Az Élet és Irodalom közölt hosszú interjút Mezey Györggyel, az utolsó olyan szövetségi kapitánnyal, aki világbajnokságon járt a magyar labdarúgó-válogatottal.
Mezey rögtön az elején kijelenti, hogy ő csak egy lassan elfeledett futballedző, majd amikor szóba kerül, hogy neki is van felelőssége a magyar futballban történtekért, akkor azt feleli, a felelőssége elsősorban abban rejlik, hogy nem tudta elérni, hogy a magyar futball fejlődését a saját egyedülálló tradíciójára építse.
A mesteredző felhozza, hogy korábban tőlünk tanult a világ, és volt idő, amikor a 18 csapatos olasz bajnokságban 12 magyar edző dolgozott. Természetesen szóba került az 1986-os világbajnokság is, amelyről mindenkinek a szovjetek elleni 0-6 jut eszébe, és Mezey képtelenségnek tartja a korábban bedobott, tésztaevésről és vérdoppingról szóló teóriákat.
“Minden valamire való edző kap és rúg is életében hat-hét gólt. A brazil válogatott egy hetest kapott otthon a németektől – s Scolari még mindig életben van. Az történt velem, ami minden futballedzővel megtörténhet: a végére szétesett a csapatom. Miért? A csapat sikert sikerre halmozott, a játékosok egy része elszakadt a valóságtól.
Kiemelt státusba kerültek, ami számukra – mondjuk finoman – pszichológiailag nehezen kezelhetőnek bizonyult. (…) Én megtanultam, és mindenkinek meg kell tanulnia a leckét: a futball igazságos. Büntet, ha vétkeznek ellene” – mondta a korábbi kapitány.
Aki már belátja, át kellett volna szervezni a csapatot egy biztonságosabb védekezésre, de az addig három éven át gyakorolt, a labda felé előre tolódó együttes védekezést csak úgy átállítani ellentétes irányú, visszahúzódó együttmozgásra képtelenség lett volna.
Mezey örül annak, hogy a kormány óriási pénzeket öl a futballba, de úgy érzi, fordítva ülünk a lovon, mivel a korábbiakkal ellentétben nem azért épülnek a stadionok, mert az érdeklődő tömegek már kinőtték az eddigieket. Szerinte tudományos elemzés és magasabb dimenziójú stratégiai gondolkodás kell ahhoz, hogy kiderüljön, milyen út vezet a magyar futball felemelkedéséhez.
“A szakmát könyvből nem lehet megtanulni. Csak a kispadon ülve, megbukva és sikert aratva. Volt részem ebben is, abban is. Az elmúlt tíz világbajnokságból hétszer jelen voltam. Szakmai megfigyelőként, a kapitány segítőjeként, kapitányként, FIFA- vagy MLSZ-kiküldöttként.
Nem hiszem, hogy Magyarországon valaki többet látott és tapasztalt nálam. Ezért is olyan nehéz elviselni, hogy a szeretett sportágunk tévúton jár.”
Mezey szerint ahhoz is szakemberek kellenének, hogy megtalálják, hogyan tudják visszacsábítani a gyerekeket a futballhoz, de a magyar népesség nagyjából félúton van a jólét és a szegénység között, ami bizonytalanságot szül, mert a szegénység taszító ereje már nem, a nagy pénz reménye még nem elég erős.
Azokat is elő kell kutatni, akik a magyar futball értve nőttek fel és akik önzetlenül a sportágért élnek, Mezey fel is sorolta a baráti társasága tagjait, akikre rá merné bízni a magyar futball egészét, a legismertebb név közülük Egervári Sándor, akivel korábban együtt dolgozott a válogatottnál.
“A játékosképzésben a hangsúlyt a minőségi, technikai-taktikai képzettségre kéne helyezni, mert a játék iramát nem követte a készségszint általános emelkedése. A fizikum fejlesztése sokkal könnyebb edzői feladat, mint a technikai, játékügyességi képzés” – adta ki az ukázt Mezey.
A 76 éves szakember dicsérte a spanyol válogatott és a Barcelona korábbi középpályását, Xavit, aki szerinte már most komoly tudással rendelkezik, mert észrevette a különbséget Lionel Messi és Cristiano Ronaldo között:
“Szerintem nemsokára ő lesz a Barcelona edzője. Nagyon jó edzője” – mondta Xaviról.
Zárásként pedig elmesélte, hogyan tette rendbe a viszonyokat a Videotonnál – félelmetes kuplerájt emlegetett a cikkben -, ahol ő szerezte a klub első bajnoki címét, és mellé még két ezüstöt is nyert, mégis kirúgták, valamint sokadszorra is megállapította, hogy a magyar edzők képzettségi szintje semmivel sem alacsonyabb, mint Európa bármely országának edzőié.
Nekünk ezek szerint nincs más dolgunk, mint várni, hogy a megfelelő képzettségű magyar edzőkkel végre ismét elinduljon fölfelé a labdarúgásunk.
