A Bernd Storck vezette magyar labdarúgó-válogatott a csütörtök esti vb-selejtezőt (Magyarország-Lettország 3-1)végig kontroll alatt tartotta, így kijelenthető, magabiztosan győzte le a csoportutolsó lett válogatottat.
Már a keret összeállítása jelezte, Brend Storck próbálkozott ugyan fiatalítással, de belátta, nincs utánpótlás. Ezért a magyar futball nem képes arra, mint a német, hogy a B-csapat ugyanúgy, ugyanolyan stílusban és eredményességgel játsszon, mint az A. Ezt Andorrában tapasztaltuk meg mindannyian.
A meccs tétje így nem lehetett más, mint az elveszett szurkolói bizalom visszaszerzése, másképp: a válogatottnak sikerül-e visszatalálni arra az útra, amely a 2016-os, franciaországi Eb-sikereket hozta?
Nagy iramban kezdtük a mérkőzést, érezhető volt, hogy Dzsudzsák Balázsék égnek a bizonyítási vágytól. Az első percekben a kapujukhoz szegezték támadóink az ellenfelet, világosan kirajzolódtak azok az elképzelések, amelyekkel Bernd Storck pályára küldte játékosait.
Mik is voltak ezek az elképzelések?
Az első és legfontosabb az ellenfél nyomás alá helyezése letámadással, már a lettek térfélén. Pontosan látszott, hogy kiemelten figyeltünk a labdavesztések utáni azonnali visszatámadásokra, amelyekből aztán rengeteg helyzetet dolgoztak ki támadóink.
A játékosok meccs utáni nyilatkozata is megerősítette, stratégiai alappillérként figyeltünk az erős szárnyjátékra, a támadásokat a felfutó szélsővédők segítették. A magyar válogatott bal oldala, a Korhut, Dzsudzsák kettős komoly veszélyt jelentett az ellenfél kapujára.
Váltásaikkal, ürestér-képzésükkel, kombinációikkal sokkal nagyobb zavart okoztak a letteknek, mint a jobb oldalunk. Arról nem is beszélve, hogy a baloldali beadások majd’ mindig veszélyt jelentettek, míg a másik szélről ez nem mondható el. Sőt.
A lettek – szakítva az „orosz iskola” hagyományaival – nem kontráztak, nem viharsebes, lerohanásos támadásokat vezettek megpróbálták kombinációból felépíteni támadásaikat. Ám mindezt teljesen kezdetleges eszközökkel tették, ezzel is elősegítve labdaszerzéseinket: a segítő játékosaik gyakran álltak egy helyben, túl nagyra engedték a labdát birtokló és támogató játékos távolságát és rosszul határozták meg annak szögét.
Góljainkat pontrúgás után szereztük, ami abból a szempontból mindenképpen pozitívum, hogy feltehetőleg a portugálok ellen is így lesz a legkönnyebb helyzetet kialakítanunk. Ennek egyszerű okai vannak: a portugál védelem kemény és fegyelmezett, tele profikkal. Az Eb-győzelem is nagyrészt a kiválóan begyakorolt csapatszintű védekezésüknek köszönhető. Ez azóta nem változott, a portugál hátvédek nem koptak, a magyar támadóknak Szalai Ádám hiányában még nehezebb dolguk lesz vasárnap.
Ezért aztán olyan hibát végképp nem engedhetünk meg magunknak, mint a 39. percben. Kádár passza után Korhut rossz technikával, külsővel, röviden adta haza a labdát, egy teljesen ártatlan szituációból kaptunk gólt.
Az első félidőben játékunk ennek ellenére folyamatos, gördülékeny maradt mindvégig.
A második játékrészben viszont a lettek sokkal agresszívebben védekeztek (első félidőben hétszer, a másodikban tizenháromszor szabálytalankodtak). Ez széttördelte a magyar válogatott játékát, és láthatóan ki is zökkentette Dzsudzsákékat.
Szalai Ádám hiánya pótolhatatlannak látszik
Szalai Ádám kiválóan játszott, ezért is kár, hogy megsérült. Igazi erőcsatárként működött, a játéka óriási kalamajkát okozott a védőknek. Ezt a szintet sem Böde Dánieltől, sem Eppel Mártontól, de Priskin Tamástól nem várhatjuk el – pedig Portugália ellen nagy szükség lenne egy olyan kellemetlenkedő támadóra, mint Szalai.
Mindenképpen ki kell emelnünk a Pátkai Máté, Nagy Ádám kettős játékát. A két középpályás folyamatosan biztosította a labda cirkulációját, így a labdabirtoklási fölényt is.
A meccs egyik legszebb jelenetét Dzsudzsák Balázs indítása idézte elő, aki a régi nagyokat idézve (Tóth András – Újpest, Kocsis Lajos – Honvéd, Ebedli Zoltán – FTC, Détári Lajos -Honvéd, Pásztor József – Békéscsaba) varázsolt óriási labdát Lovrencsics Gergő lábára. Ha ebből többet vállalnák, talán változatosabbá és kiszámíthatatlanabbá tenné a magyar válogatott játékát.
