Foci

Igazából Orbán Viktort választották a FIFA alelnökévé

orbán viktor és csányi sándor (orbán viktor, csányi sándor, )
orbán viktor és csányi sándor (orbán viktor, csányi sándor, )

Alig több mint két hete választották meg Csányi Sándort a FIFA alelnökévé. Akik a sportdiplomáciára mint szakmára vagy tudatos alapossággal felépített karrierre gondolnak, meglepődhettek.

Csányi Sándor 2010 óta foglalkozik labdarúgással, azaz nem egész nyolc éve a sportág érintettje, így versenytárs nélküli jelöltsége a futballvilág vezető testületének pozíciójára legalábbis érdekes. Eddig két magyar került hasonló magasságba. Még a hőskorban, 1927-től Fischer Mór két évtizedes futballvezetői múlt után töltött be hasonlóan magas pozíciót a nemzetközi szövetségnél, majd 1972-től megbízottként az a Barcs Sándor, aki megválasztásakor már 28 éve tevékenykedett sportvezetőként, és majdnem öt évtizede kötődött a labdarúgáshoz.

Meg lehet próbálni a racionalitás talaján állva kikutatni az okokat.

Az eredményes sportvezetői munka, amellyel kivívható a kollégák elismerése, eredhet a vezetett terület sikereinek látványos szaporodásából. Ezt az opciót el is vethetjük. A magyar válogatott 2016-os teljesítményén kívül, mind klub-, mind válogatott szinten legjobb esetben stagnálást tapasztalhatunk. A legfontosabb, Csányi hivatalba lépése után megalkotott célok időarányosan sem teljesültek a magyar labdarúgásban.

Lehetne a stagnálás is oka a többi elnök tiszteletének, ha jelentősen romló anyagi és egyéb körülmények között produkálná az ország. De a szinte spórával szaporodó stadionok és az áradásszerű elöntéssel fenyegető állami források korában erre gondolni sem lehet.

Az UEFA rendes évi üzleti áttekintése más szempontból vizsgálva teszi teljességgel érthetetlenné a választást. Ugyanis az anyagi lehetőségek hatékony felhasználása az egyik legfontosabb vezetői erény. Ehhez képest érdemes a nyilvánosságra hozott adatokból szemezgetni e cikk alján a keretesünkben.

De egyáltalán Csányi Sándor vezeti-e a magyar labdarúgást?

Pontosan a FIFA-alelnökké választását követő napokban váltak felfedezhetővé az eddigieknél is súlyosabb kétséget ébresztő jelek. Az mlsz.hu-nak új funkciójával kapcsolatban nyilatkozva Csányi kiemelte, hogy azért is dolgozni fog, hogy a fiatal játékosok több lehetőséghez jussanak, pár nappal később viszont már azzal volt tele a sajtó, hogy idehaza eltörlik a fiatal szabályt, amely pénzügyi eszközökkel pont a tehetségek szerepeltetésére ösztökélte a klubokat.

Még az is megkockáztatható, hogy sikerrel, hiszen a Honvéd saját nevelt játékosokat alkalmazva győzte le anyagilag erősebb ellenlábasait az előző bajnokságban.

A kimondott mondat és a döntéselőkészítés nem származhat ugyanattól az embertől.

Sokan ekkor arról pusmogtak, hogy Felcsúton kezdett igencsak kellemetlenné válni a sajtó állandó cikkezése az Akadémia néven futó TAO-temető légiós csapatról.

Szemfényvesztés, ami Felcsúton zajlik
A Puskás Akadémia a hétvégi bajnokin tíz külföldi labdarúgóval ért el döntetlent a DVSC ellen. Képzelt riport a pálya széléről.

Mostantól, ha valaki versenyben szeretne lenni, elfelejti a fiatalokat, anyagi ösztönzés sem szól a játszatásuk mellett, így nem akkora blama, ha Fejérben is így tesznek. Ez csak szurkolói találgatás. Az viszont konkrét, előttünk játszódó történet, ahogy a jelenlegi miniszterelnök kampányígérete, egyetlen félmondata, a magyar futball központi megoldandó kérdésévé vált.

A diósgyőri szurkolóknak elejtett, szavazófogó megjegyzése, miszerint szereti a pirotechnikai látványt a meccsek alatt, máris az MLSZ elnökségének témájává vált, gyakorlatilag egyből kiderült, hogy milyen sokan voltak eleve hívei a nemzetközi meccseken tiltott látványelemnek, csak eddig nem jutott eszükbe szóba hozni.

A jó vezető erényei közé tartozik a hibák belátása és korrigálása, de ha ezek túl nagy számban fordulnak elő az már kompetencia kérdéseket vet fel. Márpedig Csányi Sándor esetében a szokásosnál talán valamivel több szakvezetőcsere (jövő héten nyolc év alatt az ötödik kapitány debütál a válogatott padján az elnök regnálása alatt) mellett koncepcionális hátraarcra is akad példa.

A leglátványosabb az alapkérdésnek tekintett stadionrend sarokköve, a szurkolói kártya visszavonása volt, ennek a folyamatnak csak folytatása lehet a pirotechnika újbóli engedélyezése. Miután a családokat nem sikerült meccsre szoktatni, jöjjenek azok akik, ha kicsit ijesztők is, de legalább hajlandóak.

Csányi Sándor a labdarúgáson kívüli tevékenységében fényesen igazolta vezetői kvalitásait, ami érv lehetett a megválasztása mellett, de minden bizonnyal az anyagiak miatt jelölték egyedüliként.

Nem a személyes vagyona, amelyet nem fordíthat az európai futball fejlesztésére, hanem az elnökségéhez köthető kontinentális viszonylatban is párját ritkító sportberuházás-sorozat. Az UEFA olyan országokról álmodik mint Magyarország, amely nagy kapacitást igénylő esemény rendezése nélkül, eszközei jelentős részét öli fejlesztésekbe a futball területén. Ez viszont nem Csányi ügye.

Igazából Orbán Viktort voksolták a FIFA alelnökévé.

(Nyitóképen Orbán Viktor miniszterelnök és Csányi Sándor az MLSZ elnöke Fotó: MTI / Illyés Tibor)

Hatalmas állami segítséggel helyben fut a magyar foci:

A klubok átlagos bevételében a magyar csapatok a 22. helyen állnak a kontinens ranglistáján, ami a teljesítményhez képest kiemelkedő. A hasonló adottságú országok csapatainak bevételi átlagát ugyanis nagyban befolyásolja a klubok nemzetközi kupákban elért eredményeiből származó bevétel. Ezen egy-egy csoportkörbe jutó együttes UEFA-tól bezsebelt pénzdíja és a nemzetközi meccsek megugró jegybevétele lendíthet nagyot. A magyarországi összbevételek azonban ezek elmaradásával is lényegesen jobbak, mint a koefficiens, azaz az eredményesség-mutató, amely a 33. helyre sorolja az országot.

 

Leegyszerűsítve, de a lényeget visszaadva az mondható, hogy az anyagi lehetőségek és az eredmények között 11 hely a távolság. Mínuszban.

 

Egyetlen ilyen ország akad rajtunk kívül, Kazahsztán, a többi esetében általában néhány pozíciónyi eltérés fedezhető fel. Kivétel, ha fordítva nézzük, mert a cseh klubok például sokkal kevesebb pénzből sokkal eredményesebbek, ők a szakmai listán előzik pénzügyi önmagukat 13 (!) hellyel.

 

A magyar klubfutball szinte semmiben nem tartozik Európa első feléhez, de akad kivétel. A magyar bajnokság csapatai átlagban ugyanis a 17. helyen állnak szponzori és reklám bevételek tekintetében. Az UEFA kimutatása nem árulja el, de könnyen lehet, hogy a szövetség kategóriáiba nehezen illeszthető TAO-pénzeket is itt számolják el. Mindenesetre feltűnő anomália, hogy a nemzetközileg eredménytelen, a stadionokba alacsony nézőszámot vonzó klubok ilyen kiváló reklámhordozók.

 

Pusztán piaci közgazdasági alapon ez akkor lehetne magyarázható, ha a reklámok célközönsége akkora vásárlóerővel bírna, hogy ha elolvassa a Duna Aszfalt reklámot, rögtön építtetne magának egy autópályát. A magyar átlagnéző azonban kevésbé tehetős, mint az európai középérték.

 

Ez tehát a rejtett, vagy nem is annyira rejtett állami támogatás, ami nem csak a TAO-ra, hanem az állami megbízásokból szponzoráló magáncégek és az állami vállalatok mecénás tevékenységére is igaz. A magyar klubok bevételében 65%-os részesedéssel jelennek meg ezek a reklámpénzek, ennél pedig csak a macedón együttesek tudtak egy százalékkal jobbat produkálni. 60% felett is csak Oroszország, Szlovákia és a valós helyi vásárlóerővel rendelkező Liechtenstein teljesít.

 

A magyar futball tehát méretéhez képest hatalmas állami segítséggel fut helyben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik