A vg.hu munkatársa Berlinben készített interjút a Hertha magyar edzőjével. A beszélgetés alatt szó esett sok mindenről, így például:
- Dzsudzsák Balázs és a Hertha Berlin kapcsolatáról,
- Az új berlini stadionról,
- A magyar korosztályos válogatottakat többször is kikosarazó, az U18-as német válogatottban nemrég bemutatkozó Ifjabb Dárdai Pálról, Dárdai Marciról és Dárdai Bencéről,
- Elmondta, mi a baja a németeknek Kleinheisler Lászlóval – ösztönös, ide-oda csapong, rendszeridegen – és mi a jó Szalai Ádámban – fegyelmezett,
- Nagy klubok edzői ajánlatáról és annak elutasításáról.
De amit a leginkább érdekes volt hallani Dárdai Pál szájából, az talán a magyar futballreformmal kapcsolatos markáns meglátása.
Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész. Ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt és öltöztetik őket szép szerelésbe. A szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában. Ezen lehetne változtatni, ha az élvonaltól az NB III-ig minden klubot kötelezne az MLSZ, hogy építsen ki partnerkapcsolatot egy általános iskolával és egy gimnáziummal. Az máris 40-80 gyerek egyesületenként, akik kellő óraszámban kapnak képzést délelőtt és délután is. Belőlük lehet labdarúgó. Aki a PlayStationt nyomogatja, abból nem
– fogalmazott meg éles kritikát Dárdai Pál a jelenleg Magyarországon honos futballképzéssel kapcsolatban.
