Amikor Georges Leekens két vereséggel kezdett a magyar labdarúgó-válogatott élén, végigböngésztük a statisztikát, hogy kiderüljön, mennyire számít ez kirívónak.
Akkor az derült ki, hogy ő lett a nyolcadik olyan kapitány, aki az első két meccsét is elveszítette, de abban bíztunk, szebb folytatás vár ránk.
Finoman szólva is gyászos, de volt már példa hasonlóra a válogatottnál, Fábián József 1941-ben és 1942-ben is két-két meccset töltött a kispadon, és mindkét időszakot nyeretlenül, egy döntetlennel, illetve egy vereséggel zárta.
Fél évszázaddal később Glázer Róbert megbízott kapitányként szintén négy meccset teljesített, győzelmet nem sikerült aratnia, két sovány döntetlent (Norvégia ellen 0-0, Salvador ellen 1-1), valamint két vereséget (Belgium ellen 0-2, Mexikó ellen 0-3) hozott össze vele a csapat.
de a horvátok (1-4), az olaszok (0-2) és az angolok (0-3) már akkor is jóval erősebbek voltak, ráadásul mindhárom csapat résztvevője volt az Eb-nek abban az évben.
A vesztőszéria az ötödik meccsen tört meg, amikor Klausz László, Urbán Flórián és Orosz Ferenc góljaival 3-1-re nyertünk az Egyesült Arab Emírségek ellen, majd Csank vezetésével a csapat egészen a pótselejtezőig jutott a vb-selejtezőkön, de ott a jugoszlávoktól két megsemmisítő vereséget szenvedett. Ilyen közel azóta sem voltunk egy vébéhez.
Leekeksnek már nincs újabb felkészülési meccse, szeptemberben a finnek elleni találkozóval elrajtol az új sorozat, a Nemzetek Ligája. Kérdés, az MLSZ-ben mi az álláspont: bíznak a csodában, vagy megköszönik a munkát a belgának, és új kapitányt neveznek ki?