Akármelyik aspiráns nyerje meg a Bajnokok Ligája 2018-as döntőjét, a sorozat idei győztesét az utókor valószínűleg teljes joggal fogja korszakos csapatként emlegetni.
A Real Madrid – kell-e még hangsúlyozni – zsinórban harmadik sikerére készül Zinédine Zidane irányításával. A korábbi legendás francia játékos alig két és fél éve dolgozik vezetőedzőként, de ha győzelemre vezeti csapatát szombaton este, rövid úton a halhatatlanok polcára kerülhet: három BEK és/vagy BL-sikere ugyanis csak Bob Paisley-nek (1977, 1978, 1981), valamint Carlo Ancelottinak (2003, 2007, 2014) van a játék történetében – a zsinórban aratott három siker viszont egyiküknek sem jött össze, soha. Zidane lehet tehát az első, mindezt ráadásul
Esetleges győzelmével a Madrid 1976 óta az első csapat lehetne, amelyik egymást követő három évben megnyeri a legrangosabb európai klubtrófeát. Akkor a többek között Gerd Müller és Franz Beckenbauer fémjelezte Bayernnek jött össze a bravúr, előttük közvetlenül a Rinus Michels, illetve Kovács István által vezetett Ajax ért el hasonló magasságokat (1972-74), még korábban pedig az a Real Madrid, amelyik a sorozat 1956-os rajtját követő első öt kiírást sorban egymás után megnyerte, egészen 1960-ig.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Real korábban 2014-ben is megnyerte a BL-t, és 2011 óta folyamatosan, minden szezonban eljut legalább a sorozat elődöntőjéig, könnyen beláthatjuk: a spanyolok egészen elképesztő európai dominanciát építettek ki az elmúlt években. Olyannyira, hogy nyugodtan mondhatjuk:
ilyen szempontból a Liverpool szinte esélytelenként készül a fináléra.
Éppen ez az esélytelenség lehet viszont az, amelyik korszakossá teszi a Vörösök győzelmét. Jürgen Klopp csapata negyedik helyen végzett a nemrégiben befejeződött angol bajnokságban – olyasmi pedig, hogy egy olyan klub nyerje a világ legfontosabb klubtrófeáját, amelyik hazája bajnokságában még a dobogóra sem fért fel, igen ritkán fordult elő eddig. Legutóbb hat éve, a szintén angol Chelsea-nek sikerült hasonló bravúr (ők akkor hatodikként végeztek a Premier League-ben), előttük 2005-ben szintén a Liverpool (5.), 2000-ben pedig épp a Real Madrid (5.) tudta hazai sikertelenségét európai győzelemmel feledtetni.
Szintén érdekes körülmény, hogy a Real előtt egy éve a BL legjobb védelme tornyosult a végső győzelem előtti akadályként – akkor a Juventus nem is kapott akciógólt a döntőig vezető úton, hogy aztán a Madrid négyet rámoljon be nekik a fináléban -, most viszont épp a leginkább ellenállhatatlan támadósort kellene megverniük a spanyoloknak a döntőben. Ha sikerül nekik, aligha gondolhatja bárki továbbra is komolyan, hogy Zidane nem nagy edző, pusztán szerencséje van.
A Liverpool játékában nincs sok kérdőjel: Klopp csapatainak stílusa állandó, a formáció egyértelműen 4-3-3, és mivel az utóbbi hetekben szépen lassan a cserejátékosok is elfogytak a keretből sérülések miatt, személyi kérdésekben sem nagyon vannak szürke foltok. A Madrid előtt ellenben több út áll, és Zidane-nak mindenképp döntést kell hoznia néhány nagyon fontos stratégiai kérdésben.
a) Alkalmazkodik-e az ellenfélhez?
Míg a Liverpool messziről is jól beazonosítható stílusban, alapvetően kötött, már-már dogmatikus elméleti keretrendszerben játszik (hála Klopp idealisztikus edzői felfogásának), a Real fő erénye a folyamatos alkalmazkodás. Bár Zidane-nak is van egy nagyon erős alapjátéka – mégpedig a türelmes labdatartás -, ha úgy adódik, zokszó nélkül hajlandó alkalmazkodni az ellenfélhez is. Márpedig most ez a helyzet: a Liverpoolnak egyértelműen kevésbé feküdne, ha kontrák helyett neki kellene birtokolnia a labdát, miközben a madridi támadók második szándékból is szinte hibátlanul képesek játszani.
Nagy kérdés ugyanakkor, megvan-e a Real védelmének az a stabilitása, ami képes elviselni az folyamatos nyomást? Egyáltalán: megteheti-e Zidane, hogy kivárásra játszik, és átadja a kezdeményezés jogát egy olyan ellenfélnek, amely rekordszámú gólt (46) szerzett az idei BL-sorozatban? Érdekes felvetések, amelyek mindjárt új megközelítéseket szülnek:
- mi van, ha Zidane nem mélyen húzza meg a védelmi vonalát, hanem éppen ellenkezőleg, már magasan letámad? A Liverpool nincs hozzászokva az ilyesmihez, ráadásul a középpályás soruk finoman szólva sem áll épp a legmagasabb technikai képzettségi szinten, így könnyedén megzavarhatná őket egy intenzív presszing.
- mit jelent taktikai értelemben, hogy a Real legfontosabb játékosa még mindig Cristian Ronaldo? A portugál támadó az utóbbi években sokat vesztett sebességéből, ám ezzel párhuzamosan a világ egyik legjobb centerévé képezte át magát. Ahhoz azonban, hogy ezek az erényei hasznosak lehessenek, beadásokra, valamint a kapu előtti folyamatos jelenlétre van szüksége – ez pedig nem biztosított egy olyan forgatókönyv esetén, amelyikben a Real kontrára játszik. Csapatszinten tehát bár lehet, hogy nyer a Real azzal, ha saját komfortzónáján kívülre kényszeríti a Liverpoolt, könnyen elveszítheti az egyik legfontosabb egyéniségét.
b) Milyen formációnak szavaz bizalmat?
Zidane egyik nagy erénye, hogy szinte teljesen kötetlenül képes váltogatni a felállásokat csapatával. A Madrid 4-3-3-ban, 4-4-2-ben és 4-3-1-2-ben is szinte hibátlanul tud játszani, így a szombati döntő nagy kérdése az: melyik formációnak szavaz bizalmat a francia edző. Nagyjából két út áll előtte:
- ha felteszi az idei BL-szezonban a Real alapjátékának számító 4-4-2-t gyémánt középpályával, akkor a labdatartásra szavaz, hiszen ebben az esetben a Realnak Casemiro, Kroos, Modric, illetve Isco révén számbeli fölénye lesz a Liverpool középpályájával (Milner, Wijnaldum, Henderson) a pálya közepén. A dolog kockázata abban rejlik, hogy a Liverpool könnyedén fordulhat át védekezésből támadásba a széleken, ami egyébként a Mané–Szalah–Alexander hármas talán legnagyobb erénye – arról nem is beszélve, hogy Firmino folyamatos visszalépéseivel akár ki is egyenlítheti a középpályás számháborút.
- ha Zidane erősebb széljátékot szeretne (ami egyébként Ronaldo erényeinek kiaknázása szempontjából sem mellékes), akkor 4-3-3-ban kezd majd a Real. Ebben az esetben az előbbiekhez képest annyi változik, hogy a Madrid képes lesz kifejezetten célzottan támadni a Liverpool szélső bekkjeit, ezzel teljesen visszaszorítva az angolokat saját térfelükre. Márpedig a Liverpool egyrészt előrefelé szeret védekezni – magasan letámadva, már a pálya túloldalán, de minimum a középső zónákban -, másrészt védői egyénileg nem biztos, hogy képesek elviselni a folyamatosan fokozódó nyomást. Ráadásul a Madrid nagyon jó abban, hogy a szélső hátvédei felfutásaival széthúzza az ellenfél védekezésének arcvonalát, majd ezt követően az ún. félterületbe belépő játékosok (Kroos, CR illetve Modric, Isco/Asensio/Bale) vezetésével megtalálja a réseket a falban.
Ha utóbbi forgatókönyv jön be, személyi kérdésekben is döntést kell hoznia Zidane-nak. Egy 4-3-3-mas rendszerben simán lehet kezdő Bale, de akár Asensio, vagy akár Lucas Vazquez is – utóbbi bedobása a mély vízbe viszont például már azt is jelentené, hogy a Madrid kifejezetten tart a liverpooli kontráktól.
Kulcspont: Marcelo vs. Szalah
A mérkőzés egyértelmű kulcspontja a Liverpool jobb-, illetve a Real baloldalának összecsapása lehet. Marcelo támadásban a madridiak egyik kulcsfigurája, ám védekezésben konstans hibafaktor, és a Bayern München például rendre az ő oldalán volt képes zavart kelteni az elődöntőben. Zidane dönthet úgy, hogy kevesebbszer fusson fel a támadásokkal, de ebben az esetben a Madrid elveszíti játéka szélességi dimenzióját az ellenfél térfelén. Erre nagyon kevés az esély, így sok múlik majd azon, hogyan oldja meg a kisegítést a brazil oldalán a Real: Zidane ezt rábízhatja Kroosra (az ő feladata a passzsávok zárása lesz majd labdavesztés esetén), de őrült fontos lesz az is, hogy Ramos mennyire olvassa majd jól a játékot.
A taktika mellett persze egyéb faktorok is beleszólhatnak az eredmény alakulásába. Érdemes lesz például megfigyelni, fizikailag melyik csapat érkezik majd jobb formában a döntőre: a Real ebben évek óta egyértelműen az európai elit fölé képes nőni, idén viszont szinte tendenciának számított, hogy az angol csapatok robbanékonyságban, sebességben és a párharcokban megverik kontinentális ellenfeleiket (mint pl. a Tottenham a Juventust, de a Chelsea is partiban volt a Barcelonával ebből a szempontból, nem beszélve a Liverpool és a Roma közötti viszonyrendszerről).
Hasonlóan érdekes kérdés lesz, mekkora szerep jut majd a cserepadoknak. A Liverpoolnál Emre Can, Oxlade-Chamberlain, illetve Matip és Joe Gomez sérülésével gyakorlatilag elfogyott az ilyesmi, egyedül talán Lallana az, aki a kispadról beállva is képes változtatni a játék menetén – a Realnál ellenben a kezdő összeállításától függetlenül Isco, Bale, Kovacic, Vázquez vagy akár Asensio is érkezhet majd eldönteni a meccset a második félidőben.
Start 20:45-től Kijevben, illetve az M4 Sport képernyői előtt – jó esély van rá, hogy az utóbbi évek legizgalmasabb, legjobb, taktikailag is legérdekesebb döntőjét izgulhassuk végig.
Nyitókép: Jeroen Meuwsen/Soccrates/Getty Images
