Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) augusztus végén jelentette be, hogy megreformálja a Bajnokok Ligáját 2018-tól. A legjelentősebb változás, hogy az angol, olasz, spanyol és német élvonal első négy helyezettje automatikusan kvalifikál a csoportkörbe, ezzel feltöltve a 32 rendelkezésre álló hely 50 százalékát.
Többet akartak – és megkapták
Karl-Heinz Rummenigge a Bayern München és az Európai Klubszövetség (ECA) elnöke a reformot fejlődésnek és nem forradalomnak (evolution not revolution) nevezte.
Rummenigge egyetlen dolgot akart: új szférába emelni a Bayernt a nemzetközi porondon. Ahogy korábban kétszer is tették, megfenyegették az UEFA-t az elit és független Európai Szuperliga létrehozásával. A fenyegetés pedig megtette hatását, az UEFA kapitulált és még az elnökválasztás előtt elindult a hullámzó reformok útján.
A probléma az, hogy az elnökjelöltek közül a holland Michael van Praag a Végrehajtó Bizottság tagjaként támogatta az elképzelést, a szlovén Aleksander Ceferin szerint pedig ez még mindig jobb megoldás, mint a privát Szuperliga elmélete. A reformok 2018-ban lépnek életbe, ekkor lehet újratárgyalni őket. Addig az UEFA elnöke – bárki is legyen az – elkényelmesedik pozíciójában, és nehezen elképzelhető, hogy véget vet ennek az őrületnek.
Miről is van szó?
Látni kell, hogy az angol labdarúgó-bajnoksággal pénzügyileg jelenleg egyetlen sorozat sem képes felvenni a versenyt. A Real Madrid 81 millió dollárt kaszált a Bajnokok Ligája-győzelemmel idén, míg a Premier League utolsó helyezettje 97 millió dollárt zsebelhet be a következő szezon végén csak a televíziós jogdíjakból.
Az UEFA az új formulában jelentős bevétel-növekedést is ígért a BL-szereplőknek, az eredményes BL-szereplőknek. A 2018-19-es szezon győztesének már 152 millió dollár pénzjutalom jár, ugyanakkor a csoportkörben búcsúzó együttesek “csak” 19,5 millió dollárral vigasztalódhatnak. Ráadásul nő a különbség a BL és az Európa Liga díjazása között is, természetesen előbbi javára.
Tehát az történik majd, hogy a Bundesligából kilép Európába a Bayern, a Dortmund, a Leverkusen és a Mönchengladbach, de csak a Bayern gazdagszik meg. Az elődöntőig menetelő klubok ugyanis több mint százmillió dollárt keresnek.
Csak összehasonlításként, a legtehetősebb magyar klub, a Ferencváros körülbelül évi 2 milliárd forinttal, tehát körülbelül 7 millió dollárral számolhat egész évben. Egy veszteségesen működő egyesületnek évekre bebiztosíthatja a jövőjét, ha bejut a csoportkörbe, de erre egyre haloványabb lesz az esély, a Fradi példája pedig nem egyedi Közép- és Kelet-Európában.
Az ellenzők
A reform az érintetteken kívül senkinek nem tetszik, mert még nehezebb lesz odaférni a kontinens legjobb 32 csapata közé.
A skandináv, belga, holland és skót csapatok most azt tervezik, hogy elindítják a saját mini-BL-sorozatukat, az úgynevezett Atlanti Ligát, hogy erősíthessék profiljukat és növelhessék bevételeiket a honi riválisaikhoz képest. A Celtic, a Malmö, a Koppenhága és a többiek kiszállnának hazájuk bajnokságából és vele együtt a BL-ből, hogy egymás közt focizgassanak a szezon során. Erősebb ellenfelekkel, ami ráadásul nagyobb vonzerőt is jelent, nézői és szponzori szempontból is.
Az Európai Profi Labdarúgóligák (EPFL) szervezete azt követeli, hogy haladéktalanul vonják vissza a reformokat. Ők azzal riogatnak, hogy több nemzeti bajnokság mérkőzéseit az európai kupameccsek estéjére fogják szervezni, ami mondani sem kell, hatalmas káoszhoz vezetne.
Az érem két oldala
2018-tól sokkal bizonytalanabb lesz az európai középmezőnyhöz tartozó klubok helyzete. Zsédely Péter sportmarketing-közgazdász a 24.hu megkeresésére elmondta, az új rendszer által komoly szponzoroktól és szponzori pénzektől eshetnek el ezek a csapatok.
A nemzetközi szinten elérhető szolgáltatók inkább hirdetnek olyan együttesek mezén, melyek stabil tagjai az elitnek. Az észak-európai és Benelux-államok az Atlanti Ligával tennének a kialakult helyzet ellen, de érdeklődésben nem tudnák felvenni a versenyt a Bajnokok Ligájával.
Pedig a szakértő szerint a kis- és középcsapatok ugyanolyan fontos részeit képezik a sorozatnak, mint a nagyágyúk.
A szponzorok is azt szeretnék, ha európai szinten kiszolgálnák a futball szerelmeseit. Fontos piacoktól esnének el, ha kizárólagosan néhány ország klubjai lennének a sorozat résztvevői.
Zsédely Péter szerint a magyar labdarúgásra különösebb kihatással nem lesznek a változások, mert csak elvétve sikerül csapatot adnunk a BL mezőnyéhez.
Megtalálni az egyensúlyt
Dénes Tamás sportközgazdász lapunknak úgy fogalmazott, a koncepció az, hogyha elég pénzt invesztálnak egy klubba, a BL-ben megtérül.
A Ferencvárosba, Videotonba mesterségesen befolyó pénzek láthatóan kevésnek bizonyulnak, két év múlva pedig dupla ekkora összeg is kevés lesz.
Megjegyezte, ha még inkább próbálják tartani a lépést Nyugat-Európával, akkor nézhetetlenné válnak a hazai meccsek az egyoldalúság miatt. Ott van például a Basel, ami 11 forduló után 14 ponttal vezeti a svájci élvonalat.
Mindenhol ez a helyzet, két-három csapat magasan kiemelkedik a mezőnyből, ezért is alakítják át. Durva becslés, de van 40 európai csapat, ami az összpénz forgalom felét bonyolítja le.
Dénes Tamás arról is beszélt, a Manchester City, az Inter és a Leicester esetében külföldi befektetők tőkéje haszonmaximalizált, eredményorientált. Ugyanez a klasszikus értelemben vett topkluboknál profitmaximalizált. Példaként említette az Arsenalt, amely hosszú évek óta negyedik a bajnokságban és a nyolcaddöntőben búcsúzik a BL-ben, de az egyik leggazdagabb csapat.
