Miért vásárolt klubot? Már azon túl, hogy a gyermeke is a Kubalán futballozik, így valamilyen rálátása már volt az Akadémiára.
Semmiképpen nem ő. Megmondom őszintén, nem is nagyon szeretem ezt a témát, mert úgy érzem, hogy a gyerek lehet ennek a legnagyobb kárszenvedője. Bárki, aki kicsit intelligensen próbálja megközelíteni a témát, beláthatja, ő ezzel csak veszíthet. Mert ha a főnök fia játszik, akkor akármilyen ügyes, úgyis rásütik, hogy a főnök fia. Ha ezt nézem, emiatt még lelkiismeret-furdalásom is van.
Akkor mi volt a motiváció?
Különféle relációkban láttam a kialakult helyzetet. Mint szülő, mint a Vasas támogatója – aki kapcsolatban állt az anyaegyesület és a futballklub vezetőivel egyaránt –, és mint vállalkozó, cégvezető. Ismertem a közeget a pálya széléről, és még korábbról, mint aktív játékos azt is tudom, nagyjából hogy működik egy futballklub. Többek között a Hegyvidékben is játszottam, éveken keresztül csapatkapitány voltam, később játékos-edzője, majd szakosztályvezetője is lettem, Gödöllőn pedig futsaloztam, alacsonyabb szinten jelenleg is futballozok.
Láttam az ebből fakadó borzalmas bizonytalanságot, mind a gyerekek, a szülők, mind az edzők tekintetében.
Belső indíttatás volt vagy érkezett felkérés a klubtól?
Különféle alternatívák látszottak a helyzet megoldására. Az egyik opció az lehetett volna, amiről jó ideje folytak is tárgyalások, hogy a Vasas felvásárolja a Kubala Akadémia többségi tulajdonát, én pedig ebben esetlegesen valamilyen támogatóként, finanszírozóként szerepet vállaltam volna. Ennek köszönhetően értesültem a fejleményekről. Amikor úgy tűnt, hogy ezek a tárgyalások nem vezetnek sikerre, másik alternatívát kellet keresni, mert tartalékterv mindig kell. Ez lett a Gerrzo Kft., amely a Hegyvidék utánpótláscsapatait is versenyezteti, és amely végül a Vasas FC licenckérelméhez biztosította is az utánpótlást.
Az viszont komoly hátrány lett volna, hogy ők más szinten versenyeznek. Sokkal alacsonyabb szintről kellett volna felépíteni azt, ami az Akadémiánál már adott volt. Lehetséges, hogy ugyanolyan beruházásokkal járt volna, csak esetleg részletekben, viszont mindenképpen sok idő, ami a gyerekek és a Vasas utánpótlása szempontjából nagyon nem mindegy. Sokat gondolkodtam a legjobb megoldáson és oda jutottam, hogy
sok mindent szinkronba lehetett volna hozni, évek alatt el lehetett volna jutni erre a szintre akár egy teljesen új, frissen alapított utánpótlásklubbal is, de a gyerekek számára nem tudtuk volna biztosítani azt, hogy folyamatosan megfelelő szinten, erős ellenfelek ellen sportoljanak.
Azt látja, hogy mekkora lehetett volna itt a különbség? Például egy nyolccsapatos kiemelt bajnokság, hogyan viszonyul a másodosztályhoz, vagy a Budapest-bajnoksághoz?
Ha csak a mostani helyzetből indulok ki, jelentős különbségek vannak. Az U19-es csapatunk parádésan szerepelt, hatalmas fölénnyel tudta nyerni a meccseit és lett bajnok. Csak épp a jelenlegi versenyeztetési rendszerben az U17 viszi magával az U16-ot és az U19-et is. Az U17 kiesett 2017-ben a kiemelt bajnokságból, emiatt pedig a másik két korosztály is a másodosztályban kénytelen indulni. Látható, az U19 jobb ennél a szintnél, így ha ők vagy akár a többi korosztály még alacsonyabb szintre csúszik, egészen elképesztő helyzetbe kerültek volna.
Jó ez a rendszer?
Nem hiszem magam akkora szakértőnek, hogy véleményezzem. Az MLSZ biztosan tudja, miért döntött emellett, nekünk az a dolgunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a csapatainkból.
Utánpótlásklubot tulajdonolni küldetés vagy tud üzlet is lenni?
Üzletnek semmiképpen nem nevezném. Amikor eljutottam oda magamban, hogy megpróbálnám átvenni az Akadémiát – ez gyakorlatilag hat héttel ezelőtt lehetett – akkor volt bennem egy olyan érzés, hogy nagyon-nagyon jó lenne ezt valahogy megmenteni.
Reménytelennek látták a helyzetet a családok, a gyerekek. A tehetségesebb edzőket és játékosokat pedig elkezdték hívni a szélrózsa minden irányába. Fennállt a veszély, hogy darabjaira hullik a klub. Azt éreztem, hogyha tudok tenni valamit annak érdekében, hogy ezt együtt lehessen tartani, akkor meg kell próbálni.
Fejest ugrott?
Rettenetesen rossz volt az időzítés, az utolsó utáni pillanatban sikerült beszállni. Ráadásul egy ilyen méretű szervezetnek – legalább 50 főnyi alkalmazott és több mint 300 gyerek, sportoló – átvilágítása a normál ügymenetben fél év. Ehhez képest én és két másik kollégám két hét alatt, jószerivel napi 24 órában ezzel foglalkozva világítottuk át a működést, és amikor ez megvolt mertem azt mondani, hogy jó, vágjunk bele.
Öt plusz ötéves szerződést kötöttek a futballklubbal arra, hogy csakis a Vasas Kubala Akadémia biztosítsa az FC utánpótlását. Ez hazai szinten kivételesen hosszú megállapodás.
Alapfeltételem volt a hosszú távú gondolkodás, mert ez mégiscsak utánpótlás-nevelés.
Nem egyik pillanatról a másikra lesznek eredmények, ráadásul fel kell tudnunk mutatni a szülőknek is valamilyen garanciát arra, ha most idehozzák a nyolc-tízéves gyereküket, akkor a Vasasban nőhetnek fel valóban.
A másik fontos dolog, hogy szerettük volna elkerülni azt a helyzetet, amire más egyesületnél láthatunk példát, hogy külön utánpótlása van az élvonalbeli csapatot működtető cégnek és az anyaegyesületnek.
Ez egy üdvözítő gondolkodás, ugyanakkor a gyakorlattal ezzel szemben áll. Nem tudom eljutottak-e már az alkalmazottak, az edzők szerződéseihez, de azok általában évről évre szólnak.
Menet közben igyekeztem mindenkivel leülni, beszélgetni, hogy mik az elképzeléseik, maradnának-e. Kíváncsi voltam arra, hogy kire számíthatok, mert az volt a terv, hogy akire igen, arra számítanék is. Az eddigi visszajelzések alapján hárman mondták azt, hogy mennének, ez pedig sokkal kisebb fluktuáció, mint általában egy idény végén lenni szokott. Ez egy elég jó helyzet, ebből kiindulva lehet majd optimalizálni és aztán fejleszteni. Valóban, ahogyan említi, a szerződésállomány jelentős része egy évre szól, de vannak hosszabb, határozott idejű, és határozatlan idejű szerződések is. Én szeretek határozatlan idejű szerződéseket kötni, mert az egyszer megvan és rendben van. Tisztában vagyok vele, hogy ez a magyar futballközegben, de talán az egész világfutballban nem túl jellemző, de meglátjuk majd, hogy sikerül összehangolni a dolgokat.
Arra van már rálátása, mekkora költségvetésből lehet fenntartani egy ilyen akadémiát?
Mi a cél?
Ez egy nehéz kérdés. Egyelőre ott tartunk, hogy örülünk annak, hogy sikerült ezt a közeget egyben tartani. Nem azt mondom, hogy ünneplünk, de az már egy fontos eredmény, hogy sikerült megtartani az értékeinket nagy részét. Úgy a szakembereket, mint a gyerekeket. A másik, ami pozitív számunkra, hogy a Vasas felnőtt csapata a múlt héten megkezdte a felkészülést, és három U19-es játékosunk csatlakozott a kerethez és játszottak is az első, megnyert edzőmérkőzésen. Ez is a biztató kezdethez tartozik. Nem hiszem, hogy egy utánpótlásklubnál a bajnoki címekről kellene csupán beszélni. A legfőbb cél az kell legyen, hogy minél több játékosunk eljusson idővel a Vasas felnőtt csapatáig, vagy egyáltalán a profi futballig.
Ha már szóba került, a felnőtt csapat kiesett az NB I-ből. Egy szurkoló nyilván csalódott ilyenkor, de egy friss utánpótlás-vezető számára merre dől a mérleg nyelve?
Senki sem örül annak, hogy a Vasas kiesett. Ugyanakkor igaz, hogy a sajátnevelésű fiataljainknak így több szerep juthat a következő idényben, hiszen a légiósokat el kellett engedni és a „fiatalszabály” is él még a másodosztályban. Azt mondom, ha a most feladott néhány játékosunk alapember lesz és sikerül egyből visszajutni, akkor jól jöhetünk ki a helyzetből. Hasonlóra négy-öt éve ugyanígy a másodosztályban volt példa. Akkor került a felnőttekhez például Berecz Zsombor és Vida Máté is, akik azóta válogatottságig vitték. Remélhetőleg a mostaniak is követni tudják a példát.
Mi a helyzet infrastrukturálisan, mert a kiemelt akadémiák közül a Kubala híresen nehéz helyzetben van a pályák darabszámát, minőségét tekintve.
Fejlesztések vannak, lesznek. Annyit tudunk, hogy már a következő évtől javulni fog a helyzet. Eddig a Fáy utcában a műfüvesek mellett két füves edzőpálya volt, azok sem normálméretűek, ráadásul az egyiket csak a felnőttek használhatták. Ezt a két pályát most összekötik, így lesz belőlük egy nagy, miközben hamarosan elkészül az új stadion mellett a profik edzőpályája is. Alapvetően a Vasasnak jó a lokációja, az edzőközpont jól megközelíthető, a helyiek pedig szeretik a klubot, a Vasasnak komoly a vonzereje. A másik fontos elem, hogy ott van a közelben a Rozsnyai utca, ahol szintén van füves pálya. Ezt eddig is és ezek után is szeretnénk bérelni, kihasználni. Középtávon pedig van egy harmadik célunk is, a budai, pasaréti centrum nagyobb mértékű bevonásával. Itt jelenleg a női csapataink dolgoznak, de egy új budai bázis kialakítására is alkalmas lehet. Így azokat a gyerekeket is beterelhetnénk a Vasas-családba, akiknek a szülei eddig úgy érezték nem éri meg átjárni a pesti oldalra.
Olyan klubtulaj lesz, aki belefolyik a hétköznapokba és a szakmai kérdésekbe, vagy aki szép csendben figyel és csak a hátteret biztosítja?
Én eddig is az a fajta ember voltam, aki a sporttal kelt és feküdt.
Minden reggel olvasom a híreket. Ennek megfelelően szeretnék aktív részese lenni az akadémia életének. Azzal együtt is, hogy nyilván nem vagyok szakember, nem a sportpályafutásomra alapozom a szerepvállalásomat. De véleményem és ötletem lehet, amit talán érdemes is előadni, megvitatni. Mindenképpen az alapfeladatom, hogy biztosítsam a nyugodt munkához a megfelelő kereteket és figyeljem a munkát. Az, hogy egy ilyen környezetben, a futballvilágban, hogy lehet adaptálni a szemléletmódom, amit például a cégemnél is végigvittünk, nagyon érdekel, izgalmas kihívásnak tűnik. De a szakmai döntésekről az edzőknek és a szakembereknek kell határozni. Nem az a klubvezető leszek, aki üvöltve ugrál a kispad mellett, hogy cseréld már le ezt vagy azt a játékost.
A saját döntéseiben hisz jobban vagy a csapatmunkában?
Mindenképpen hiszek a csapatmunkában. A cégemnél az elmúlt 20 évben mindig egyedül én voltam a tulajdonos és az ügyvezető. Magam hoztam a stratégiai döntéseket, de ez nem jelenti azt, hogy ne kértem volna ki a munkatársaim véleményét.
Nem autokrata módon vezetem a céget. Nyilván, mivel a végén enyém a felelősség, ezért enyém kell legyen a végső döntés is. Ebben a mostani szituációban viszont ez kényesebb kérdés, mert mégiscsak a Vasas utánpótlásáról beszélünk.
De a Vasas Akadémiának nem egyedüli tulajdonosa.
Jogi szempontból, mint 89 százalékos tulajdonos, hozhatok döntéseket, de ahhoz hogy ezek a döntések hosszútávon működőképesek legyenek, hogy az Akadémia hosszútávon működőképes legyen, ahhoz közös nevezőn kell lenni a másik két szervezettel – az FC-vel és az anyaegyesülettel – és a többi tulajdonostárssal is. Közös nevezőn kell lenni a szülőkkel és a gyerekekkel. És közös nevezőn kell lenni a szurkolókkal is – hogy ne felejtsük el. A cégemnél egyszerűbb a helyzet, a saját pénzemet kockáztatom és a végén vagy élvezem az előnyeit vagy elszenvedem a döntéseim hátrányait. A Vasas egy jóval érzékenyebb környezet. Ebben számítok az anyaegyesület, az FC és a tulajdonostársak támogatására.
Szóba került az adaptáció és az is, hogy futsalozott. Az elmúlt évtizedben egyre több helyen kerül szóba, hogy a kispályás labdarúgás mennyit segíthet a nagypályás képzésben. Ön honnan közelíti ezt a kérdést?
Van erről elképzelésem, de nyilván egyeztetni fogok a mindenkori sportigazgatóval, hogy ezt hogy látja. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy amikor futsaloztam – jó, lehet felnőtt fejjel tettem – hasznos volt a nagypályás játékomnál is. A gyerekeknél különösen hasznos lehet, mert a futsal az egy sok labdaérintéses játék. Ismerek olyanokat, akik futsaloznak és mellette nagypályán játszanak, nem is rosszul. Mindegyiknél azt láttam, hogy hasznos volt.
Egy az egyben sokkal bátrabbak, jobban felvállalják a cselt, gyorsabban átlátnak helyzeteket.
Ez nemcsak nálunk, a Kubalánál igaz. A legismertebb példa talán a válogatottból Nagy Ádám, de a Vasasból szintén válogatottságig jutó, még mindig nagyon fiatal Kleisz Márk is futsalozott hosszú éveken keresztül, sőt ott még gólkirály is volt. Úgy tudom, Brazíliában egy korosztálynál szinte kötelező is a futsal, annyira része a futballkultúrájuknak. Én kifejezetten preferálnám, ha be tudnánk illeszteni valahogy a képzésbe, de erről még sokat kell egyeztetnünk.
Számítástechnikai cégvezetőként mi a meglátása az informatika szerepéről a modern futballban?
Az elmúlt hetekben nagyon sokat tanultam erről a kérdésről, akár az erőnléti edzőkkel, akár a rehabilitációs stábbal folytatott megbeszéléseken. Elképesztő módon fejlődik ez a dolog. Ha csak az erőnlétet nézzük, ma már egyáltalán nem az az erőnléti edző szerepe, hogy megmondja, hány kört fussanak a pálya körül a játékosok, hanem gépesítve van minden. Jó példa erre a Catapult- vagy épp a Polar-rendszer, amely a játékosok mozgását elemzi, méri edzésről-edzésre.
Nyílván nem szabad ezeket túlmisztifikálni, de egyre nagyobb a szerepük. Mint ahogyan a videóelemzésé is, amelyből elképesztően sokat lehet tanulni. Mindezen eszközök, lehetőségek már rendelkezésre állnak az Akadémián, de szeretnénk még inkább beemelni és a hétköznapok részévé tenni őket. Ma már ez megkerülhetetlen. Látok egy párhuzamot az informatika és a futball között: egyik jól láthatóan hat a másikra és mivel a technika és az abból szerzett tudás dinamikusabbá tette a sportág fejlődését, aki nem képzi magát hétről hétre, hónapról hónapra, annak gyakorlatilag elveszett a tudása és lemarad a versenyben.
