Nem is a magyar futballban mostanság történtek, hanem az arra adott reakciók árulnak el sokat a sportág valódi helyzetéről. Vegyük például a feledhetetlen Luxemburg elleni vereséget (2-1). A magyar szurkolói csoport, amelynek nem a futballhoz, hanem a sporteseményeken történő himnuszénekléshez akad igazi kötődése, a „lélektelen játék” miatt bejelentette távolmaradását az idei utolsó válogatott meccstől. Megtévesztették őket.
A megtévesztés foka
És ez nemcsak velük, hanem minden a magyar sportért lelkesedő, de ahhoz kevésbé értő csoporttal így van. Ha a csapat leszerepel egy kisebbnek, eleve elrendelten legyőzendőnek elkönyvelt együttes ellen, a szakértők egy jelentős része, a hallható kritikus hangok majd mindegyike ezzel áll elő: lélektelen játék.
Pedig az, hogy Nagy Ádám nem nyer párharcot, és nem ad értékelhető labdát a középpályán; az, hogy Dzsudzsák Balázs futógyorsasága az andorrai buszsofőr óta sem változott; az, hogy miközben sokan még mindig „magyaros technikáról” hablatyolnak, a luxemburgi futballisták tartanak cselbemutatót, nem lélek, hanem tudás kérdése.
A magyar szakértő és szurkoló elégedett, ha a válogatott a világ élvonalához tartozó együttes ellen csúszva-mászva, csípve-rúgva kikap (Magyarország-Portugália 0-1). Ez valóban az akarásról szól. De csak részben. Arról is, hogy a futball nem megy annyira, hogy más eszközök is legyenek.
Márpedig azokra lenne szükség a gyengébbek ellen. Ott nem elég véresre verni az ellenfelet, és elreteszelni a bejáratot, szellemes, gyors passzjáték, egy-egy elleni helyzetek megnyerése, elfutások, pontos beadások, trükkök és lövések kellenének. Összességében talán inkább ezeket nevezik labdarúgásnak.
Ezért nyert csak irtózatos mázlival a technikai fölényben lévő Feröer-szigetek ellen a Dárdai vezette csapat is 2014-ben, a mostani is pár hete, és ezért vesztettünk Andorra és Luxemburg ellen is.
A „lélektelen játék” kitétel csak arra jó, hogy a felelősséget a játékosokra, és az edzőre összpontosítsa. Ha azokat a kérdéseket tennénk fel, hogy:
- miért ügyesebbek a luxemburgi labdarúgók, mint a mieink,
- miért van az, hogy a világ legnagyobb egy főre jutó jövedelmével rendelkező országa egy olyan stadionban játszik, amelyet nálunk már a másodosztályban is kínosnak éreznének,
- miért van, hogy a világ legrosszabb ár-érték arányú labdarúgását legújabban visszamenőleges adókedvezménnyel drágították tovább,
akkor ki válaszolna? Kit illetne a válaszadás joga?
Csányi Sándor, a magyar labdarúgás papíron első embere, a törpétől kapott emberes pofonból azt a következtetést vonta le, hogy „ezért kellett szövetségi kapitányt váltani”. Biztosan úgy értette, hogy azért, mert ilyen gyenge az együttes, és majd az új mesterrel jobb lesz. De honnan veszi, hogy Storckkal kikaptunk volna?
De akkor ki ezért a felelős?
Az MLSZ hosszú távú tervében erre az időszakra ígéretként már két főtáblás, és ha lehet, egy tavaszt is megérő kupacsapat szerepelt 2011-ben. Bernd Storck az Andorra elleni keret összeállításakor alighanem az ezen koncepcióhoz ragaszkodók nyomására is hagyta ki a válogatott alapját jelentő játékosokat a klubsikerek reményében. Valószínűleg ezért sem rúgták akkor ki, de nem is akadt olyan, aki kiállt volna, hogy felmentse az edzőt.
Szélesi Zoltán, a kétéjszakás szerető, mindenesetre új pózt választott a válogatott számára, ami nem jött be. Szóltak-e neki, hogy próbálgassa a már ismert, új kapitány kedvenc formációját, a balhét úgy is ő viszi el, ha nem élvezetes?
Alighanem példátlan, hogy egy állásra megvan az új munkaerő, aki ráadásul szabad is, mégis egy másik ember látja el ideiglenesen az egyébként megürült pozíciót.
Szélesi futballistaként Felcsúton fejezte be, és indult el edzőként. Hosszabb távú szövetségi kapitányi ambícióit most lehet, hogy feláldozzák Leekens felkészülési idejének oltárán. Bár nyilván marad számára hely máshol.
Szélesi felbukkanásával kapcsolatban itt van Urbán Flórián megszólalása is, aki a politikai szempontok sportbeli érvényesülésének kártékonyságát feszegeti. Szerinte Szélesi politikai álláspontjának és kapcsolatainak szerepük van szövetségbeli karrierjében. Neki azért is hihetünk, mert saját maga is benne volt a felcsúti érdekkörben. Miután aktívan részt vett a tévészékház 2006-os ostromában, a miniszterelnök falujának klubja, a Felcsút FC ajánlott neki újrakezdési lehetőséget. Aztán persze elkezdte mondani a saját véleményét. Ő kérdezi Orbán Viktortól:
nem kéne legalább a futballban elfelejteni a politikát és a szakmára helyezni a hangsúlyt? Magát tényleg nem zavarja, hogy milliárdokat öl bele a semmibe?
Szabad Föld Kupa az első osztályban
Urbán az edzői kinevezések és elsősorban a szövetségi kapitányi poszt odaítélése szempontjából közelíti meg a politikai beavatkozást, ami tényleg nem elhanyagolható kérdés. De van, ami legalább ennyire akadályozza az MLSZ-t a saját tíz évre kidolgozott tervének teljesítésében.
Egyébként sem lenne, de a Mezőkövesd-Felcsút duó eleve lehetetlenné teszi. A rengeteg futballba ölt pénzért cserébe jár a politikai befolyás, akkor is, ha el is égeti a befektetést?
Ha már itt tartunk. Cristopher Martins Perreira, a luxemburgi válogatott fekete bőrű középpályása nagy tehetség. Húszévesen már az Olympique Lyon felnőtt csapatában is kezdett bajnokin. Ellenünk kiemelkedett a mezőnyből. Migráns család sarjaként már Luxemburgban született, és ott is tanulta a futballt. Több köze van hazája futballkultúrájához, mint a 19 éves koráig otthon (Szerbiában) futballozó Nikolics Nemanjanak a magyarhoz.
A világban szétnézve nagyon úgy fest, hogy a bevándorlók között lényegesen több a választott hazájára dicsőséget hozó sportoló, mint a terrorista.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Julien Warnand
