkalommal úgy írták le, mint éttermi vásárlókat. Egy interjúban azt mondta Duchatelet, a Charlton vezetésével az ideje két százalékát tölti. Soha nem érdekelte semmi más, csak az, hogy minél több fiatalt szerződtessen, akiket aztán el lehet adni. Minden a profitról és a pénzről szól nála
– fogalmazott a rajongó.
A fiatalember, akit a Charlton-szurkoló emleget egy bizonyos Thomas Driesen, akiről terjedelmes cikket közölt a News Shopper nevű angol lap. Információit a belga Sport Magazine-tól kapta első kézben és elég érdekes képet fest a Duchatelet-birodalom megfigyelői hálózatáról. Driesen algoritmusok és statisztikák alapján keres játékosokat a különböző kluboknak.
Fotó: Catherine Ivill /AMA/Getty Images
A csapat korábbi edzője, Guy Luzon sem volt éppenséggel jó véleménnyel Driesenről.
Soha nem választhattam meg, kivel dolgozhatok. Az utolsó szó mindig a hálózati játékosmegfigyelőé volt, nem az enyém. A megfigyelést Belgiumból végezte a scout, aki eldönthette, ki kerüljön a Charltonba. Elmondhattam a javaslataimat és észrevételeimet, de én nem hozhattam döntést. A hálózati megfigyelő hozta őket.
– idézi Luzont a News Shopper.
A szurkolók teljesen elfordultak a vezetéstől, igazi mozgalom kezdődött, amely a mai napig tart. A Coalition Against Roland Duchatelet (koalíció Roland Duchatelet ellen) 2016 januárjában jött létre és folyamatosan nyomás alatt tartja az elnököt, aki a hírek szerint megválna már az angol csapattól is inkább. Twitteren most is rengeteg bejegyzést láthatunk #RolandOut hashtaggel, de egy Charlton-drukker, Stuart így foglalja össze a szurkolók álláspontját:
36 éve szurkolok a Charltonnak. Huszonötévnyi elkötelezett rajongást követően – éves bérlettel, utazással – mára eljutottam odáig, hogy az eredményeket sem olvasom el szombaton. Mielőtt apa lettem, arról álmodtam, hogy a fiaimmal együtt járunk majd meccsekre, ahogyan engem is elvitt édesapám hatéves koromban. Ehhez képest ma már megtiltom nekik, hogy a Charltonnak drukkoljanak. Ez már nem az a klub, amivel felnőttem és amit imádtam.
A Duchatelet-modell
Az iménti példákban ugyan Roland Duchatelet állt a középpontban, nem pedig Roderick, de az üzleti modell tetten érhető Magyarországon is. A Duchatelet-modell alapja az Újpest FC-nél is pont az, mint amit a belga, illetve az angol példa mutatja.
- Az adott csapatot, céget teljes mértékben, de legalábbis hatalmas többségi tulajdonban birtokolni kell. Így senki sem szólhat bele a döntéshozatalba.
- Ezután a lehető legkevesebb, lehetőleg a futballszakmában nem jártas alkalmazottal, a lehető legkisebb költséggel működtetik az adott klubot. Ezért az átlagosnál kisebb profi játékoskerettel dolgoznak.
- A kis költség igaz a labdarúgók bérezésére is. Amint valaki meghaladja az általuk meghatározott maximumot, gyorsan eladják, vagy ellehetetlenítik, ezért magától elmegy. Ahogy azokat a játékosoktól is megszabadulnak, akik felszólalnak a csapat érdekében.
- Klubjaikban a jegybevétel elenyésző bevételt hoz, ezért a tévés jogdíjakra, valamint a játékoseladásra utaznak.
- Utóbbiban néha átláthatatlan, és az UEFA által is büntetett tevékenységet folytatnak, lásd az egy meccs erejéig újpesti Darwin Andrade esetét, ami miatt nem igazolhatott labdarúgót a lila-fehér klub. Tiltás ide, tiltás oda, Duchatelet ezalatt is igazolt persze játékost – Zsótér Donát, Novothny Soma –, akiket az STVV vett meg papíron, de azonnal, a tiltás végéig kölcsönadta őket a Honvédnak, illetve a Diósgyőrnek, majd a tiltás lejártával papíron visszavásárolta őket az Újpest.
A mai Újpest hű tükre ennek az üzleti szemléletnek. A kelleténél kevesebb edző van a csapatban, a keret minimálisra apadt és zömmel külföldi játékosokból áll, akik vagy beválnak, vagy nem. Külföldi labdarúgók ráadásul ritkán kerülnek olyan pozícióba, hogy veszélyt jelenthessen a véleményük, ezért ideális esetben az alkalmazottak nem akadékoskodnak. Már csak azért sem, mert a munkakörülmény mindig adott: felújított pályákat, öltözőket, klubházat kapnak a játékosok és ami a legfontosabb, mindig időben érkezik a fizetés.
Hogy a szurkolóknak ez nem tetszik? Majd akad más vásárló.
Kiemelt kép: Yorik Jensen / AFP
