Nagyjából épp egy évvel ezelőtt a Vasast eredménytelenségét nézve, az angyalföldi edzéseket és a játékot elemezve durva kritikát fogalmaztam meg. Azt írtam, ez itt tipikus lötyögés a semmibe 2.0.
Jött is a váltás és a tavaly őszi kilátástalansághoz képest a korábban az FC Nürnberget és a Hamburgot is irányító Michael Oenning idén tavaszi érkezése után tíz hónappal nagyot változott a helyzet. A német edzőt ki más, mint a válogatott szakvezetője, Bernd Storck tanácsára hozták a Vasashoz és a jelenlegi állás szerint mindez jó húzásnak bizonyult. Az angyalföldi csapat ugyanazon fejlődési íven ment végig az elmúlt időszakban, mint a magyar válogatott.
Stabilizáció, majd építkezés
A csapat játékát első lépésben stabilizálták (2016 tavasza). Ehhez egy klasszikus 4-4-2-es játékrendszert választottak, – ahol a kapott gól elkerülése mindennél fontosabb volt -, majd a sikeres bennmaradás után koncepciót váltottak, minek eredményeként ma vezetik az NB I-es tabellát.
A csapat játéka, ha a játékrendszert tekintve nem is, de felfogásában mindenképp visszatért a szanyói útra (lásd keretes) és egy koncepcionális, folyamatos építkezés eredménye látható ma.
A csapat magja már NB II-ben is adott volt. Az igazolásaik rendre jól sültek el, az új játékosok könnyen illeszkedtek a csapat játékába, a fiatalok rendkívül gyorsan alkalmazkodtak „tanuló évük” (2015-2016) alatt az NB I sebességéhez és tudásszintjéhez.
Erre az évre célul a biztos és sikeres bennmaradást tűzték ki a vezetők, ami gyakorlatilag a középmezőnyt jelenti.
A reális helyzetértékelés következményeként – hasonlóan, mint a magyar válogatott esetén – a játékosokról lekerült a teher, nincs nyomás rajtuk, nyugodtan és higgadtan tudják játszani azt az alapjátékukat, amit edzőjük betanított nekik.
Nézzük milyen változás állt be a Vasas játékában?
A csapat átállt egy 3-4-3-as játékrendszerre, ahol három belső védő játszik. A széleket védekezésnél a szélső fedezetek zárják le, míg támadás esetén, ugyanezen szélső fedezetek szélsőként rohamoznak.
Helyzet van! Ne hagyd ki a legjobb meccseket. Tippelj a Tippmixpron!
Noha három támadó van az első vonalban, – a szokásoktól eltérően -, nem pozíciót tartó “vonalszélsőkkel” játszanak („pozíciós rendszerű támadó játék”), hanem többnyire belső támadókkal, akik „elmozgó rendszerű támadójátékot” játszva a támadósor legkülönbözőbb helyein tűnnek fel. Ráadásul Remili és Ádám “tükörszélsőként” is sokszor veszélyezteti az ellenfél kapuját.
Ez a fajta játékrendszer szerkezeténél fogva kiválóan alkalmas a rombuszjáték (felpassz-visszapasssz) alkalmazására, amit a piros-kék labdarúgók megfelelő hatékonysággal adnak elő hétről hétre.
A vezetőség megfelelő játékosállományt hozott össze erre az évre, mert öt magas játékminőséget képviselő belső védőből választhatnak, ahol például a válogatott kerettag Korcsmár Zsolt akár középpályán is bevethető, ezzel tovább növelve az edző variációs lehetőségeit.
A középpályás létszámfölény kialakítására még játékszervezéssel is rásegítenek, mert a magyar szokásoktól eltérően, az egyik belső védő – a játékszituációtól függően – gyakran fellép a középpályára segíteni a támadásszövést.
Ugyanakkor a három támadó lehetővé teszi, hogy megfelelő támadó potenciál álljon rendelkezésre az ellenfél kapujának veszélyeztetésére, a támadások befejezésére.
A három támadó arra is alkalmas, hogy védekezésnél letámadásukkal megakadályozzák az ellenfél labdakihozatalait és belekergessék az ellenfelet egy labdavesztésre, vagy arra kényszerítsék rá, hogy felívelgessék a labdát.
Vasasnál az esetleges labdaveszéseknél követelmény az azonnali visszatámadás, kettős célt szolgálva:
- megakadályozni az ellenfél kontratámadását,
- hibázásuk esetén a labda visszaszerzése és azonnali visszatámadás az ellenfél kapujára.
Az edző a csapatban kiválóan eltalálta a fiatalok és az idősek arányát. Minden játéksorra jut minimum egy rutinosabb érettebb játékos, ugyanakkor a sok energiát igénylő posztokra megvannak a megfelelő játéktudással és kondícióval rendelkező fiatalok, akik a párharcok nagy részét megnyerik és sikeréhségükkel és hihetetlen becsvágyukkal plusz energiát adnak a csapatnak.
A Vasasra mégsem mondhatjuk, hogy karakteres stílust képviselnének. A játékuk lényege egy biztonsági játék, ahol kockázatmentes a védekezés, de a támadásépítés is.
A Vasas nem labdatartásra épülő támadó koncepciót játszik, de ha kell, megbecsülik a labdát, feleslegesen nem rugdossák el és egyszerű, de gyors kombinációkkal próbálják áttörni az ellenfél védelmi vonalát. Huszonegy lőtt góljukból tíz pontrúgás után esett, vagyis egyik nyerő fegyverük a standard szituációkban lévő lehetőségek kihasználása.
Türelem, három pontot terem
Többnyire kivárásra játszanak. Miután védekezésük stabil, alig lehet ellenük helyzetet kialakítani, így türelmesen várnak az ellenfél hibáira, amit viszont nagy hatékonysággal kihasználnak.
Az eddigi meccseikből látható, hogy senkit sem fociznak le, de őket se játsszák le a pályáról. Sikeres szereplésük döntően annak köszönhető, hogy a bajnokságra törő csapatok eddig sokat hibáztak, így kihasználva azok megingásait, a 14. forduló előtt öt ponttal vezetik a tabellát.
A Vasas egyszerű futballt játszik, hatékony helyzetkihasználással megfűszerezve, ahol a minimális formaingadozás mellé, kifogástalan erőnlét párosul.
Hasonlóan válogatottunkhoz az együttes, mint csapat erős. A játékosok magukévá tették Oenning és a német edzők védjegyévé váló három alaptézist, amely feltétele az erős játékmentalitás kialakításának.
- Légy pozitív!
- A játék során maradj nyugodt és csak a saját játékodra, feladatodra fókuszálj!
- Biztasd a társad!
Noha jelenleg öt ponttal vezetik a tabellát, játékukban benne van, hogy bárkitől, bármelyik pillanatban kikaphatnak (Gyirmót-Vasas 1-0), így feltehetőleg jelenlegi üldözőik még az őszi idény vége előtt befogják őket. A vezető pozíció megtartásában, a hazai pálya elvesztése, a stadionépítésük sem segíti őket.
Ellenben, ha tavaszra sikerült még egy-egy erősítéssel tovább stabilizálni a csapatot és fejleszteni a játékukat, úgy még az is lehet, ők lesznek az NB1 Leicester Cityje.
Oenning munkájáról mindent elmond az alábbi statisztika:
Amíg tavaszi mérlege:
- 14 meccs, 4 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség, 13-23-as gólkülönbség és 6 pont volt,
- addig őszi mérlege, hasonló játékosállománnyal 13 meccs, 9 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség, 21-10-es gólkülönbség és 28 pont.
A terhek levétele a játékosok válláról, a stabilan betanult alapjáték, a biztos lábakon álló védekezés és a saját nevelésű játékosokba vetett bizalom, nem utolsó sorban a csapategység Magyarországon már bajnoki cím közelébe repíti bármelyik tizenegyet.
